Részlet
Miért nem készült a magyar többségű
községekben, legalább megközelítő pontosságú felmérés a közigazgatásban, a
hatalmi szervekben, a társadalmi szolgáltatások területén foglalkoztatott
magyarok számarányáról? Vagy, miért nem veri félre a VMSZ a harangokat a
magyarul is sugárzó rádiók júniusban esedékes privatizálása (értsd
megszüntetése) kérdésében?
Pásztor István az ősszel még azt ígérte,
parlamenti bizottság jön létre a nemzeti tanácsok hatáskörét rendező
törvénymódosítások előkészítésére. Ígéretéből máig sem lett semmi. Jól tudjuk,
a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) ebben a kérdésben is tehetetlen. Megfelelő
politikai, jogi érvénnyel csak a VMSZ követelheti a szerb kormánytól, hogy
lépjen. Akkor meg mire várunk? Miért nem nyit politikai vitát a VMSZ?
Emlékezetes, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS) a nemzeti tanácsok
jogköreit megnyirbáló határozatai miatt a párt egy évvel ezelőtt már reagált.
Nem történt semmi. Most miért nem hallatják hangjukat sem a VMSZ, sem a
képviselői? Hiszen látniuk kell, hogy immár az MNT korábban autonómiának becézett
jogállása is oda van. Csupán a magyarországi támogatások elosztására, valamint
a működésre kapott köztársasági források elköltésére maradt joga.
Nem akarja zavarni Szerbia EU-közeledésének
folyamatát? De, mi köze a kisebbségi érdekvédelemnek e közeledés folyamatihoz?
Hiszen a VMSZ vállalt feladata, hogy a magyar szervezetekkel együtt,
demokratikus eszközökkel, de megalkuvás nélkül öntsön tiszta vizet a pohárba!
Lehetne még sorolni a megválaszolatlan
kérdéseket, de minek?
Pásztor István az évet értékelő interjúban
elmondta, hogy a vajdasági magyar közösség szociális és gazdasági helyzete
rosszabb ugyan, mint egy évvel korábban, de közösségi szinten sikerült olyan
kohéziót, „együtt gondolkodást” kialakítani, amelynek eredményeként a közösség
megfogalmazta önmagát és jövőképét.
Ez lenne a magyar érdekszervezet nemzetben
gondolkodó elnökének a közösségi gondjainkra adott felelete? Ez bizony kevés,
nem sok jóval kecsegtet!
Ágoston András
Kisebbségi Fórum –
Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 2. szám, 2015. január 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése