Autista nyilatkozatok
Az év végén általában értékelni
szokás az elmúlt év eseményeit, sikereit és kudarcait, levonni a
következtetéseket és meghatározni az új feladatokat. Ennek azonban csak akkor
van értelme, ha az értékelés reális, ha az értékelő valósan fel tudja mérni a
történéseket, s nem valamiféle (ön)ámításokra épít.
A vajdasági magyar közösség helyzete
a 2014-es esztendőben szinte minden területen rosszabbodott: fokozódott az
elvándorlás, növekedett a munkanélküliség, a szegénység és a nyomor is. Mindez
persze kihatott a lelkületünkre is.
Ezt az állítást támasztja alá a Vajdaság Ma internetes portál által
végzett közvélemény kutatás is. A kérdésre, hogy a vajdasági magyar közösség
szempontjából milyennek ítéli meg a mögöttünk lévő esztendőt, a válaszadók
54,3%-a kudarcos évnek (!), 17,3%-a elégségesnek, 13,4%-a jónak, 9,2%-a
jelesnek és 5,8%-a kitűnőnek ítélte meg a 2014-es esztendőt. A tavaly december
23-án kezdődött szavazásban 830-a vettek részt.[1]
Ki törődik nálunk azonban a közvéleménnyel?
Pásztor István (Fotó: Dávid Csilla)
Pásztor
István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a folyamatosan negatív
társadalmi irányzatok és közhangulat ellenére, a (szokásos egész oldalon)
nyomtatott és az elektronikus sajtónak adott ugyancsak terjedelmes „interjúiban”
úgy értékelte, hogy pártjának „kormányzati szerepvállalása hatalmas eredményt
hozott”,[2]
és hogy a vajdasági magyarság szempontjából „mindenképpen sikeres volt” a
2014-es év.[3]
A VMSZ „kormányzati
szerepvállalását” hosszasan lehetne (és kellene is) elemezni, ha lenne erre
vállalkozó. (Ilyen elemzést oknyomozó magyar újságíróknak is kellene végezni. Ha
még lennének ilyenek…) Ennek kedvezőtlen eredményeit ugyanis a mindennapi
életben lépten-nyomon tapasztaljuk.
A Magyar Szóban közölt
nyilatkozatban azonban nem lehet szó nélkül hagyni Pásztor megállapítását,
miszerint „a múlt rendezésének ügyében előbbre jutottunk, mint bármelyik már
határon túli közösség”.
Ennek az állításnak legalább két
buktatója van:
Az egyik, hogy nem lehetséges, nem is ildomos, de módszertanilag sem
lehetséges összehasonlítani a vajdasági magyar közösség rendezésének történelmi
kérdéseit a környező országok magyar közösségei múltjának megoldatlan
kérdéseivel. Minden országban ugyanis – ilyen szempontból is – más-más a
helyzet. Meg aztán mindegyik közösség másként éli meg a saját problémáit.
A másik pedig, hogy (a „múlt rendezésnek ügyében”) valójában mivel és
mennyivel is jutottunk előbbre? A magyar-szerb/szerb-magyar viszonyokban a
szerb oldalról még mindig nem történt meg az 1944/45-ös események miatti
államfői bocsánatkérés, Csúrog, Zsablya és Mozsor egykori magyarjaira a szerb
állam 2004. október 30-ig továbbra is kollektív bűnösként tekint, alig vagy
szinte semmilyen előrehaladás nem történt a rehabilitálási és a
vagyon-visszaszármaztatási ügyek rendezésében…
A történelmi események „rendezésével” kapcsolatban a politikusi
nyilatkozatból aztán megtudtuk azt is, hogy „ami 1944-ben és 45-ben történt,
nem a szerbek, hanem a bolsevik partizánok csinálták”.[4]
– Ezt a történetet azonban mi közösen lezártuk. Az érintettek, helytörténészek,
a politikum bevonásával – mondta Pásztor. Csak éppen egyetlen apróságról
feledkezett meg: Mit szólnak ehhez az érintettek?
Persze mindenkinek szíve joga olyan nyilatkozato(ka)t, értékelés(eke)t
adni amilye(neke)t csak akar. A téves, nem
megalapozott állításokon, félrevezetéseken, hitegetéseken alapuló
(év)értékelések azonban csak tovább ront(hat)ják a közösség helyzetét, növelik
a csalódottságot és a reményvesztettséget.
Újvidék, 2015. január
4.
BOZÓKI Antal
[2] Virág Árpád: A
kormányzati szerepvállalása hatalmas
eredményt hozott. Magyar Szó, 2014. november 15., 5. o.
[3] Pásztor: A vajdasági magyarság szempontjából sikeres
volt a 2014-es év. A
szabadkai Pannon RTV
Szubjektív című interjúműsorában: https://www.youtube.com/watch?v=uG3DBQvmK5Y&feature=youtu.be
[4] Lásd a 2-es alatti interjúban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése