Tanulj tinó, ökör lesz belőled!
- tartja a mondás, amely eredete odáig vezethető vissza, amikor még a
fiatal kasztrált szarvasmarhák, vagyis a tinók ha nem tanultak bele
megfelelőképpen az ekehúzásba, akkor bizony a mészárszékre kerültek és
nem élhették meg a kifejlett kort, azaz, hogy ökörré váljanak.
Manapság számos fiatal éppen ezen gondolkodás mentén, vagyis a boldogulás reményében vág bele a felsőfokú tanulmányaiba.
A délvidéki magyar fiatalok egy jelentős
része bizony komoly energiákat mozgat meg, hogy minél jobb eredményeket
elérve szerezzék meg a diplomájukat, amely számukra a nyelvi korlátok
és a kisebbségi lét hátrányai miatt jóval nehezebb feladat, mint azoknak
az önbizalomtól túlcsorduló nemzetalkotó nép soraiból kikerülő
diáktársaiknak, akik ugyanazt a keserű kenyeret eszik egy-egy
vizsgaidőszak idején.
Az egyetemek nem csak a nebulóktól
kívánnak meg megfeszített tanulást, hanem az őket támogató szülők
vállára is súlyos terheket helyeznek. Azonban sok fiatal látja a
továbbtanulásban a boldogulás lehetőségét, és miért is ne tennék így,
hiszen a sok székmelegítéssel kiérdemelt diplomának csakis elismerés
lehet a jól megérdemelt jutalma - vagy talán ez is csak egy idejétmúlt
fiatalos naivitás lenne?
A napokban egyik kedves barátomnál
vendégeskedtem, akivel - ahogy azt régi cimborák között szokás -
megbeszéltük az élet nagy dolgait és, hogy kinek, mi nyomja a lelkét. A
kenyeres pajtásomról tudni kell, hogy a szabadkai Magyar Tannyelvű
Tanítóképző Karának végzős hallgatója. A ,,sárga házként” is emlegetett
oktatási intézményt sokszor csak a VMSZ pártiskolájaként tartják számon,
amely az említett politikai szervezet székházának a szomszédságában, ha
úgy tetszik óvó tekintete alatt végzi munkáját.
Ismerősöm az intézményben szerzett friss
tapasztalatát mesélve láthatóan kissé még a sokk hatása alatt volt,
amelyet az újonnan szerzett élmény okozott neki. Мint mondta, egy
józanító pofont kapott az élettől. Ugyanis a nemsokára számára véget érő
oktatást és diplomálást követően megfordult a fejében, hogy beiratkozik
az intézmény mesterképzésére is. Ugyanis mindig is szeretettel gondolt
szülőfalujára, és szeretné ha magasan képzett szakemberként térhetne
haza, ahol a helyi nebulók oktatását tűzte ki célul.
A továbbtanulási szándékáról beszámolt
egyik tanárának is, kikérve a véleményét erről. Ő rezzenéstelen arccal a
következőket válaszolta: "A mester képzéssel szerzett diplománál, van három szó, ami sokkal többet ér: Vajdasági Magyar Szövetség".
Majd kifejtette, hogy ha munkát szeretne
kapni, annak a legegyszerűbb módja, ha belép a VMSZ tagságába, és így
nem kell időt és energiát pazarolnia holmi tanulásra, és mégis
garantáltan munkához tud majd jutni egy iskolában, mint tanító.
Barátom elmondta, hogy mindennél jobban
szereti ezt a tájat és a Délvidéket. De annak ellenére, hogy teljesen
apolitikus és a VMSZ-el sem szimpatizál, mégis könnyen megtörténhet
vele, hogy egy olyan válaszút elé érkezik, ahol el kell döntenie,
belép-e az általa is megvetett pártba, hogy munkát és megélhetést
szerezzen, vagy él a magyar állampolgárságával és elhagyja szülőföldjét,
mint azt oly sokan tették már eddig is. A lelke bebörtönzéséért pedig
egy olyan szintű undor fogja el, amely megfosztja attól a fiatalos
életkedvétől és optimizmusától, amely eddig hajtotta azért, hogy
alkosson, képezze magát. Feltette nekem is a kérdés, érdemes-e itt
maradni ha így működik minden?
Elmondhatjuk: amíg egyesek egy ilyen
pártelvű rendszert tartanak életben és csak pártérdekekben tudnak
gondolkodni, addig a délvidéki magyarság helyzete sem fog változni.
Amennyiben Önnek is van hasonló élménye a
vajdasági magyar politikai "zászlóshajóval" kapcsolatbab, írja meg azt
szerkesztőségünknek a
szerk@delhir.com drótposta címre, és mi leközöljük azt.
Sz. A.
http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/17538-diploma-helyett-toebbet-er-a-vmsz-parttagsag, 2013. december 03. kedd, 11:07
Hozzászólás:
#1
Y-m-d H:i
a szabadkai VMSZ-es tanácsnoknak sincs egyetemi diplomája pedig azt állítja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése