Észrevételek és javaslatok a
nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló köztársasági akcióterv
tervezetére
Az Európai Parlament (EP) 2015. március 11-i állásfoglalásának 30
pontjában – az Európai Unió (EU) csatlakozási tárgyalások sikeres folytatása
érdekében – „ösztönzi Szerbiát, hogy a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési
terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről
szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt”.[1]
Négy vajdasági magyar
párt – a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Magyar Polgári
Szövetség (MPSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Magyar Egység
Párt (MEP) –, valamint 11 civil szervezet és számos közéleti személy, 2015.
április 22-én már megfogalmazta a vajdasági magyar közösség alapérdekeit Szerbia
EU-s csatlakozási folyamata alatt és javaslatokat tett a
nemzeti kisebbségi akcióterv tartalmára.
A javaslat két részre osztja a feladatokat,
éspedig amelyeket a 23. fejezet
megnyitása előtt kell elvégezni (16 pont) és azokra, amelyeket a 23. fejezet
lezárása előtt kell megtenni (6 pont).[2]
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mindeddig
nem foglalt állást a kérdésben. Annak ellenére, hogy az említett dokumentumot
névre szólóan megkapta a párt elnöke is[3] –
számos belföldi és küldi tisztségviselővel egy időben.
A Magyar Nemzeti
Tanács (MNT) elnöke (a testület június 30-i ülésén) azzal az indoklása utasította el a cselekvési
tervre vonatkozó javaslatok megvitatását, hogy „a kisebbségi
akcióterv decemberi elkészítése után tudnak vitát nyitni az érintett
kérdésekről”.[4]
A nemzeti kisebbségek
jogainak megvalósításáról szóló köztársasági akcióterv októberi tervezete –
amibe lehetőségem volt betekinteni[5]
– 57 oldalas dokumentum, 11 fejezetből áll, éspedig:
1.
(A
kisebbségek) személyi státusbeli helyzete
2.
A
megkülönböztetés tilalma
3.
A kultúra
és a sajtó területe
4.
Vallásszabadság
5.
Nyelv- és
íráshasználat
6.
Oktatás
7.
Demokratikus
részvétel
8.
A nemzeti
kisebbségek megfelelő részvétele a közszférában és a közvállalatokban
9.
A nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsai
10.
A nemzeti
közösségek gazdasági helyzete és
11.
Nemzetközi
együttműködés
A terjedelmessége ellenére, a vajdasági magyar közösség huzamosabb
ideje megoldatlan kérdéseinek többsége nem került be a dokumentumba.
Tartalmilag, szerkezetileg, sőt terminológiailag sem felel meg az elvárásoknak.
Tartalmi megjegyzések:
Olyan fontos kérdések nem kerültek be az akciótervezetbe, amelyek
megoldását a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek hosszabb ideje
szorgalmaznak, mint például:
– a választási törvény olyan
irányú módosítása, amely lehetővé tenné a szerb alkotmány által a nemzeti
kisebbségeknek szavatolt részarányos parlamenti helyeket, az arányos részvételt
a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a
közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten;
– új törvény meghozatala a
népképviselők választásáról, amely lehetővé teszi a listákra és az egyénekre
való szavazást is;
– a munkaügyi törvények olyan
módosítása, amelyek biztosítják a nemzeti kisebbségek részarányos
foglalkoztatását és a munkahelyekhez való egyenrangú, hátrányos
megkülönböztetés nélküli hozzáférését;
– Adának, Zentának és
Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról szóló, az asszimilációt
ösztönző rendelet megváltoztatása és a három községnek a természetes etnikai,
gazdasági, valamint földrajzi környezetbe, az észak-bácskai körzetbe való
visszatérése;
– a rehabilitálás és a
vagyon-visszaszármaztatás gyakorlati kérdései meg sem jelennek a tervezetben,
miközben az eljárások „vontatottan haladnak, a nagy csinnadrattával bejelentett
szerb kormányhatározat Csúrog, Zsablya és Mozsor egykori magyar lakói kollektív
bűnösségének hatályon kívül helyezéséről a gyakorlatban egy pipa dohányt sem
ér: továbbra is a meghurcolt túlélőnek és a megbélyegzett és megölt áldozat
hozzátartozóinak kell az ártatlanságot bizonyítani, vagyis ténylegesen, a szó
igazi értelmében mindmáig érvényben maradt a kollektív bűnösség
emberiségellenes elve”.[6]
Szerkezeti észrevétel:
A (akció)tervezet felépítése nem megfelelő. A nemzeti kisebbségek
számára az egyik legfontosabb, a nemzeti tanácsról szóló fejezete a kilencedik
helyre került, a nemzeti közösségek gazdasági helyzetével foglakozó rész pedig
a 10., utolsó előtti, holott valójában ezek határozzák meg a nemzeti
kisebbségek társadalmi helyzetét.
Terminológiai hibák:
Az 5.5 pont, például, „a kisebbségi nyelveknek a hivatalos használatba
való flexibilis bevezetésének ösztönzésére” vonatkozik. Ez a szóösszetétel nem
alkotmányos és törvényes kategória, alkalmazás pedig jelentős visszalépést jelentene
még a hivatalos nyelv- és íráshasználat jelenlegi szintjéhez képest is, hogy a
hetvenes-nyolcvanas évek gyakorlatát ne is említsük.
Egyáltalán, mit jelent a „flexibilis bevezetés”
kifejezés? Az akciótervnek ugyanis a
Nemzeti kisebbségi nyelvek- és írások egyenrangú hivatalos használat
kellene elősegíteni, nem pedig valamiféle „rugalmasságot”, ami senkit éppen
semmire nem kötelez.
A 6.14. pont egyezmények aláírását látja elő „azokkal az
országokkal, amelyek nemzeti
kisebbségei Szerbiában részesülnek oktatásban”. Ez a szóösszetétel is
arra utal, hogy a tervezet szerzői nemigen ismerik a nemzeti kisebbségi
jogokkal kapcsolatos szakterminológiát. Itt, ugyanis, nem valamilyen más
országok nemzeti kisebbségeinek a szerbiai oktatásáról kellene, hogy szó
legyen, hanem azokkal az országokkal való ilyen egyezmények aláírásról, amelyek
az itt élő nemzeti kisebbségek anyaországai. A szerzők bizonyára a „nemzeti
kisebbségek anyaországa” kifejezést kerülték, amit egyéként az egész szövegben
nem lehet megtalálni.
Konkrét megjegyzések:
A II. fejezet stratégia célként tűzi ki a „a nemzeti kisebbségek
jogainak és szabadságainak biztosítását, egyenlő feltételek mellet, a tolerancia
fejlesztését és a megkülönböztetés megakadályozását”. Az „áltanos eredmény”
viszont jelen időben van megfogalmazva, vagyis hogy ez Szerbiában már
biztosítva van, valamint, hogy „intézkedések történtek a diszkrimináció
megelőzésére a társadalmi élet minden mérvadó területén”.
Lehetséges, hogy
történtek ilyen intézkedések, de még sajnos nagyon távol vagyunk attól, hogy ez
meg is valósult volna. A fejezetbe foglalt intézkedések (2.2) jobbára „a
nyilvánosság és az állami hivatalnokok tudatának növelésére irányulnak”, hogy
az országban „léteznek nemzeti kisebbségek”, valamint „polgároknak a
gyűlöletből elkövetet bűncselekmények következményeire vonatkozó tudatának
erősítésére”. Mindezt a köztársasági költségvetésből és adományokból pénzelnék.
Mit tettek az állami szervek ezzel kapcsolatban az elmúlt fél évszázad alatt?
A tervezetbe számos
olyan kötelezettség is bekerült, ami az állami szervek rendes tevékenységéhez
kellene, hogy tartozzon. Ilyen például (2.1.) a polgári jogvédők észrevételeire
és ajánlásaira való „gyors és részletes válaszadás”. Ugyanez vonatkozik a
fejezet 2.6 pontjára, amely a nemzeti alapú incidensekben „hatékony vizsgálatra
és a törvényes intézkedések megtételére” buzdít, miközben ez az igazságügyi
szervek törvényes kötelessége kellene, hogy legyen. Talán ezért, hogy az akcióterv
minél vaskosabbnak nézzen ki? Hogy a komoly munka látszatát keltse?
A fejezetből kimarad
viszont a műemlékek lopásának, rongálásának és gyalázásának megelőzésére és
hatékony kivizsgálására vonatkozó intézkedések megtétele, valamint a vonatkozó
jogszabályoknak az elkövetők elleni – nemzeti hovatartozásuktól függetlenül
való – következetes alkalmazásának követelése.
A nyelv- és íráshasználattal foglakozó V. fejezetből kimaradt egy új
(az 1991. évi miloševići törvényt helyettesítő) hivatalos nyelvhasználati
törvény meghozatala, amely biztosítaná a magyar nyelv és a latin betűs írásmód (ami
egyre jobban kiszorul a közéletből) hivatalos és egyenrangú használatát a
tartományi- és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben, a rendőrségen,
közvállalatokban és hivatalokban, valamint azokban a községekben, melyekben a
magyar nyelv- és írás hivatalos használatban van.
Az 5.1. és 5.2. pontot
össze lehetne vonni, mivel az anyakönyvezetők képzése is „a helyi önkormányzatok
munkájának fejlesztéséhez” tartozik.
A nemzeti kisebbségek személyi
nevének a nemzeti kisebbségek nyelvén és írásmódján való bejegyzésének fokozott
felügyelete (5.3.) is már régen a közigazgatási szervek napi munkájának és nem
az akcióterv része kellene, hogy legyen. (Ha ehhez meglenne a kellő politikai
akarat.) És persze erre semmi külön költségvetési eszköz – amit tervezet előlát
– nem szükséges.
Az oktatással foglalkozó (VI.) fejezet tartalmaz olyan feladatokat is,
amelyeket már el kellet volna végezni, mint például az EU kisebbségi oktatási
modelljeinek elemzése (6.1.), de olyanokat is, mint például a nemzeti
kisebbségek oktatása minőségének követése (6.3.), ami a közigazgatási szervek
mindennapi feladatai kell(ett volna), hogy legyenek.
Az „általános
eredmények” között a valóságtól távol álló megállapítások is helyt kaptak a
tervezetben, mint például, hogy „a nemzeti kisebbségi nyelven történő oktatás
valamennyi formáját megfelelő tanügyi káder végzi”, vagy, hogy „a nemzeti
kisebbségi oktatás minőségi feltételek között folyik”. Ennek egyik indikátora
„a nemzeti kisebbségi nyelvű tankönyvek száma”. Köztudott viszont, hogy számos
magyar nyelvű tankönyv hiányos, hogy azokat korszerűsíteni, a nemzeti
közösségeket megbélyegző tartalmakat pedig törölni kellene.
A VII. (Demokratikus részvétel c.) fejezet (7.1) egy összehasonlító
jogi elemzés elkészítését látja elő „a nemzetiségi kisebbségek adekvát képviseletéről”
a különböző szintű képviselőtestületekben.
Ennek az elemzésnek az alapján (7.2) „azonosítanák”
majd „a nemzeti kisebbségek demokratikus részvétele lehetséges modelljeit”. Megválaszolatlan maradt azonban a kérdés, hogy
mit jelent a „megfelelő képviselet”, és hogy ki dönt arról, hogy mi is az a
„megfelelő”?
Ezzel szemben, a vajdasági magyar pártok és civil
szervezetek „szavatolt részarányos parlamenti helyeket, az arányos részvételt”
követelik „a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi
szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden
szinten”.[7]
A VIII. fejezet „stratégiai célként” „határozott intézkedések”
megtételét látja elő „a nemzeti kisebbségeknek a közigazgatásban való nem
megfelelő részvételének tanulmányozására”. Ez már önmagában is badarság. Ennyi
év után ezt már nem tanulmányozni kellene, hanem határozott intézkedéseket
tenni a nemzeti kisebbségek „részarányos foglalkoztatásának és a munkahelyekhez
való egyenrangú, hátrányos megkülönböztetés nélküli hozzáférésének”[8]
biztosítására. Köztudott ugyanis, hogy a nemzeti kisebbségek jelentősen alul
vannak képviselve az állami hivatalokba és a közszférában általában.
A
fejezet 8.1. pontja a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadágairól szóló
törvény olyan módosítását javasolja, amelyek – egyebek között – „előny
biztosítását teszik lehetővé a nemzeti kisebbségek számára, egyenlő feltételek
mellett, a foglalkoztatáskor/elbocsátáskor”. Ebből arra lehet következtetni,
hogy az előny jobbára majd csak az elbocsátásukkor valósul meg.
A
8.2. pont alapján ismét csak elemezni (s nem változtatni) kellene az
állapotokat, „a nemzeti kisebbségek megfelelő képviselete mércéinek
meghatározására a közszféra egyes területein”.
Az ezzel kapcsolatos munkajogi szabályok összehangolását az
akciótervezet (8.3. pontja) csak 2017 végére látja elő, ami ismét csak arra utal,
hogy a szerb hatalomnak nincsen kellő politikai akarata, hogy változtatasson a
nemzeti kisebbségek számára kedvezőtlen foglalkoztatási helyzeten.
A 8.4. pont ismét csak
azt látja elő, hogy a nemzeti kisebbségek részvétele a közszférában
foglalkoztatottak között „a lehető legnagyobb mértékben tükrözze a lakosság
összetételét”. „A lehető legnagyobb mértékben” is egy meghatározatlan
kategória, ami ellenkezik a nemzeti kisebbségek követelésével, hogy a lakosság
összetételével arányosan legyenek jelen a foglalkoztatottak között.
Az igazságügyi szervek
foglalkoztatottjai nemzeti összetételének elemzést az akciótervezet 2015 végére
látja elő. Ebből bizonyára az idén nem lesz semmi. Ezeknek a szerveknek a
nemzeti összetételéről huzamosabb ideje nem közöltek adatokat. Közben két
igazságügyi reform/átszervezés is volt. A községi bíróságok szűntek meg Adán,
Csókán, Magyarkanizsán, Temerinben és Topolyán. Félő, hogy a nemzeti
kisebbségekhez tartozók aránya most jóval rosszabb, mint korábban. A
közjegyzőkről említést sem tesz a tervezet, miközben ezek között is
(rész)arányosan kellene jelen lenni a nemzeti kisebbségeknek.
A tervezet közös munkaműhely
és kerekasztal szervezését látja elő a nemzeti kisebbségeknek a jogsegélyhez
(8.10.), illetve az igazságügyi rendszerhez (8.11) való hozzáféréséről, amelyeket
korábban is meg lehetne tartani, mint ahogy a tervezet előlátja (2016. második
felében). Ha lenne kellő akarat a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének
segítésére.
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó (IX.) rész a
hatályos törvény kidolgozásával megbízandó több reszortos munkacsoport
létrehozását csak 2015 végére látja elő (9.3), holott a törvény „átdolgozásának”
– az ígéretek szerint – 2014-ben már meg kellett volna történni.[9]
Ez is azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány ezt a témát el kívánja halasztani
(a választások utánra), a nemzeti tanácsok továbbra is az Alkotmánybíróság
által (2014 január 16-án) megnyirbált törvény alapján fognak működni.[10]
Az akcióterv (9.4) a
vonatkozó törvény olyan módosítását, illetve olyan új törvény meghozatalát
látja elő, miszerint „a nemzeti tanácsok elősegítik az integrált társadalom
létrehozását”, valamit azok (a nemzeti tanácsok – B. A.) „túlzott
politizálásának csökkentését”.
Ezek a javaslatok
szöges ellentétben vannak az itten magyar politikai pártok és civil szervezetek
követeléseivel, miszerint a nemzeti tanácsokról szóló törvényt olyan módon kell
módosítani, vagy olyan új törvényt hozni, amely „a nemzeti tanácsot felruházza
tényleges döntéshozatali joggal a közösséget érintő minden kérdésben,
lehetővé teszi érdekeink megfogalmazását és hatékony képviseletét”.
A nemzeti közösségek gazdasági helyzetével foglalkozó (X.) fejezet,
amely a „nemzeti közösségek tagjai gazdasági helyzetének fejlesztését” tűzte
kis stratégia célul, csak a „romák gazdasági helyzetének erősítésével” (10.1)
és a „fejletlen régiók” (Kelet Szerbia, Preševo, Medveđa és Bujanovac) községek) gazdasági
helyzetének javításával foglalkozik. Kell-e ehhez kommentár?
A nemzetközi együttműködéssel foglalkozó XI. fejezet az együttműködés
folytatását tűzte ki célul a térségben. Kimaradt viszont Szerbia által a már
meglévő kisebbségi vonatkozású kétoldalú és sokoldalú nemzetközi egyezményekbe
foglalt kötelezettségek megvalósításának elemzése. Ez választ adhatna a kérdésre is, hogy az
utóbbi jó néhány évben miért nem ült össze a kisebbségek jogainak védelmében
illetékes magyar-szerb/szerb magyar vegyesbizottság?
***
A nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló köztársasági
akcióterv októberi tervezete a jelenlegi tartalommal nem fogadható el. Sokat
kell még javítani rajta, hogy az itteni magyar közösség számára elfogadható
legyen.
Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági képviselője az
találta mondani, hogy „a tervezet azért ilyen, mert nem csak a magyarokra
vonatkozik”. (Egyébként ezt a kisebbségi törvényekkel/kérdésekkel kapcsolatban
többször is hangoztatta.) Ez egy teljesen téves viszonyulás, ami a VMSZ
politikájának az eredménye, és aminek meg is lettek/vannak a (negatív)
következményei.
Az akcióterv persze hogy nem csak a magyarokra
vonatkozik, de ez cseppet sem akadályozza azt, hogy az
akcióterv tartalmára vonatkozó magyar követeléseket megfogalmazzuk és közvetítsük a szerb hatalom
és az EU felé. Már csak azért is mivel vélhetően ez az egyik utolsó alkalom a
nemzeti kisebbségek, így közösségünk nyílt kérdéseinknek rendezésére.
Most az MNT térfelére került a labda. A testület nem
kerülheti el, hogy állást foglaljon az akciótervről. És persze a felelősséget
sem azért, hogy az milyen tartalommal kerül elfogadásra.
Újvidék, 2015.
november 8.
Mgr.
BOZÓKI Antal ügyvéd
Kapcsolódó írások:
Bozóki Antal: Cselekvési terv és
felelősség. 2015. április 13. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/38972-2015-04-13-20-52-37,
2015. április 13. [22:46]
Bozóki Antal: Szerzett jogok, halasztott határidők. 2015. június 25. http://vmdk.org.rs/hirek/465-szerzett-jogok-halasztott-hataridok, 2015. június 26.
Bozóki Antal: Hajnal Jenő ködösít! http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/42491-2015-07-02-10-41-49,
2015. július 02. [12:37
[2] A részleteket lásd: http://vmdk.org.rs/hirek/432-javaslat-a-nemzeti-kisebbsegi-akcioterv-tartalmara
[3] Lásd Csonka Áron, a VMDK elnökének Pásztor Istvánhoz
intézett levelét a 2-es alatti honlapon.
[4] Basity Gréta, Rizsányi Attila: Az Európa Kollégium és az
ösztöndíjprogram körül alakult ki heves vita az MNT ülésén. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18779/Az-Europa-Kollegium-es-az-osztondijprogram-korul-alakult-ki-heves-vita-az-MNT-ulesen.html,
2015. június 30. [21:27]
[5] Republika Srbija: Akcioni plan za ostvarivanje prava
nacionalnih manjina. Nacrt. Oktobar 2015.
[6] Csorba Béla beszéde az újvidéki koszorúzáson.
Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 286. szám, 2015. november 3.
[9] Bozóki Antal: Két szakaszban, hogy kevésbé fájjon. http://bozokiantal.blogspot.com/2014/06/mas-naplo-42.html,
2014. június 1.
[10] Szerbia
alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10
rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság erről
szóló döntése (Ustavni sud. Odluka. 576)
a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének (Službeni
glasnik RS) 2014. február 21-i 20. számában jelent meg (36-64 o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése