Avagy: az első igazi vajdmagyar korrupciós botrány?
Bódis Gábor
Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: vagy egy utcahossznyi ingatlanról van szó vagy a szerbiai és a magyarországi aranytartalékok egy részét ott tárolják.
A Novosti, majd több más szerb és magyar nyelvű médium számolt be arról, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség 1,2 millió euróért vásárolt magának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Prospretiteti Alapítványnak székházat. Ennek az írásnak a megjelenéséig a VMSZ nem szólalt meg az ügyben. Ez elég sajnálatos, mert ugyanis, ha a Novosti információja pontos (márpedig ezt nem olyan nehéz leellenőrizni), akkor Pásztor Istvánnak és társainak kötelessége beszámolni arról, hogy milyen pénzből vásárolta az ingatlant. Lehet ugyanis, legyünk naivak, hogy összeadta a párt, a tanács és az alapítvány vezetősége a pénzt és saját zsebből fizettek annak a vállalkozónak, akinek eddig a tulajdonában volt a cím szerint a Fasizmus Áldozatainak teréhez tartozó, ám fizikailag inkább a Zombori úton levő ház.
Ha tehát nem áll fenn az a feltételezés, hogy magánvagyonból került ki a szabadkai viszonylatban hatalmas összeg, akkor arra kell gyanakodnunk, hogy közpénzből vették meg a lifttel is ellátott egyemeletes épületet.
Márpedig ha közpénz is forgott az ügyben, akkor a vevő elvtársaknak be kellene számolniuk arról, hogy kinek a pénzéről (magyarországi vagy szerbiai adófizető polgárok) van szó.
1 millió 200 ezer euró nagyon nagy összeg, már Manhattanben, a Central Park közelében is lehet egy vityillót venni ezért a pénzért. Persze, senkinek az esze ágában sincs a sivár New York-ot a Zombori út bájaival összehasonlítani.
Tudomásunk szerint Szabadkán az ingatlanárak 300, a legjobb esetben 400 euró per négyzetméter körül mozognak. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: vagy egy utcahossznyi ingatlanról van szó, vagy a szerbiai és a magyarországi aranytartalékok egy részét ott tárolják.
Tekintettel arra, hogy a fentebb említett két magyarázat a logika elemi szabályaiba ütközik, azt kell feltételeznünk, hogy a jócskán túlfizetés minősített esete valósult meg.
Egyes, egészen rosszindulatú egyének ilyenkor persze a stadion-, kisvasút- és más egyéb csacskaságok építésével példálóznak, de ez a Naplótól távol esik.
Csak azt kívánnánk (akárcsak a magyar nemzet), hogy Pásztor István, mindannyiunk megnyugtatására kielégítő választ adjon a felmerült kérdésre: „Odakle lova?“
De az is jó, ha csak megcáfolja az 1,2 millió eurós hírt.
És ezzel befogná a száját a választási fáradtságba tespedt szerbiai közvéleménynek.
2017. február 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése