Az önmagát mindenhatónak, tévedhetetlennek tartó Pásztor István a következőket nyilatkozta, nem itthon, nem az anyaországban, hanem Tusványoson:
„… nem vallottunk szégyent az április 8-i magyar parlamenti csata alkalmával, hiszen a csekély lehetőségeinkhez mérten a maximumot tettük hozzá a kétharmados eredmény eléréséhez…”
Mi is ez a maximum? Nem is oly régen eldicsekedtek, hogy Szerbiából már több mint 180.000 személy megszerezte a magyar állampolgárságot, ha ebből levonjuk a kiskorúakat, akkor 160.000 felett kell lenni azoknak, akik szavazati joggal is rendelkeznek. Ha ezzel összehasonlítjuk a választásokra regisztráltak számát (végre egy szám, ami pontos, hiszen a Nemzeti Választási Iroda hozta nyilvánosságra: 52.466), akkor arra lehet következtetni, a választásra jogosultak közül csak 33%-nyi délvidéki/vajdasági magyar döntött úgy, vegyék nyilvántartásba.
De ami még érdekesebb, a nyilvántartásba vett összes külhoni szavazópolgár alig 60%-a szavazott, nagy valószínűséggel, itt nálunk sem volt különb ez a hozzáállás, azaz Szerbiából még 30.000 polgár sem adta le a voksát.Ezzel úgy dicsekedni, hogy a maximumot tette hozzá valaki az eredményhez, semmi más, mind a valós tények elhallgatásával végzett siralmas szerecsenmosdatás.
A következő kijelentés is nagyon furcsa, ezért kénytelen vagyok szó szerint idézni, mert lehet, egyeseknek elkerülte a figyelmét:
„… A vajdasági magyarság a nemzetpolitikai építkezés mellett döntött, s kiállt a partnerei mellett akkor is, amikor azoknak volt szükségük támogatásra, segítségre. Ez így igazságos, nem csak akkor kell tudnunk, kik állnak mellettünk, amikor mi várjuk a támogatást… A VMSZ a megbélyegzéseket és támadásokat is felvállalva a hatalmi szerb pártokkal való együttműködés mellett döntött, mert ellenzéki szerepkörből nem tudta volna megvalósítani a célkitűzéseket, melyeket így koalíciós szerződésbe is foglaltak…”
Legnagyobb problémám az első mondattal van. Megkérdezte-e valaki a vajdasági magyarságot erről a kérdésről? Még akkor is „lenyelném a békát”, ha a Magyarországon elterjedt legújabb gyakorlat alapján megszervezte volna valaki a nemzeti közösségi konzultációt, de tudtommal, ilyen nem volt. Vagy mégis, csak titokban csinálták? Így most kétközben vagyok, ki döntött és miről? Igen, miről, mert nekem fogalmam sincs mit jelent, nemzetpolitikai építkezés! Különösen azért zavar, mert ennek a varázsszónak a kiötlői szerint, léteznie kell az ellentétének, a nemzetpolitikai rombolásnak (leépítésnek) is. Így akkor már a varázsszó mellett ismerjük a szitokszót is, bátran lehet embereket megbélyegezni, ellehetetleníteni kiátkozni, azaz mindenkinek kiosztani azt, ami jár neki! A második mondattal már többször is foglalkoztam írásaimban, szerintem az itt leírtakkal hiába dicsekszik bárki, mert aki ilyet csinál, valójában feladja az elveit, elárulja az önmaga által felvállalt nemzeti értékeket, sőt saját közösségét is.
A beszédben elhangzott dicsekvés, hogy: „… a jelenlegi egy fajta kegyelmi időnek, nyugalmi állapotnak nevezhető kisebbségi szempontból, amikor a szerb politikai partnerekkel együtt dolgozhatunk a vitás témák megoldásán…” azért sem jelent semmit, mert egy szintén elmondott másik mondatrészből: „… Törvényhozási szempontból jelentős kérdésekről szólva említeni kell az oktatást, a nemzeti tanácsokat, a kisebbségi jogokat, önkormányzatokat szabályozó jogszabályokat és törvénycsomagokat, melyeket az elmúlt időszakban fogadott el a szerb parlament, s valamennyi jelentős a magyar kisebbség szempontjából…”
kimaradt egy nagyon fontos (egyes elemzők szájából eredő) értékelés: amelyekkel csorbították a nemzeti közösségünk valamikor vagy eddig még meglevő, szerzett jogait!Az alant olvasható idézet zavart össze leginkább. Hogyan lehetséges az, hogy a már említett döntést a vajdasági magyarság meghozta, amikor ebben az illető beismeri, hogy igencsak számos ellenzője van az általa vezetett politikai szervezet által kifejtett tevékenységnek? Ezek szerint vannak jó délvidéki magyarok, meg vannak rosszak? Akár még azt is állíthatjuk, hogy mindazok, akik „divatból” külföldre vándorolnak (szabad becslés alapján több mint 30.000 vajdasági magyar), akik nem elégednek meg azzal, hogy pár száz fiatal család falusi házat vett, hogy 5-10.000 család megvásárolt egy-egy mezőgazdasági gépet, hogy pár tíz vállalkozóval megkezdték a vajdasági magyar oligarchia létrehozását, illetve hogy a párt tagjainak rokonsága és szűk baráti köre zsíros önkormányzati munkahelyhez jutott, nem mások, mint retrográd elemek, akik nélkül kell megvívni az itteni magyar nemzeti közösség érdekeiért folytatott csatákat?
„… Sokan elítélik és bírálják (a VMSZ-t)1., ami teljesen legitimnek számít, viszont ne tartsák a markukat akkor sem, amikor a magyar kormány és a VMSZ politikájának köszönhető támogatásokat osztják. Jogunkban áll eldönteni, kikkel vívjuk meg csatáinkat!”
Ma már nem emlékeznek a fiatalok a valamikori Jugoszláviára. Sokan még csak nem is hallották Josip Broz Tito nevét (hacsak nem ilyen nevű utcában laknak. Volt egy viszonylag híres (egyesek már akkor is azt mondták hírhedt) beszéde a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. Kongresszusán, engedjék meg, hogy idézzek belőle:
„Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a nacionalizmus elleni küzdelem befejeződött. Bár az osztályellenség elcsendesedett, leplezetten mégis szocialista önigazgatású fejlődésünk akadályozására törekszik… Ezért állandóan határozott harcot kell folytatnunk a nacionalizmus társadalmi és eszmei gócai ellen.” 2.
Semmi mást nem kell tenni, mint egyes kifejezéseket helyettesíteni a mai időkben divatos szavakkal, egészen pontosan:
- nacionalizmus helyett nemzetpolitikai építkezés ellenzői
- osztályellenség helyett nemzetellenes erők
- szocialista önigazgatású fejlődésünk helyett nemzeti közösségünk fejlődése
- határozott harcot helyett határozott elszigetelést.
Végül engedjék meg, hogy idézzem Jerrold M. Post amerikai pszichiátert, aki a Nárcizmus és politika című könyvében ezt írja: „… a homo politicus működési módja a színlelt alázat a felettesekkel, taktikus félelemkeltés az alárendeltekkel szemben; jutalmazás és büntetés önkényes váltogatása, amelynek semmi köze az érdemekhez és hibázásokhoz. Hol vérengző, hol elbűvölő ábrázatát magára öltve, az ilyen vezér eléri, hogy folyamatosan kegyeit keressék, akár rítusokkal és áldozatokkal, mint egy szeszélyes természeti erőnek vagy istenségnek, így épül ki fokozatosan a személyi kultusz. A lebegtetett félelem és irracionalitás eme légkörében a nép feladja kontrollját, elhallgattatja kritikai gondolkodását, és hipnotizáltan követi az uralkodót.” 3.
Arról már nem kívánok írni, mi történik előbb-utóbb (legjobb esetben halála után) ezekkel a homo politicus névvel ellátott (nagy jóindulattal) embernek nevezett személyekkel. Ha máshol nem, nézzenek utána az interneten.
Balla Lajos
https://szabadmagyarszo.com/2018/07/28/mindennapi-homo-politicus-unk/
2018. július 28. [11:13]
_______________________________
1. A felszólaló – nagy valószínűséggel – a VMSZ-re gondolt, de nem volt lehetőség arra, hogy leellenőrizzem, mert a pénteki tusványosi kerekasztalról készült szinte mindegyik beszámolót átolvastam, de egyik sem említi ezt a beszédrészletet, így még azzal is megvádolhatnak, én találtam ki a hatás kedvéért, közben a Magyar Szóban A vajdasági siker példaértékű a Kárpát-medencében (https://www.magyarszo.rs/hu/3741/kulfold_magyarsag/187054/A-vajdasági-siker-példaértékű-a-Kárpát-medencében.htm) című helyszíni tudósításból „kértem kölcsön” ezt a beszédrészletet
2. http://adattar.vmmi.org/cikkek/2324/letunk_1977_5_18_szerzok_csoportja_tito_elvtars.pdf
3. https://ujszo.com/kozelet/hatalomfuggok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése