Kornél napja.
Latin eredetű név, a Cornelius nemzetségnév rövidülése. Jelentése somfa,
szarv, corneliusi.
1515 – A Svájci Államszövetség – zsoldoscsapatainak
veresége után – kinyilvánította örök semlegességét.
1788 – New York City lett az Egyesült Államok fővárosa.
1830 – Megszületett Marie von Ebner-Eschenbach osztrák írónő, aki műveiben valósághűen ábrázolta az osztrákok életét mind a szegények, mind a főnemesek között.
1874 – Megszületett Arnold Schönberg osztrák zeneszerző, ún. második bécsi iskola megalapítója.
1931 – Matuska Szilveszter felrobbantotta a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat alatt a biatorbágyi vasúti hidat szeptember 12-ről 13-ra virradó éjjel 0 óra 20 perckor.
1938 – Megszületett Judith Martin amerikai szerző, újságírónő. „Miss Manners” 1978 óta egy több újságban is megjelenő etikett-rovat írója.
1969 – Először lépett színpadra John Lennon és Yoko Ono, a Plastic Ono nevű csapatával, a Toronto Rock and Roll Revival rendezvényen.
1941 – Megszületett Oscar Arias Sánchez Nobel-békedíjas costa ricai politikus, államfő.
1942 – Megszületett Károlyi Béla világhíres tornaedző.
1788 – New York City lett az Egyesült Államok fővárosa.
1830 – Megszületett Marie von Ebner-Eschenbach osztrák írónő, aki műveiben valósághűen ábrázolta az osztrákok életét mind a szegények, mind a főnemesek között.
1874 – Megszületett Arnold Schönberg osztrák zeneszerző, ún. második bécsi iskola megalapítója.
1931 – Matuska Szilveszter felrobbantotta a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat alatt a biatorbágyi vasúti hidat szeptember 12-ről 13-ra virradó éjjel 0 óra 20 perckor.
1938 – Megszületett Judith Martin amerikai szerző, újságírónő. „Miss Manners” 1978 óta egy több újságban is megjelenő etikett-rovat írója.
1969 – Először lépett színpadra John Lennon és Yoko Ono, a Plastic Ono nevű csapatával, a Toronto Rock and Roll Revival rendezvényen.
1941 – Megszületett Oscar Arias Sánchez Nobel-békedíjas costa ricai politikus, államfő.
1942 – Megszületett Károlyi Béla világhíres tornaedző.
1961 – Az Elnöki Tanács ismét Kádár Jánost (eredeti nevén: Csermanek János), az
MSZMP KB főtitkárát nevezte ki miniszterelnökké, aki felmentéséig, 1965. 06.
25-ig töltötte be már másodszor ezt a tisztséget.
20 éve Washingtonban izraeli és a palesztin elvi nyilatkozat született a
palesztin önkormányzat alapjairól.
1993. szeptember 13-án Washingtonban az izraeli és a palesztin küldöttség elvi nyilatkozatot írt alá, amely rögzítette a megszállt területeken - először a Gáza-övezetben és Jerikóban - felállítandó palesztin önkormányzat alapjait és a végleges rendezést szolgáló tárgyalások ütemtervét.
A megállapodást Jichak Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője történelmi kézfogással pecsételte meg Bill Clinton amerikai elnök jelenlétében. Jóllehet magát az elvi nyilatkozatot több találkozón Oslóban, Párizsban, Tuniszban és Jeruzsálemben dolgozták ki, az aláírási ünnepség helyszíneként mégis Washingtonra esett a választás, mert ott egyszer már történt hasonló jelentőségű esemény: az egyiptomi-izraeli béke-megállapodást 1979-ben a Fehér Ház kertjében írták alá.
A nyilatkozat értelmében Izrael fokozatosan önkormányzatot adott a különböző arab-izraeli háborúk során elfoglalt, palesztinok lakta Ciszjordániának, illetve a Gázai övezetnek. Elsőként a Gázai övezetben, illetve a ciszjordániai Jerikó városában vezették be az autonómiát 1995-ben. Az elvi nyilatkozat meghatározta az önkormányzat bevezetésének menetrendjét, szabályozza annak módozatait, és előirányozta a szóban forgó területek végleges jogállására vonatkozó tárgyalásokat.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1947-ben született 181. számú határozata értelmében a volt brit mandátumterületet felosztották egy arab (palesztin) és egy zsidó állam között, ekkor élesedtek ki az izraeli-palesztin ellentétek. Az arab államok viszont magának a zsidó államnak a puszta létrejöttével sem értettek egyet, és megtámadták a megalakult államot. Izrael azonnal visszaverte az agressziót, és így már kezdettől fogva lényegesen nagyobb területet birtokolt, mint amekkorát számára eredetileg kijelöltek. A palesztinok számottevő része menekülésre kényszerült, és a környező arab országokban, főleg Jordániában telepedett le, táborokban élve. A roppant túlerőben lévő arab államok ezután még háromszor, 1956-ban, 1967-ben és 1973-ban is megkíséreltek leszámolni Izraellel. Mindhárom alkalommal megalázó vereséget szenvedtek. Izrael közben megszállta a Golan magaslatokat (Szíriában), Ciszjordániát, a Gázai övezetet és az Egyiptomhoz tartozó Sinai-félszigetet. A megszállt területek közül a Sinai-félszigetet az 1978. szeptember 17-én aláírt Camp-David-i megállapodás keretében visszaadta Egyiptomnak.
Az Oslóban húsz évvel ezelőtt elkezdett folyamat azóta sem zárult le. Két évvel később aláírták a palesztin autonómia ciszjordániai kiterjesztésére vonatkozó megállapodást, és fél éven belül izraeli csapatkivonást terveztek.
Jichak Rabint 1995-ben meggyilkolták, a békefolyamat lelassult, majd újabb, az autonómia irányába mutató részmegállapodások után a megbékélés helyett 2000-ben meghirdették a második intifádát. A Gázai övezetből végül 2005. szeptember 12-én vonult ki Izrael, felszámolva ottani telepeit, de Ciszjordániában a telepek bővítéséről döntött a kormányt, ami a konfliktusok további forrásává vált, 2010-ben éppen emiatt rekedt meg a békefolyamat.
A térségben újra meg újra fegyveres összetűzések zajlanak, a tárgyalásokat újrakezdik, megszakadnak, majd ismét folytatódnak... Legutóbb John Kerry amerikai külügyminiszter erőfeszítéseinek köszönhetően csaknem hároméves szünet után július 30-án újították fel a béketárgyalásokat Washingtonban. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
1993. szeptember 13-án Washingtonban az izraeli és a palesztin küldöttség elvi nyilatkozatot írt alá, amely rögzítette a megszállt területeken - először a Gáza-övezetben és Jerikóban - felállítandó palesztin önkormányzat alapjait és a végleges rendezést szolgáló tárgyalások ütemtervét.
A megállapodást Jichak Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője történelmi kézfogással pecsételte meg Bill Clinton amerikai elnök jelenlétében. Jóllehet magát az elvi nyilatkozatot több találkozón Oslóban, Párizsban, Tuniszban és Jeruzsálemben dolgozták ki, az aláírási ünnepség helyszíneként mégis Washingtonra esett a választás, mert ott egyszer már történt hasonló jelentőségű esemény: az egyiptomi-izraeli béke-megállapodást 1979-ben a Fehér Ház kertjében írták alá.
A nyilatkozat értelmében Izrael fokozatosan önkormányzatot adott a különböző arab-izraeli háborúk során elfoglalt, palesztinok lakta Ciszjordániának, illetve a Gázai övezetnek. Elsőként a Gázai övezetben, illetve a ciszjordániai Jerikó városában vezették be az autonómiát 1995-ben. Az elvi nyilatkozat meghatározta az önkormányzat bevezetésének menetrendjét, szabályozza annak módozatait, és előirányozta a szóban forgó területek végleges jogállására vonatkozó tárgyalásokat.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1947-ben született 181. számú határozata értelmében a volt brit mandátumterületet felosztották egy arab (palesztin) és egy zsidó állam között, ekkor élesedtek ki az izraeli-palesztin ellentétek. Az arab államok viszont magának a zsidó államnak a puszta létrejöttével sem értettek egyet, és megtámadták a megalakult államot. Izrael azonnal visszaverte az agressziót, és így már kezdettől fogva lényegesen nagyobb területet birtokolt, mint amekkorát számára eredetileg kijelöltek. A palesztinok számottevő része menekülésre kényszerült, és a környező arab országokban, főleg Jordániában telepedett le, táborokban élve. A roppant túlerőben lévő arab államok ezután még háromszor, 1956-ban, 1967-ben és 1973-ban is megkíséreltek leszámolni Izraellel. Mindhárom alkalommal megalázó vereséget szenvedtek. Izrael közben megszállta a Golan magaslatokat (Szíriában), Ciszjordániát, a Gázai övezetet és az Egyiptomhoz tartozó Sinai-félszigetet. A megszállt területek közül a Sinai-félszigetet az 1978. szeptember 17-én aláírt Camp-David-i megállapodás keretében visszaadta Egyiptomnak.
Az Oslóban húsz évvel ezelőtt elkezdett folyamat azóta sem zárult le. Két évvel később aláírták a palesztin autonómia ciszjordániai kiterjesztésére vonatkozó megállapodást, és fél éven belül izraeli csapatkivonást terveztek.
Jichak Rabint 1995-ben meggyilkolták, a békefolyamat lelassult, majd újabb, az autonómia irányába mutató részmegállapodások után a megbékélés helyett 2000-ben meghirdették a második intifádát. A Gázai övezetből végül 2005. szeptember 12-én vonult ki Izrael, felszámolva ottani telepeit, de Ciszjordániában a telepek bővítéséről döntött a kormányt, ami a konfliktusok további forrásává vált, 2010-ben éppen emiatt rekedt meg a békefolyamat.
A térségben újra meg újra fegyveres összetűzések zajlanak, a tárgyalásokat újrakezdik, megszakadnak, majd ismét folytatódnak... Legutóbb John Kerry amerikai külügyminiszter erőfeszítéseinek köszönhetően csaknem hároméves szünet után július 30-án újították fel a béketárgyalásokat Washingtonban. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése