Hallgatom az Újvidéki Rádió Objektív című műsorát és azon gondolkodám, meddig lesz még ez ilyen, édes jó anyám.Igen különleges, kényelmes és önámító azoknak a helyzete, akik úgy vélik: minden, ami a Vajdasági Rádió és Televízióban történik szerb belügy. Az egyik szerb leszámol a másikkal, aztán majd jönnek a harmadikok. Lehet, hogy az eddigi vezetőséget csúfosan, szégyentelenül és minden indoklás nélkül váltották le, de hát, istenem, ezek korábban nem ugyanígy jutottak hatalomra? Az egyik 19 a másik egy híján 20. Vagyis tök mindegy. Mi kisebbségiek, majd megint szélcsendben maradunk, kivárjuk, hogy az összes „zsidót” elvigyék és reménykedünk, hogy úgysem vesznek észre bennünket. Minden marad a régiben, sőt, talán még új munkahelyek is nyílnak, ha a szerb-szerb leszámolás a normálisnál több áldozatot követel. És így szépen, ahogy a csillag megy az égen, elvegetálunk. Még egy kis türelem és beöltözünk pántlikás akármikbe, ellejtünk néhány csárdást az „ekránon”, majd, mint aki jól végezte dolgát, odaülünk a mennyei Dominó törzsasztalához.
Vagyis ez képzavar: annál az asztalnál nem megalkuvók ültek, hanem lázadó, nagyot álmodó rikkantgatók. Nem a szürke akárhány árnyalatában szepegve meghúzódó nyuszikák.
Mivel lehetne egyébként magyarázni, hogy a Magyar Mozgalom tájékoztatási szakosztályán kívül alig meri valaki felemelni a hangját a sajtószabadság vučići ledózerolása miatt. Nem olvastam a vajdmagyar újságíró szervezetettől sem, hogy az égbe kiáltott volna. Igaz, nekik (is) Pásztor megüzente: tartózkodjanak a kommentároktól. Vagy a vajdmagyar szerkesztőségek, amelyek még nincsenek a VMSZ rabigája alatt. Gyermekeim, azt hiszitek, hogy ti megússzátok. Hogy nem fogtok háborús propagandát lökni, ha mindkét főnökötök ezt követeli. Emlékezzetek a kilencvenes évekre. Azt a gyalázatot sokáig kellett mosni, ha egészen lemosni nem is lehet soha. Most egy ugyanolyan lukba másztok bele. Önkéntesen és dalolva.
Közben Csíkos Zsuzsa, Öreg Dezső meg a többiek nyomják a szöveget az Objektívban. A szívemből szólnak, elemzik, kritizálják a miniszterelnököt, a moszkvai utat, a nevetséges indoklásokat. Még hány ilyen műsor készülhet?
Amíg az RTV szerb műsorai a vučići propagandát fogják szajkózni, ti a két második csatornán kritikus hangnemet üthettek meg? Ugyan már.
Ébresztő kollegák, ha nem vesztek részt a közös ellenállásban, mindenki le fog sajnálni benneteket: a győztesek és a legyőzöttek is. A sajtószabadságról nem is beszélve.
Piros csizmát visel a babám…
2016. május 28.
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7781
Az Objektívben én voltam az egyik "többiek", de nem csak emiatt, hanem a TV magyar szerkesztőségének (vagyis rovatának) tagjaként is megszólítva érzem magam.
Téves azt állítani, hogy a rovatunk tagjai nem hallatják a véleményüket az „ügy” kapcsán. Aki azt hiszi, hogy mi a kettes csatornán ölbe tett kézzel csárdásozgatunk (furcsa képzavar, belátom) és élvezzük a privilegizált helyzetünket, az téved. Egyáltalán nem vagyunk kivételezettek. Sőt. Kivéve persze, ha dicsekedni kell az egyedülálló, tíz nyelven sugárzó közmédiával. Erre nagyon jók vagyunk. Az objektív – vagy megközelítőleg objektív – tájékoztatás pedig a munkatársak lelkiismeretes, kemény munkájának az eredménye, és nem a „szélcsendben vegetálásé”.
„Mindenki le fog sajnálni benneteket: a győztesek és a legyőzöttek is.” - Eddig sem érdekeltünk senkit. Kivéve persze, ha lefokozásról volt szó. Így lettünk szerkesztőségből rovat. Nem hatotta meg a közvéleményt.
Térjünk vissza az „ügyre”. A személyes véleményem az, hogy a leváltottakból sem lesznek szentek csupán azért, mert undorító módon váltották le őket. Nem hiszem, hogy csak az a helyes megoldás, ha a „győztesek” vagy a „vesztesek” oldalára állunk. Számításból a „közös ellenálláshoz” csatlakozni , és szemethunyni az eddigi sérelmek felett, legalább annyira téves magatartás, mint szélcsendben vegetálni. Én még hiszek az önálló döntés, az önálló vélemény erejében.
Aki azt gondolja, hogy a politikai nyomás a leváltásokkal kezdődhet/kezdődött a vajdasági közmédiában, az csak egyetlen hónapot lapozzon vissza. A lemondott vezérigazgató „büntetett” meg egy kolléganőt, mert „rossz” kérdést tett fel a miniszterelnöknek.
A rovatunk tagjainak többsége csupán szemlélője volt a kilencvenes években készített műsoroknak. Biztosíthatom, nem fogunk önként, dalolva semmilyen lukba belemászni. Az ún. közös ellenálláséba sem. Kikérem a magunk nevében, hogy megalkuvónak, szürke nyulaknak minősítsenek bennünket.
Egyébként a magyar rovat tagjai közül többen is kifejeztük az álláspontunkat az üggyel kapcsolatban. Ki így, ki úgy. Hogy miért nem egységesen? Ezt a kérdést nem az én tisztem megválaszolni.
Lehet, hogy csak a Magyar Mozgalom emelte fel a hangját az ügy kapcsán, de az érintettek véleményét senki sem kérte ki. Ez a legnagyobb baj.
Reagálás A Napló Rádiónapló című írására
„Kikérem a magunk nevében, hogy megalkuvónak, szürke nyulaknak minősítsenek bennünket.” Szakács Áron:Az Objektívben én voltam az egyik "többiek", de nem csak emiatt, hanem a TV magyar szerkesztőségének (vagyis rovatának) tagjaként is megszólítva érzem magam.
Téves azt állítani, hogy a rovatunk tagjai nem hallatják a véleményüket az „ügy” kapcsán. Aki azt hiszi, hogy mi a kettes csatornán ölbe tett kézzel csárdásozgatunk (furcsa képzavar, belátom) és élvezzük a privilegizált helyzetünket, az téved. Egyáltalán nem vagyunk kivételezettek. Sőt. Kivéve persze, ha dicsekedni kell az egyedülálló, tíz nyelven sugárzó közmédiával. Erre nagyon jók vagyunk. Az objektív – vagy megközelítőleg objektív – tájékoztatás pedig a munkatársak lelkiismeretes, kemény munkájának az eredménye, és nem a „szélcsendben vegetálásé”.
„Mindenki le fog sajnálni benneteket: a győztesek és a legyőzöttek is.” - Eddig sem érdekeltünk senkit. Kivéve persze, ha lefokozásról volt szó. Így lettünk szerkesztőségből rovat. Nem hatotta meg a közvéleményt.
Térjünk vissza az „ügyre”. A személyes véleményem az, hogy a leváltottakból sem lesznek szentek csupán azért, mert undorító módon váltották le őket. Nem hiszem, hogy csak az a helyes megoldás, ha a „győztesek” vagy a „vesztesek” oldalára állunk. Számításból a „közös ellenálláshoz” csatlakozni , és szemethunyni az eddigi sérelmek felett, legalább annyira téves magatartás, mint szélcsendben vegetálni. Én még hiszek az önálló döntés, az önálló vélemény erejében.
Aki azt gondolja, hogy a politikai nyomás a leváltásokkal kezdődhet/kezdődött a vajdasági közmédiában, az csak egyetlen hónapot lapozzon vissza. A lemondott vezérigazgató „büntetett” meg egy kolléganőt, mert „rossz” kérdést tett fel a miniszterelnöknek.
A rovatunk tagjainak többsége csupán szemlélője volt a kilencvenes években készített műsoroknak. Biztosíthatom, nem fogunk önként, dalolva semmilyen lukba belemászni. Az ún. közös ellenálláséba sem. Kikérem a magunk nevében, hogy megalkuvónak, szürke nyulaknak minősítsenek bennünket.
Egyébként a magyar rovat tagjai közül többen is kifejeztük az álláspontunkat az üggyel kapcsolatban. Ki így, ki úgy. Hogy miért nem egységesen? Ezt a kérdést nem az én tisztem megválaszolni.
Lehet, hogy csak a Magyar Mozgalom emelte fel a hangját az ügy kapcsán, de az érintettek véleményét senki sem kérte ki. Ez a legnagyobb baj.
2016. május 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése