Táskatolvajlás, mélyhűtő-fosztogatás, lakásbetörés

Csantavéri bűnesetek

Táskatolvajok garázdálkodnak mostanában Csantavéren. Akár világos nappal is kitépik a gyanútlan gyalogosok kezéből, vagy kiemelik a kerékpárral közlekedők csomagtartójának kosarából a táskát. De tűnt el így pénztárca is a bevásárlószatyor tetejéről, méghozzá a falu központjában, a korzón.

A kapucnis útonálló

A hét elején történt: egy asszony a templomból, az esti miséről igyekezett hazafelé a biciklijén hat óra tájban. Táskáját, szokása szerint, a csomagtartóra szerelt kosárba tette. Mielőtt befordult volna a temető közelében lévő utcájába, leszállt a kerékpárról, és akkor vette észre, hogy valaki követi. Amint a kapucnis alak utolérte, azonnal a táskához nyúlt, de az asszony is rögtön a retikülhöz kapott. A nő segítségért kiáltott, a kiabálásra az egyik közeli házból kiszaladt egy férfi, de már a táskát nem tudták megmenteni, a tolvaj elfutott vele. Az asszony kezében csak az elszakadt retikül füle maradt. Az útonálló kedden este hatszáz dinárral lett gazdagabb. Szerencsére személyi igazolvány és bankkártya nem volt a táskában.

Egy másik – vélhetően hasonló módon – megszerzett táskát és annak szétszórt tartalmát a temető melletti kiserdőben találták meg. Csak a pénz hiányzott belőle. A megkárosított tulajdonos legalább a dokumentumait visszakaphatta.

Kipakolták a mélyhűtőt

Néhány betörés is történt nemrégiben a faluban. Az egyik még a karácsonyi ünnepek előtt. A december 23-ára virradó éjjel egy ház udvarából nagyobb mennyiségű élelmet (fagyasztott és sózott húsfélét) tulajdonítottak el.

– Egy héttel a disznóvágás után történt – mondja a háziasszony. – A lakóházunk melletti épületben tárolt mélyhűtőt majdnem teljesen kipakolták, és ellopták a sonkát, a szalonnát, a csülköket, szinte mindent, amit értek. Az az érdekes, hogy még eldobott, elveszített nejlonzacskókat sem találtunk a környéken, márpedig azokat felismerném, mert Németországból, Ausztriából és Dániából valók. A kis ház ajtaját, mivel az épület a mi udvarunkban van, nem szoktuk bezárni, így könnyen bejutottak a tolvajok. Ugyanakkor a lakóházunk garázsából három láncfűrészt is magukkal vittek. Az elbeszélésünk alapján a rendőrségen megállapították, hogy mintegy 120 ezer dináros kárt okoztak nekünk.  Helyszínelés nem történt, mert az ügyeletes rendőr azt mondta, hogy már ünnep van, ilyenkor a nyomozó nem dolgozik. Ebből a kijelentésből megérthettük, hogy ne számítsunk arra, hogy az eltulajdonított húsfélékből vagy a szerszámokból bármi is előkerül, se arra, hogy majd kártalanítanak bennünket.

Otthon voltunk azon az éjjelen, de semmit nem vettünk észre. A puli kutyánk sem jelzett. Korábban minden neszre felfigyelt, ugatott, de mióta ez az eset történt, azóta nem ugat.

Nálunk ez már a második ilyen eset. Nyolc évvel ezelőtt betörték az egyik utcai ablakot, bemásztak a lakásba, és ugyanígy kiüresítették az ott levő mélyhűtőt.

Ékszert és pénzt zsákmányoltak

Egy másik betörés a Kiss Ferenc utcában történt, a Németh házaspár otthonában. Natália mesélte el az ő esetüket.

 – A barátainknál töltöttük a szilveszter éjszakát. Este, olyan fél 8 tájban mentünk át hozzájuk. Indulás előtt még bekapcsoltuk a tévét és több helyiségben is égve hagytuk a lámpát, utána pedig bezártuk a lakást és a kaput.  Kocsival mentünk, de nem a távolság miatt, hanem azért, mert vittünk mi is egy-két csomagot, amivel hozzájárultunk a vacsorához. Hat fős kis társaság jött össze, és mindvégig kellemes hangulatban telt az este, beszélgettünk, tévéztünk, utána kimentünk és néztük a tűzijátékot. Három óra felé már mindenki elálmosodott, elfáradt, és hazaindultunk. Negyed 4-kor értünk a házunk elé. Amikor kizártuk a kaput, még nem gondoltunk semmi rosszra, de amikor a lakás bejáratához értünk, mind a ketten megdermedtünk. Az ajtót barbár módon kitépték, darabokban kiszaggatták. A szobában a szekrény ajtaja le volt nyitva, az a rész is tárva-nyitva állt, ahol a ruhák vannak, a táskáim szanaszét a padlón hevertek, a tartalmukat kiszórták.

Én szinte belebetegedtem. Éppen azokat az értékeinket vitték el, amelyekhez kedves emlék fűz. Egy helyen, egy fonott kis kosárban tartottam mindent. Volt egy aranypénz, amit a házasságkötésünk idején kaptunk, egy kézzel készített férfi nyaklánc, egy Szűz Máriát ábrázoló arany medál, amit a 40. születésnapomra kaptam és egy pár babafülbevaló, amit a nemsokára világra jövő unokánknak őrizgettem. Amennyi pénzt találtak, azt is elvitték.

A telefonom a szekrényen töltődött, azt nem bántották. Régi típusú, nyomógombos, nyilván emiatt nem kellett. Ott állt egy nagy üveg neszkávé is felbontatlanlanul, arra sem volt szükségük. A mélyhűtőből sem hiányzik semmi. A tűzifához sem nyúltak hozzá. Csak az ékszer és a pénz érdekelte őket.  

Mindketten önkéntes tűzoltók vagyunk már nagyon régóta. A férjem arra az éjszakára felvállalta az ügyeletet az egész faluban, ezért állandóan a közelében, a keze ügyében volt a telefon. Legalább így megmaradt.

Természetesen azonnal körüljártuk a házat. Mivel a kapu zárva volt, és a falon sem találtunk sáros lábnyomokat, úgy gondoljuk, hogy az éppen üresen álló szomszéd ház felől érkezhettek a tolvajok. Két kutyát tartunk, az eset után mindkettő furcsán viselkedett. A medveölőt szilveszterkor nem engedtük szabadon, zárva volt, mégis két napig szinte egy hangot nem adott ki. A lányunk kutyáját, a kuvaszt is sokk érhette, mert dermedten állt. Fogalmunk sincs, mit művelhettek velük, mitől rémültek meg ennyire.

A férjem elment a rendőrállomásra, és jelentette az esetet. Kijöttek a szabadkai nyomozók, és már ránk virradt, mire a végére értünk. Azóta nincsen semmi hír.

Szabó Angéla