Bódis Gábor
Rövidhírben számol be a Vajdasági Rádió és Televízió honlapja (latin betűs szerb nyelven olvastam, a magyar nyelvűn nem találtam), hogy az Igazgató Bizottság egyhangúlag leváltotta az RTV második emberét, Slobodan Arežinát. Arežina a nemrégi káderváltozások idején került erre a posztra (az RTV műsorigazgatója, valójában a fő műsorfelelős, a főnöke, a vezérigazgató politikai kinevezett).
Az egyik furcsasága, hogy a bizottság egyhangúlag hozta meg a döntését és még vette a fáradtságot és meg is indokolta: a nézettség esése miatt és (most jön a koronaékszer:) mert nem volt műsorgyártási terv az idei évre. Arežina még jól is járt, komolyabb országokban a műsorgyártási terv nélkül rohangáló műsorigazgatókat egyenesen a vesztőhelyre viszik.
De akkor nézzük a történelmi tényeket: az első joghurt forradalom után (1988) megszűnt a Vajdaság és ezzel együtt az Újvidéki RTV függetlensége. Ennél a száraz ténynél sokkal érzékletesebb ha azt mondjuk, hogy a Belgrádtól (és később a nagyszerb nacionalista politikától) való elhatárolódás igyekezetében megfogant médiaház az ellenfelei karmaiba került. És szolgált piszkosul. A háborúk idején ocsmányabb uszító propaganda folyt a Mišelukról mint Belgrádból. Kisebbségek harcba fogva.
Az újságíráshoz való visszatérés Milošević bukása után kezdődhetett meg. A teljes kibontakozás nem történt meg, főleg a pártpolitikai érdekek miatt. Vagyis pártkáderek amatőr és dilettáns módon nyerészkedtek a lerongyolódott RTV romjain. A műsor senkit sem érdekelte, azaz csak azon része, amelynek vigyáznia kellett, nehogy valamilyen potentátot enyhe bírálat érje. Főleg a demokraták jeleskedtek, de kivették a részüket a ligások, szocik, véemeszesek is. Majd jöttek a haladók és most már csak ők irányítanak. Ezzel magyarázható az Igazgató Bizottság egyhangú döntése: tagjai, a munka nélküli megélhetési réteg tagjai, hogy mentsék a saját bőrüket, kivégezték az amúgy is „dođoš“ Arežinát. Hátha az ő kivégzésüknél ez majd enyhítő körülményként számít. Ez még soha semmikor nem jött be. Még csak azt sem gondolom, hogy a haladók (Vučić) ezt megparancsolta volna nekik (habár ez is elképzelhető), hanem ők úgy mérték fel: jobb ha feláldoznak valakit. Aki időt nyer, életet nyer.
Alkalmasabb áldozatot Slobodan Arežinánál nem is találhattak volna: belgrádi, a háborúk előtti Belgrádi TV volt szerkesztője, néhány független televízió műsorfőnöke (Studio B, Avala TV) és nem utolsósorban a Szabad Európa Rádió belgrádi főnöke volt. Ezeken a helyeken lehetett pártatlan újságírást csinálni, ami ezután a Vajdaságban szigorúan tilos lesz. Aki nem lép egyszerre, Vučić-Pásztort hergelve, mehet a fenyvesbe. Partizánok kora következik.
2016. május 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése