Pobedáról azt mondják a helybeliek, hogy az igen hangzatos nevű topolyai
falu ma már csak halvány árnyéka egykori önmagának, elnevezésének jelentésével
ellentétben, inkább a hanyatlás, a leépülés, a vereség a jellemzője, mintsem a győzelem.
Amikor még a fénykorát élte a híres helybeli mezőgazdasági birtok, a falu
valódi kis ékszerdoboznak számított a rendezett parkjával, virágházával, a
díszes kisvárával, a pagodájával. Volt iskolája, óvodája, gyógyszertára, fürdője.
A egészségházban röntgengép működött és fogorvos is dolgozott.
„BÁNTJUK AZ EMBEREKET,
TÖRVÉNYTELENÜL…”
A harmincas éveinek végén járó Keresztes
Andrea másfél éve tagja a helyi vezetőségnek, a helyi közösség tanácsának,
és mint mondja, mindig azt az elvet képviselte, hogy a falu ne legyen
pártfüggő, ne legyen kiszolgáltatva egyetlen politikai párt kénye-kedvének sem.
És mindegyik vezetőségi tag – ha pártember is – a saját falujának az érdekeit
tartsa szem előtt, amikor politizál. Összefogással ugyanis sok minden
megoldható.
Amikor most igen kemény szavakkal bírálatot mond a helyi közösség jelenlegi
irányítóinak a munkájáról, akkor egyszersmind önkritikát is gyakorol:
-- Pobeda Helyi Közösségnek, a
hozzánk tartozó Kavillóval és Szvetityevóval évente mintegy 6 millió dinárból
kell gazdálkodnia. Ha 4 évet veszek alapul, akkor az 24 millió dináros anyagi
keretet jelent, aminek, ha a felét elviszi a közművek üzemeltetése/karbantartása
meg az alkalmazottak bérezése, akkor is a másik fele megmarad. Abból a 12
millió dinárból itt egy
KIS LAS VEGAST LEHETNE CSINÁLNI!
De nem így történik!
Én büszke vagyok arra, hogy a
Vajdasági Magyar Szövetség tagjaként sikerült néhány olyan dologban részt
vennem, ami mindannyiunk számára örömet jelent: 30 év után bemeszeltük az
egészségházat, rendbe tettük a nyugdíjasok otthonát, a tűzoltólaktanyát, két
évvel ezelőtt kitisztítottuk a kismedencét és a környékét, és fürödhettek is
benne a gyerekek. Én vezetem a mezőgazdasági termelők irodáját -- sikerült
megnyitnunk, s így nem kell az itteni gazdáknak Topolyára utazniuk. (Sokat
jelent, mert az autóbuszjegy 400 dinárba kerül.)
Régóta húzódó nyavalyánk az, hogy
a vezetőségünk úgymond kemény magja nem tájékoztatja kellőképpen a lakosságot
az itteni történésekről, nem vonja be a döntéshozatalba, előfordul olyasmi is,
hogy még a tanácstagok sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Az elmúlt
hónapokban pedig azt láttam, hogy rossz irányba mennek a dolgaink. Bántjuk az
itt élő embereket, és ami a legnagyobb baj: törvénytelenül bántjuk őket. Az
alaptalanul és igazságtalanul kivetett vízszámlákkal megkeserítettük az
életüket. A helyi közösség bíróságra adta a vízdíjjal tartozókat. Most mondjam
azt, hogy a saját pénzünkön pereltek be bennünket? Huszonötezer dinárt fizettek
az ügyvédnek, aki ezt intézte.
Ebben az ügyben én mindent
magamra vállaltam, meg is lett az eredménye:
HÁROM FELJELENTÉS VAN MÁR
ELLENEM.
Tehetetlenségünkben Topolya város
vezetőségéhez fordultunk segítségért, mert a helybeliek nem akarták meghirdetni
a falugyűlést. Így meg mindenki névre szóló meghívót kapott. Kevesen jöttünk
össze, mert akkor már javában zajlott a megfélemlítés. Azzal ijesztgették az
embereket, hogy fölmondást kapnak, börtönbe záratják őket. Amikor a falugyűlést
tartottuk, akkor kihívták Szabadkáról a közlekedési rendőröket, akik az
Engelmann kastélyhoz vezető útkereszteződésnél minden kocsit megállítottak,
feltartóztattak, ily módon is macerálva az elégedetlenkedőket.
Aztán aláírásokat gyűjtöttünk a Helyi
Közösség Tanácsának leváltására és az ügyünk végül a Közigazgatási Bíróságra került.
Onnan pedig olyan válasz érkezett, hogy a helybeli szavazópolgároknak kevesebb,
mint a 25 százaléka írta alá a leváltásról szóló határozatot. Ez pedig nem
felel meg a valóságnak, mert Pobedán 247 választópolgárt tartanak nyilván, a
tiltakozásukat vállalók száma pedig 90 volt. Tehát a bíróság a döntésekor nem
vette figyelembe azt, hogy hány szavazásra jogosultnak az egynegyed részéről
van szó.
Hogy hogyan tovább, mi lesz a
folytatás? Fogalmunk sincs. Félünk és várunk. Hogy mi lesz a kimenetele annak a
három följelentésnek, amit ellenem tettek, azt sem tudni. Lehet, hogy
elveszítem a munkahelyemet…
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése