Bódis Gábor
Nem az a baj, hogy Aleksandar Vučić az elnökjelölt, hanem az, hogy kilátásba helyezte: akár parlamenti választásokat is tartanának.
A Vajdasági Magyar Szövetség szempontjából az újbóli, egy éven belüli parlament megmérettetés nagy veszélyeket rejteget. Igaz, hogy a kombikat leállították, de a vajdmagyar szavazótábor, pláne akiknek a Pásztorék vonala kedves, igencsak apadóban van.
Nézzük a statisztikát:
1. 2008-ban a Magyar Koalíció, a VMSZ vezetésével 74.874 szavazatot kapott
2. 2012-ben a VMSZ 68.323-at
3. 2014-ben 75.294-et
4. 2016-ban 56.620-at
A fogyatkozó tendenciában a 2014-es visszakapaszkodás jelent vigaszt a pártnak. Viszont ezután kezdődött meg a belső erjedés és a pártszakadás illetve a Magyar Mozgalom megalakulása. 2016-ban hiába folytatott minden eddiginél átfogóbb és átgondoltabb kampányba a VMSZ, az eredmény nemhogy szerényre, hanem vészjóslóra sikeredett.
Tegyük fel, hogy az önmaga bűvöletében tündöklő Vučić valamilyen megfontolásból mégis kiírja a parlamenti választásokat is az elnökválasztással együtt. Ebben az esetben vajdmagyar szempontból nehéz hetek következnek.
Az elvándorláson meg a fásultságon a Prosperitati pénzek elosztása aligha tudott enyhíteni, hacsak suttyomban nem létesültek új munkahelyek ezrei és velük együtt újdonsült lelkes szavazók. Márpedig ha ez a dajkamese nem igaz, akkor a tavaly elért 56 ezres eredmény kéjes ábránd csupán.
A sorrendben második vajdmagyar csapatot, a Magyar Mozgalmat is kellemetlenül érintené az ismét előrehozott választás, hiszen országos szinten kellene bizonyítania. Ezt egyszer már a VMSZ megfúrta, nincs okunk kételkedni, hogy most sem lenne másként. Plusz: Korhecz dicstelen távozása után a mozgalomnak még nem volt ideje rendeznie a sorait, habár a helyi önkormányzatokban már felismerhető ellenzékként fogadtatták el magukat.
2017. február 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése