„Szavazz az egyesre!”
„Szavazz a kettesre!”
„Bojkottáld a szavazást!”
„Nem érdekel, úgysem változik semmi!”
„Hát ez meg hogy került fel a listára?!”
„Menj el szavazni, de legyen érvénytelen a szavazatod!”
Még mielőtt néhány szót szólnék ezekről a felszólításokról, nézzük a számokat.
Nyolc évvel ezelőtt, 2010-ben 138 660 személy szerepelt a magyar választói névjegyzékben. A választások alkalmával 76 900-an mentek el szavazni, ami 55,46 százalékos részvételt jelentett.
A 2014-es Magyar Nemzeti Tanács választásakor 137 111-en iratkoztak fel a választói névjegyzékre, s ebből 55 671-en adták le a voksukat, ami nem egész 15 százalékkal volt kevesebb, mint négy évvel korábban (40,6 százalék).
Amikor kiírták a 2018-as nemzeti tanácsi választásokat, a magyar választói névjegyzéken 129 328 név volt. Többen is jelezték, hogy a szavazás előtti értesítőket olyanok is megkapták, akik már jó néhány éve nincsenek az élők sorában, vagyis a választói névjegyzéket a sok és hangzatos ígéret ellenére sem sikerült rendbe tenni.
És akkor térjünk vissza a felszólításokhoz.
Az egyes opció a Vajdasági Magyar Szövetség által indított Magyar Összefogás lista, amelynek élén a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő áll. A párt ezzel jelezte: azt az utat kívánja folytatni, amelyet az elmúlt négy évben bejárt.
A kettes számú induló a Magyar Mozgalom civilszervezet, amelynek a listavezetője Zsoldos Ferenc, aki elmondta, a megfélemlítést, a két ember kezében összpontosuló hatalom korszakát szeretnék átadni a múltnak, s olyan új alapokra kívánják helyezni a jövőt, amelyben minden vajdasági magyarnak helye van.
Egy ideig úgy tűnt, lesz hármas és négyes sorszámú lista is, ugyanis a Vass Tibor fémjelezte Magyar Liga, valamint a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is elkezdte gyűjteni az aláírásokat. Hogy meddig jutottak ebben a folyamatban, azt csak ők tudják, de mivel nem sikerült összegyűjteniük az 1298 hitelesített támogatói aláírást, így elálltak az indulástól. Vass Tibor közölte, hogy ennek ellenére mindenkit szavazásra buzdít, míg Csonka Áron, a VMDK elnöke a bojkottra szólította fel az embereket, mivel szerinte nem szabad legitimitást adni a Magyar Nemzeti Tanácsnak. A Szabad Magyar Szónak adott nyilatkozatában Vass még azért odaszúrt egyet a VMDK-nak, amikor azt mondta: „Aki bojkottálja a választást, az ne vegyen részt a politikai életben! Ha bojkott van, akkor mindenkinek bojkottálnia kellene egy választást, de tény az, hogy megjelent két komoly lista, ami azt jelenti, hogy nem lesz bojkott.”
Hogy a bojkottnak a VMDK jövőjét tekintve milyen következményei lesznek, egyelőre nem tudni, viszont az biztos, hogy félidőben, amikor világossá vált, hogy nem jön össze a megfelelő számú aláírás, bojkottot hirdetni komolytalan dolog volt. Ha már bojkott, akkor azt a választások kihirdetése napján kell(ett volna) megtenni, és végig kitartóan, következetesen kiállni mellette.
Azon emberek esetében, akik azt vallják, nem mennek el szavazni, hisz nincs semmi értelme, úgyse változik semmi, mindenki csak a fotelt akarja, nem érdekli őket az egyszerű, hétköznapi ember, a hatalom elérte célját. Hogy miért? Nagyon egyszerű: a hatalomnak megvannak a módszerei, amelyek segítségével nagyon pontosan előre tudja, mennyi szavazatra számíthat. A biztos szavazók bázisát el lehet érni megfélemlítéssel, zsarolással, ajándékcsomagok osztogatásával, a középszerű emberek felelős és jó fizetéssel járó pozícióba ültetésével… A biztos szavazók, ahogy a nevük is mondja, biztosan részt vesznek a szavazáson, és mivel biztosak benne, hogy az életük, a jövőjük függ a párt iránti lojalitástól, közülük csak nagyon kevesen mernek más opcióra szavazni, még akkor is, ha tudják, a szavazóhelyen senki nem látja, melyik jelöltet karikázzák be.
A hatalom megutáltatta a választásokat az általa csak kisembernek nevezett és tekintett polgárral, aki el van foglalva a saját bajával, például azzal, lesz-e elég tüzelője télire, ki tudja-e fizetni a villanyszámlát… Az ilyen gondokkal évek óta küzdő embert még véletlenül sem érdekli a politikai csatározás, hiszen azt sem tudja, most éppen milyen szavazás lesz.
Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még a vajdasági magyarság napilapja sikeresen töltötte be közszolgálati jellegét, egy olvasó megállított az utcán, és közölte velem: „Nem veszem meg a hétvégi számot, mert X. Y.-nak van írása benne, és az engem idegesít.”
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, de aztán csak sikerült összeraknom egy épkézláb választ: „De akkor emiatt az egy szerző miatt megfosztja magát öt-hat, vagy akár több érdekes írás elolvasásától is.”
Nagyjából így vagyok a szavazás esetében azokkal is, akik szimpatizálnak ugyan valamely listával, de azon találnak egy-két olyan nevet, amelyekhez az ő életükben negatív dolog kapcsolódik, és emiatt elhatárolódnak. Azért furcsa ez számomra, mert én éppen az ellenkezőjeként működöm: ha látok egy csoportot, és abban felfedezek néhány embert, akikről úgy gondolom, nem az egyéni érdekük miatt vállalták a tagságot, akkor igyekszem támogatni az egészet, félretéve, hogy egy időben mennyire ellenszenves volt nekem néhány ember közülük. Sajnos, a vajdasági magyarság eljutott arra a szintre, hogy szinte már senki nem azt nézi, hogy mit mond az illető, hanem, hogy aki mondja, annak a múltjából milyen mondatot, tettet lehet előhúzni, amivel az illetőt azonnal sikerül lejáratni. Számtalanszor hallottam azt a mondatot a napilap szerkesztőségében: „No, az csak ne mondjon semmit, mert a 90-es években…”
És bizony, nem tudom, van-e olyan közszereplést vállaló személy, akinek a múltjában ne lehetne találni egy-két fekete (vagy legalábbis szürke) foltot, ami miatt az amúgy fontos és helytálló mondanivalóját ne lehetne megkérdőjelezni. Így viszont vitát, párbeszédet folytatni lehetetlen.
„Ha egyik lista sem szimpatikus, akkor is menj szavazni, és legyen érvénytelen a szavazatod”. Hogy ennek mi az értelme? Egy: üzensz vele a választáson indulóknak, hogy te másra számítottál, belőlük nem kérsz. Kettő: másnak nem lesz lehetősége, hogy a szavazólapodat felhasználva segítsen valakit, akit te nem támogatnál. Három: jelzésértékű mindenkinek, hogy még itt vagy, gondolkodsz, érdekel a saját és a gyereked jövője.
Viszont egy dolgot ne felejts el: a pártkatona sosem tartózkodik, és az ő szavazata dönti el, hogy ki kerüljön döntéshozó helyzetbe, ki és kinek ossza az adófizetők pénzét (igen, a te pénzedet is. És, ha azt hiszed, ennél rosszabb már nem lesz, akkor csak jussanak eszedbe a 2016-os helyhatósági választások, és nézz végig azokon, akik most döntéshozói helyzetben ülnek a felelős pozíciókban… Ugye, hogy lehet rosszabb? Na, éppen azért kell elmenni szavazni, hogy ne legyen!
Tőke János
2018. november 3. 9:45
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése