A
VMDP elnökének nyilatkozata
A VMSZ és transzmissziós szervezete, az MNT háza táján már jó ideje
egymást érik a botrányok. Kétségtelen, permanens hatalmi válság szemtanúi
vagyunk, amit eddig ugyan a vajdasági magyar „egypárt” talpát nyaló, vagy
befolyását nyögő honi sajtó többnyire ügyesen tudott palástolni. A VMSZ
tisztújító közgyűlése előtt azonban, ahogyan egyik kaján kommentátor írta,
kiborult a bili. Aki kiborította, Korhecz Tamás, az MNT korábbi, kegyvesztett
elnöke, akinek pedig kétségtelenül nagy érdemei vannak a vajdasági magyarok
álautonóm köztestületének létrehozásában és működtetésében, s aki most
meggondolta magát, szakított némasági fogadalmával, több tonnányi gyúanyagot
adva a VMSZ szepegő pártütőinek és külső politikai ellenfeleinek egyaránt
Jelenleg
ugyan a VMSZ vezetőségén belüli ellentétek még elleplezik a lényeget, de
alapvetően nem személyi antagonizmusokról van szó. Az egoizmus, a hatalmi
dölyf, a demokratikus párbeszédre való képtelenség, az MNT kezére játszott
alapítói jogokra hivatkozva gyakorolt intézményi kézi vezérlés mind-mind fontos
tünete egy egészségtelen hatalmi technikának, azonban végső soron mindez nem
ok, hanem következmény. Logikus folyománya a hegemón pártrendszernek, amely a
délvidéki magyarok társadalmában (de másutt is) kialakult, és amelynek
fenntartásában mind a belgrádi, mind a budapesti hatalmi centrumok – mindenkori
pártideológiai önmeghatározásuktól függetlenül – évtizedek óta érdekeltek. E
közvetlen és kölcsönös érdekeltség a kisebbségi hegemón pártrendszerek létének
az alapja. Az ilyen politikai (al)rendszerekben működnek ugyan konkurens
politikai pártok, de szerepük csupán szimbolikus: arra szolgál, hogy a
pluralizmus látszatát keltse a külső szemlélőben, vagy ideig-óráig akár a
választópolgárok tömegeiben is. Még tán azokban is, akik az illegitim módon
létrehozott belső választási rendszer és a magyar választói névjegyzék
hiányosságai következtében kisebbségi állampolgári jogaik gyakorlásától eleve
el lettek zárva. Ezért nevetséges, amikor interjújában Korhecz az
MNT-választásokon aratott hatalmas VMSZ-es sikert (és önmagát) fényezi, hiszen
a konkurensek már eleve esélytelenként indultak. Ha tényleges politikai
versengés nincs, amellett a közösség számára releváns célok ködbe vesznek vagy
elfelejtődnek (lásd a kisebbségi magyar autonómia ügyének elárulását, ami Pásztor
és Korhecz egyetértésével zajlott a Tadić Demokrata Pártjával kötött politikai
alku következtében), akkor – értékmentes politizálás híján – felülkerekednek az
egyéni ambíciók mentén vívott személyes és csoportos érdekérvényesítő harcok a
nagyobb befolyásért, a jól fizetett tisztségekért, egyszóval a hatalom
asztalánál megszerezhető nagyobb szelet tortáért. A VMSZ-en belül most is ez
zajlik – náluk ez egyébként is igen régi hagyomány. De az sem véletlen, hogy
Korheczcel a riportot egy a haszonlesés terén többszörösen kiválóra vizsgázott
egykori VMSZ-es politikai üzlettárs készítette. Ne tévesszen meg senkit: a
mindkét oldalon pőrén pragmatikus célú civakodást ugyan belengik némi
ideologikus illatok, de attól ez az egész még nem válik sem a nemzetiek és a
liberálisok összecsapásává, sem a demokrácia diadalává. (Egyébként is: hol
vannak itt nemzetiek, liberálisok és demokraták?)
...A
kiborított edényke tartalmát meg előbb-utóbb, közös erővel, majdcsak pótolják
valahogy.
Csorba Béla
2015. április 20. [10:01]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése