Restitúció Szerbiában

  „Nesze semmi, fogd meg jól!”

– A régi tulajdonosok, illetve azok örökösei, akiktől a második világháború után elvették, (elkobozták, nacionalizálták – B. A.) a vagyonukat, kárpótlásként 15 százalékát kapják meg annak az ingatlannak, amelyet nem lehet természetben visszaadni. Egyelőre biztosnak mondható, hogy 1700 örökös, amennyi jogerős határozat van jelenleg, 2022-ben előleget kap, amikor is kibocsájtják az első kötvényeket.

Ez azt jelenti, hogy az egymillió értékű ingatlanért, a kifizetésre kerülő kárpótlás összege az örökösnek, ha egyedül örökölte azt meg, 150 ezer euró lesz. Van azonban egy korlát, miszerint a régi tulajdonos és a vagyon-visszaadási kérelem átadója számára a kárpótlás soha nem haladhatja meg az 500 ezer eurót. Az előleg 10 százalékot, vagyis ebben az esetben 15 ezer eurót tesz ki. A különbözetet kötvényekben fizetik ki. Ezek évente lesznek megfizettethetők és az első kifizetés 2022. január 15-én lesz. A kötvényeket a kibocsátásuktól számított 12 év alatt fizetik ki, ami alól kivételt képeznek a 70 évnél idősebbek, akiknek a kifizetés öt év alatt, a 64 éven felüliek számára pedig 10 év esedékes – írja a belgrádi Politika c. napilap.[1]

A múlt év végén, amikor a vonatkozó törvényt módosították, a volt tulajdonosok új kategóriáját határozták meg: Azok, akiknek a kárpótlása kérvényezőként nem haladja meg az ezer eurót, egy összegben lesznek kifizetve.

A kifizetés megkezdésének előfeltétele volt, hogy a kormány megállapítsa a kifizetés összegét meghatározó koefficienst/szorzót, amire mostanában került sor, amikor határozatot hozott, miszerint ez a koefficiens 0,15 százalék.

Strahinja Sekulić, a Restitúciós Ügynökség igazgatójának szavai szerint, a 0,15 százalékos koefficiens a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvénnyel előlátott két milliárd euró és a természetben vissza nem adható 13,6 milliárd euróra értékelt vagyon közötti viszonyt jelöli.

– Azok a határozatoknak az alapján, amelyek ennek az évnek a június 30-án jogerősek lesznek, a kárpótlási előleg 202-ben lesz kifizetve. A kötvények kibocsátása 2022-ben kezdődik. Ez az elv lesz érvényes minden következő évre, a 2022. június 30-ig hozott határozatok utáni pénzbeli kárpótlás 2023-ban lesz esedékes – magyarázta Sekulić, írja a lap.[2]

A Szerviczky-Shulpe kastély (Fotó: Pannon RTV)

A Danas c. ugyancsak belgrádi napilap szerkesztőségi kommentárban foglalkozik a restitúciós koefficiens meghatározásával.

Az elvett/elkobzott vagyon értéke 15 százalékával való kárpótlás összege „vitás a régi tulajdonosok és örököseik számára, akik a (Szerbiai) Restitúciós Hálózatba (Mreža za restituciju u Srbiji)[3] szerveződtek. Úgy tartják, hogy a koefficiens, amely alapján megállapítják a kárpótlás összegét, kicsi, és hogy ezért panaszt tesznek az illetékes szerveknél” – írja a lap.[4]

– Az alacsony kárpótlási összeg mellett, vitás a határozat meghozatalának ideje, valamint az állam által elvett vagyon utáni kifizetés üteme is. A kormány határozatára, hogy hogyan és mennyi pénzbeli kárpótlást fog kifizetni az egykori tulajdonosoknak, több mint egy évet kellett várni. Tekintettel arra, hogy technikai dologról van szó, teljesen indokolt a kérdés, hogy ezt a munkát miért nem lehetett sokkal hamarabb elvégezni? Úgyszintén nem logikus, hogy a kárpótlást részletekben, állami kötvények által fizetik ki – véli a Danas.[5]

– A kárpótlásra váró polgárok, a legjobban az miatt aggódnak, hogy erre a célra egyáltalán van-e pénz a költségvetésben? A Restitúciós Hálózatban elmondták, hogy már sorjában harmadik éve nem kapnak választ a kérdésre, hova lett a pénz a költségvetési restitúciós alapból? Úgyszintén félő, hogy a jövő évi kifizetés esetleg veszélybe kerül az új választásokkal és a várakozással az új kormány megalakulására, hogy beinduljon a procedúra – írja a lap.[6]

A kommentár felhívja a figyelmet arra is, hogy „az illetékesek nem közöltek adatokat arról, hogy a meghatározott kárpótlási össze kisebb-e annál, amit a szomszédos országok megszabtak a restitúcióra. A szerbiai illetékesek üzenete, hogy a kárpótlás összegét ’az ország gazdasági lehetőségei’ alapján határozták meg. Más szóval, a kormány számra az volt a fontos, hogy ebben a kérdésben eleget tegyen a formának. A konkrét esetben, a kárpótlásnak igazságosnak kell lennie és, ezzel összhangban, az állam kötelessége lett volna, hogy erre a célra biztosítsa a szükséges pénzeszközöket – írja a lap a kárpótlási összeg szorzójáról szóló kommentárban.[7]

A délvidéki/vajdasági magyar közösség számos tagja is érintett a vagyon-visszaszármaztatás kérdésében. Ezért, érthetetlen az itteni magyar sajtó érdektelen viszonyulása a restitúciós kérdések iránt. Ha viszont tudjuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői, elsősorban az ifjú Pásztor (Bálint) és (a politikából időközben kivonult) Varga László, közvetlenül is részt vett a kedvezőtlen, hátrányos vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény[8] meghozatalában, akkor érthetőbb, hogy miért nem foglalkozik ezzel a délvidéki/vajdasági magyar közösség számára is fájó témával a (vée)meszes Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által „alapított” sajtó.

– Kizárólag abban az esetben szavazzuk meg a törvényt, ha az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket (2011. – B. A.) október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy minisztérium államtitkárával leegyeztettünk – írta Pásztor Bálint a weboldalán.[9] – Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul, akkor (2011. – B. A.) december 5-én délelőtt a vajdasági magyarság igényeinek megfelelő, emberileg, erkölcsileg és szakmailag teljes mértékben felvállalható rehabilitálási törvény kerül elfogadásra. Néhány magyar szervezet legnagyobb sajnálatára – tette hozzá a junior Pásztor.[10]

A Vajdasági Rádió és Televízió február 22-ei Napjaink c., a szabadkai stúdióban készült műsorának a vagyon-visszaszármazással foglalkozó részében[11] a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) két tisztségviselője is (!?) szerepelt.

Újhelyi Nándor,[12] a Törökkanizsai Községi-képviselő Testület elnöke a törökkanizsai Szerviczky-Shulpe kastély visszaadása kapcsán nyilatkozott. A vagyon-visszaszármazást a VMSZ tevékenysége eredményének tekinti. 

– A kiváló magyar-szerb, tehát Magyarország és Szerbia közötti kiváló kapcsolatok működnek, illetve hát a Vajdasági Magyar Szövetségnek a sokévi munkájának köszönve, a szerb kormány hatályon kívül helyezte a kollektív bűnösségről szóló határozatot. Ennek köszönve ugye megindultak a visszaszármaztatási ügyek – mondta Újhelyi.[13]

A véemeszt (alaptalanul) reklámozó Újhelyi mondatokból, akárcsak Pásztor Bálint idézett jegyzetéből, a (köz)televízió nézői azt a téves benyomást szerezhették, hogy a rehabilitálás és a vagyon-visszaszármaztatás a VMSZ érdeme. Újhelyi azt már nem mondta, de a műsorban jól látszott, hogy az örökösök a kastély szinte csupasz szerkezetét, úgyszólván a falakat és az épülethez tartozó parkot – „összességében húsz év folyamata után”[14] – kapták vissza. Azt is „részleges határozattal”.[15] A földekről, amelyeket visszaigényeltek, ugyanis „még semmilyen végzés, határozat nem született”.[16]

A tények – az állításokkal ellentétben – mutatják, hogy Szerbia 2011-ben „az Európa Tanács nyomására”,[17] fogadta el a restitúciós törvényt, mint „a délkelet-európai posztkommunista országok közül az egyedüli ország”, amelyiknek (akkor még – B.A.) ilyen jogszabálya nem volt.[18]

– Az Európai Parlament (EP) úgy véli, hogy Szerbiában a második világháború után nacionalizált vagyon visszaadásához „még nem viszonyulnak megfelelően, sem a törvények sem az állami intézkedések által”. Az EP figyelmeztette Szerbiát, hogy „a problémát kiélezi, ha a kormány ugyanazokat a hibákat követi el, amelyeket a szomszédos országok követtek el a restitúciós és kárpótlási politikában” – írja az Európai Unió Szerbiával kapcsolatos 2010. évi tanulmányában.[19]

A szerb kormány csak ez után készítette el a restitúciós törvény javaslatát, amit 2011. július végén bocsátott közvitára,[20] majd a véemesz képviselőivel az „utolsó veszőig”[21] egyeztetett. Ennek most látjuk is a következményeit!

A 3877-as számú, 2014. október 30-ai határozatról pedig csak annyit, hogy a szerb kormány formálisan eltörölte ugyan Csúrog, Zsablya és Mozsor egykori magyar lakósai kollektív háborús bűnösségét, de viszont „csak a jövőre nézve”. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az érintetteknek (és mindenki másnak) személyenként kellett lefolytatni a rehabilitálási eljárásokat, a károsultak pedig – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban.

Nagy kérdés, tehát, hogy Szerbiában a restitúcióból az európai „nyomás” nélkül lett-e volna egyáltalán valami, s hogy a vémesz „sokévi munkájának” köszönhetünk-e bármit is.

Buckó György szabadkai ügyvéd, a VMSZ képviselője a Városi Képviselő-testületben,[22] az említett tv-műsorban,[23] az újságíró kérdésére, hogyan halad Szerbiában a vagyon visszaszármaztatás, a következőket válaszolta:

– Elég nehézkesen, lassan. 2014 volt a záros határidő, addig át lehetett adni a kérvényeket. Azóta, statisztikai kimutatások szerint, az igények több mint felét az Ügynökség megoldotta, de viszont óriási számról beszélhetünk, aminek tekintetében ez még várat magára.

Lassan halad, szerintem kevés az ügyintéző. Igazából nincs is olyan szándék, hogy ezt az ügyet gyorsan lezárják. Régen le lehetett volna már zárni. Ez hozzáállás kérdése.

Azok, akik visszakapták, azok jártak a legjobban, akiknek módjuk nyílt természetben visszakapni az elkobzott vagyont, mert az hovatovább azt az értéket képviseli, mint amit a valamikor felmenőktől elvettek – monda Buckó.[24]

Csaknem tíz év elteltével megállapíthatjuk, hogy Szerbiában csak részleges vagyon-visszaszármaztatás történt és a folyamatnak még a vége sem látszik pontosan! A kérelmeknek is csak alig „több mint a felét” rendezték.

Arra a következtetésre lehet jutni, hogy Szerbia formálisan eleget tett ugyan az európai követeléseknek, de nem az igazságosság mércéje szerint.

Azok jártak jól, akik természetben már visszakapták az elvett vagyont. A többiek, akiknek így „nem lehet visszaadni” az elvett ingatlant/ingatlanokat – Buckó Györgynek a Napjainkban elhangzott szavai szerint is – értékpapírban csak az értéknek a „töredékére” számíthatnak – arra is csak 12 éves távlatban. Milyen lesz a kötvénynek az értéke 12 év múlva? Nagyon hasonlít ez a régi mondásra: „Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja el a morzsákat, mivel az államnak vannak a visszaadásra megfelelő földterületei, amelyeket bérbe ad.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. február 25.

__________
[1] Маријана Авакумовић: За 1.700 наследника догодине новчана реституција [Mirjana Avakumović: Jövőre kárpótlás az 1700 örökösnek]
http://www.politika.rs/scc/clanak/473094/Za-1-700-naslednika-dogodine-novcana-restitucija, 16.02.2021. február 16. 20:38
Lásd még Lj. Bukvić: Vlada daje samo 15 odsto vrednosti oduzete imovine [A kormány az elvett vagyonnak csak a 15 százalékát adja]. Danas, 2021. február 5. 15., és Lj. Bukvić. Sekulić: Stekli su se uslovi da počne isplata [Sekulić: Megteremtődtek a feltételek a kifizetésre]. Danas, 2021. február 6. 15.
[2] Uo.
[3] Mreža za restituciju u Srbiji [Szerbiai restitúciós Hálózat] http://www.apppbg.org.rs/
[4] Pravda a ne forma [Az igazság és nem a forma]. Danas, 2021. február 8. 9.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] ZAKON O VRAĆANJU ODUZETE IMOVINE I OBEŠTEĆENJU
("Sl. glasnik RS", br. 72/2011, 108/2013, 142/2014, 88/2015 - odluka US, 95/2018 i 153/2020), vagy
TÖRVÉNY AZ ELKOBZOTT VAGYON VISSZASZÁRMAZTATÁSÁRÓL ÉS A KÁRPÓTLÁSRÓL. Az SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011., 108/2013., 142/2014 szám és 88/2015 – AB döntés (hiányzik a 2018-i és a 2020-i módosítás) . https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[9] Pásztor Bálint: Lassú víz partot mos. http://www.pasztorbalint.rs/hu/blog/lassu-vz-partot-mos#.YDTkYnm6qUk
[10] Uo.
[11] Napjaink 2021. február 22. http://media.rtv.rs/hu/napjaink/62917, a 17:48. perctől
Lásd még Gergely József: Kastélysorsok. Magyar Szó, 2021. február 11. 10.
[12] Újhelyi Nándor https://www.vmsz.org.rs/rolunk/szemely/ujhelyi-nandor
[13] Napjaink, a 11-es alatt, 28:56
[14] Uo., 25:50.
[15] Uo., 25:52.
[16] Uo. 26:17.
[17] Jovica Trkulja: Čekajući restituciju ‒ od neuspešne ka polovičnoj restituciji u Srbiji [A restitúcióra várva – a sikertelentől a felemás restitúció felé] UDC 347.232(497.11)(094.5.041.2) 24 https://www.fpn.bg.ac.rs/wp-content/uploads/Politicki-zivot-broj-2.pdf
[18] Uo. 17.
[19] (Beta) EP: Restitucija u zastoju [ Stagnáló restitúció] https://www.rtv.rs/sr_lat/ekonomija/ep-restitucija-u-zastoju_225625.html, 2010. november 29. 17.58 |
[20] Trkulja, a 17-es jegyzetben, 17.
[21] Pásztor Bálint, a 9-es alatt.
[22] Odbornička grupa „Vajdasági Magyar Szövetség – Savez vojvođanskih Mađara” [Képviselői csoport Vajdasági Magyar Szövetség], a 7-es alatt http://www.subotica.rs/index/page/id/8042/lg/sr
[23] Napjaink, a 11-es alatt, 33:55.
[24] Uo.