Bódis Gábor
Azzal kezdődött, hogy az „anyaországiak” nem tudtak mit kezdeni Laslo Djerével. A még a béka segge alatt levő magyarországi újságírást is alulmúló sportriporterek pedig egy ATP verseny megnyeréséig küszködtek a furcsa nevű teniszező még furcsább (útlevelében szereplő) nevének megfejtésével.
De mindez normális munkamenet egy, a külvilágtól és a józan észtől hermetikusan elzárt országban. Nincs min csodálkozni. Az utcákon patakokban folyik a gyűlölet minden ellen, ami idegen. Jobb és baloldalon is. Soros vagy a határon túliak.
Az egész szerencsétlen csődtömeg, amit Magyarországnak neveznek éli öncsonkító és vesztébe rohanó életét. Emiatt azonban még kár lenne tollat ragadni. Hanem a Duna TV.
Azaz, nem egészen jól értesültek számára: ilyen televízió nem létezik. Nincs mögötte csapat, 2011-ben megszűnt. Ez egy csatorna neve és műsorait ugyanaz a (különben megrögzött hírhamisító) gárda készíti, készítetti, mint az MTV1, 2, 3 stb. és a többi csatornáét.
Különösen bántó az ügyben, hogy az 1992-ben elindított televíziót a határon túliak számára éppen az a párt ürítette ki, amely ugyanennek a célközönségnek a szavazataira hajt, pénzt, paripát nem kímélve.
Nem bonyolítom a mondanivalómat azzal, hogy a Duna TV valójában soha nem volt teljes egészében a határon túliaké. 2011 óta pedig csak a Fidesz vezérkaráé. Akinek van kedve tömény kormánypropagandát nézni, hát tessék.
Nos valamikor az ezredfordulón született meg az ötlet az akkor még független Duna tévés vezetésben, hogy Autonómia néven induljon egy második csatornája a televíziónak. A 2011-es nagy közszolgálati média-összevonás idején (az akkor összesen 50 milliárd forintból üzemeltetett MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI helyett, racionalizálás ürügyén létrehozták a manapság majd 100 milliárdból gazdálkodó MTVA-t) a valamikori Autonómia helyett a Duna World jelent meg csatorna névként. Ám legyen.
Egy elég rangos női (WTA) torna után Budapesten sikerült összehozni egy férfi (ATP) versenyt is, nem is akármilyen szereplőkkel (egyébként közöttük a leghíresebb a horvát Ćilić már ki is esett). Néhány futottak még kategóriájú magyarországi versenyző is elindult, de hát ez jellemző (hazai játékosok) még a legnagyobb tornákra is.
És akkor jött Laslo Djere, azaz Györe Laci a zentaiak, a vajdmagyarok és nem túlzás, a szerbiai teniszrajongók egyik kedvence. Arról nem sikerült megbizonyosodnom, hogy fentebb említett, alaptalanul felmagasztalt sportriportereknek meg sikerült-e tanulniuk a nevét, mert valami egész botrányos dolog történt. Két nap egymás után.
A határon túliak állítólagos (második) csatornája közvetíti a Hungarian Opent. Csütörtökön a gyanútlan néző két meccset is végignézhetett. Egyesek, magamat is idesorolom, csak azért, hogy a délután fél öt utánra tervezett Györe meccset kivárja. Mit tesz a „mi televíziónk”? A két előző összecsapás után abbahagyja a teniszközvetítést. Gondoltam már sötétedik és Györe Laci meccsét másnapra halasztották. Néhány órára rá olvasom a Szabad Magyar Szóban, hogy Györe megnyerte a második meccsét is. Már akkor kezdett felmenni bennem a pumpa.
Ami azonban eme írás pillanatában zajlik, az vajdmagyar ésszel felfoghatatlan. Időben befejeződött az előző mérkőzés, kora délután van. És mit tesz a Duna World? Na mit? Elkapcsol a teniszpályáról és valamilyen főzőcske műsorba kezd!
A valamikori nemzet televíziója a dilettantizmus fénylő csillagává vált. Vagy csak az maradt.
Dacára ennek: hajrá, Laci!
2019. április 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése