A Koszovóval kapcsolatos szerb szóhasználat lépten-nyomon azt igyekszik kifejezni, hogy Koszovó legalább verbális szinten továbbra is Szerbiához tartozik, ezért a szerbek a „Koszovó és Metóhia” vagy a „Kosovska Mitrovica” elnevezést használják (Vajdaságban létezik Sremska Mitrovica, magyarul Szávaszentdemeter), és a koszovói kormányt ideiglenes pristinai hatóságoknak, a koszovói rendőrséget pedig pristinai rendőrségnek nevezik.
A szerbiai közéletben, főleg a belgrádi kormányzathoz közel álló médiában gyakori az is, hogy Koszovóval kapcsolatban azt az eufemizmust használják, hogy „naša južna pokrajina”, vagyis „a mi déli tartományunk”, hogy ezzel is elősegítsék Koszovó általuk elképzelt státuszának beivódását a köztudatba.
Az antagonizmus tehát hatalmas, amit tovább növel, hogy Vjosa Osmani koszovói államfő augusztus közepén 2025. február 9-ére írta ki a parlamenti választásokat, ezt követően a jelenleg kormányzó Albin Kurti még többet tesz azért, hogy az északi szerb területekkel kapcsolatban eredményeket mutasson fel a koszovói albán szavazóknak, és a központi kormányzat felügyelete alá vonja a szerbek által lakott északi területeket, miközben ellenzi a szerb önkormányzatiság megerősítését, vagyis a Szerb Községek Közösségének megalakítását.
Ezt egyelőre még nem távolították el, az ortodox kereszt és a szerbiai zászló Leposavić felett
A koszovói miniszterelnök számos ilyen lépést hajtott végre, a koszovói szerb rendőrök kiebrudalásától kezdve – ehhez hathatós segítséget kapott Vučić elnöktől – a szerbiai pénzintézetek és a szerbiai posta kitiltásáig. A néhány héttel ezelőtt kiűzött szerb posta egyik irodájában például a napokban élelmiszerbolt nyílt, echte koszovói termékekkel, szerbiai áruk nélkül.
A szerbeknek, beleértve a belgrádi kormányzatot is, nincs igazi válaszuk a pristinai intézkedésekre – miközben többször is „lábon lőtték magukat”, például a koszovói szerb rendőrök említett leszerelésekor. Egyetlen válasz szerb szemszögből nézve az erőszak lenne – vannak, akik vágynak is rá erősen -, ez azonban az amerikai katonai jelenlét miatt nemigen kivitelezhető.
Nehezen hihető, hogy a szerbek képesek lennének a terület pacifikálására, ha netalán valami csoda folytán ismételten az ellenőrzésük alá kerülne. Ezt az esélyt eljátszották a múlt század nyolcvanas, de még inkább kilencvenes éveiben, amiről a belgrádi politikai elit és a szerbiai udvari média mélyen hallgat, mint sok minden másról is.
Nyugodt a helyzet, de feszült
Szerb médiajelentések szerint a „pristinai rendőrség” immár négy napja tartja blokád alatt a szerb intézmények épületeit Koszovó és Metóhia északi részében, miközben az Ibar folyó feletti „mitrovicai főhídon” a KFOR két páncélozott és két terepjáró járművel van jelen, hogy megakadályozza annak koszovói részről tervezett megnyitását. A szerbiai állami televízió szerint „nyugodt a helyzet, de feszült”, viszont ki tudja, hogy meddig marad így.
A szerb intézmények épülete előtt Mitrovicában egy rendőrségi dzsip és néhány rendőr tartózkodott, míg a szerbek szerint az „úgynevezett koszovói rendőrségként” emlegetett erők az épülethez vezető összes utat és útkereszteződést ellenőrzésük alatt tartják.
Mitrovicán kívül hasonló a helyzet Leposavićban is, azokon az épületeken ugyanis, amelyekben péntekig a leposavići ideiglenes önkormányzat, a Szerb Kulturális Intézet, a közlekedési iskola és számos szerb szervezet irodája működött, ma szintén papírtáblák jelentek meg a „pristinai ideiglenes intézmények” nevével.
Szintén szerb jelentések szerint „Koszovó és Metóhia” négy településén a szerb intézmények épületei ugyancsak blokád alatt vannak, előttük az „úgynevezett koszovói rendőrség” állomásozik.
Belgrádban megjegyzik, hogy az „északi tartományban” végrehajtott rendőrségi akciók hatással vannak a biztonságra, a stabilitásra és a békére – amit állítólag az UNMIK-misszió (az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói igazgatási missziója) közölt, miután a belgrádi kézivezérlés alatt álló Szerb Lista koszovói szerb párt képviselői tárgyaltak Caroline Ziadeh misszióvezetővel.
A Szerb Lista sürgős fellépést követelt a nemzetközi képviselőktől, miközben a szerb államvezetés úgy értékeli, hogy mindez egy újabb provokációra tett kísérlet Albin Kurti részéről. Viszont a jelek szerint a szerb állam első embere most éppen nem veszi túlzottan komolyan a koszovói helyzetet, mert ma éppen Boszniában ünnepelteti magát.
Az őt vendégül látó Milorad Dodik boszniai szerb vezető – aki úgy látszik, hogy kezd magához térni a CIA igazgatójának Boszniában tett látogatása miatt őt ért sokkból – azzal a megállapítással hízelgett Vučićnak, hogy a szerb elnököt „Egyesítő Sándornak” is nevezhetnék, mert sajátos módon egyesítette a szerbeket.
Vučić egyelőre annyit mondott a Koszovóval kapcsolatos helyzetről – ne féljünk, mond majd többet is –, hogy kiskorában látta a Medrano cirkuszt és a moszkvai cirkuszt, amely akkortájt a legjobb volt a világon, viszont még soha nem találkozott akkora cirkusszal, mint amekkorát Albin Kurti és az alfele körül döngő szerb legyek, mint például Nenad Čanak és Sonja Biserko tud produkálni.
Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga sok évtizedes vezetője, és Sonja Biserko, a szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottság alapítója és kivénhedt vezetője, bocsánat a megfogalmazásért, Pristinában járt, ahol fogadta őket a koszovói miniszterelnök is.
A koszovói kormány közleménye szerint – amely a Koha című koszovói albán portálon is megjelent – Kurti arról értesült a szerb vendégektől, hogy Belgrád a koszovói szerbek áttelepítését tervezi Szandzsákba, ahol házakat és lakásokat építenek számukra. A közleményben az olvasható, hogy Čanak és Biserko felkérte Kurtit, hogy próbálja ezt megakadályozni.
„Egyesítő Sándor” ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ilyesmi eszébe sem jutna, a koszovó és metóhiai szerbek Kurti, Sonja Biserko és Čanak kívánsága ellenére ott maradnak, ahol vannak.
https://balk.hu/2024/09/02/koszovo-szerb-intezmenyek-belgrad/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése