2015. szeptember 17., csütörtök

Virtuális tehénfoglalás



A kapuban állva „intézkedik” a végrehajtó

Az utcán, a ház előtti vaskerítés bejáratánál ácsorogva folytatja le az adósság miatt elrendelt kényszerű pénzbehajtást a terepre kiküldött végrehajtó. Ott sorolja a vétkes bűneit, ott száll vele vitába, ott oktatja ki, ott utasítja rendre és egyszersmind ott is végzi a virtuális tehénfoglalást. Alighanem a saját megbízójának a kénye-kedve szerint, mert (a károsult füle hallatára) telefonon megkérdezi tőle: „Lefoglaltam 3 tehenet. Elég lesz-e?”
Az irgalommentes pénzbehajtásnak külön megadja a módját, ugyanis embertelenül vastagon fog a végrehajtó úr ceruzája: a 40 ezer dináros tartozás fejében 300 ezer dináros értéket számít fel. Ilyen még Belga Kongóban sincs! – mondhatnánk egy jó adag iróniával, ha nem tudnánk, hogy voltaképpen már Belga Kongó sincs. Rég nincs.

Jómagam is osztom a véleményt, mi szerint a végrehajtók korunk szánalmas vámszedői. Edzett gyomor kell az emberi nyomorúságban való vájkáláshoz, acélos idegzet és megkérgesedett szív a mások által szerzett vagyontárgyak lajstromozásához meg a velük való léleknélküli kufárkodáshoz.  


Ilánkovics Károly kispesti tejtermelő (a felvételen) esetében alig haladta meg az 5 ezer dinárt a vízadósság, a tartozásból azonban fél év múlva már 20 ezer dinár lett, mostanra pedig ez az összeg is megduplázódott. Így 40 ezer dinárt követelnek tőle azért az ivóvízért, amit el sem fogyasztott. Ezt a tartozást ugyanis nem ismeri el, bizonyítani tudja, hogy minden kiküldött számlát kifizetett. Hiába fenyegették mindeddig kényszerű pénzbehajtással, a bátor gazda ellenállt a hatalom részéről történő nyomásgyakorlásnak. Márpedig a megtörésére irányuló próbálkozásokban eddig nem volt hiány.

A legfrissebb esetről, a ma délelőtt történtekről így vall Ilánkovics gazda:

 – Reggel megjelent a kapuban a végrehajtó a helybeli rendőrfőnökkel és egy másik egyenruhás kíséretében. Ő tudja az én nevemet, de én az övét még most sem, pedig már harmadszor jár nálunk, de még egyszer sem mutatkozott be. Szokása szerint most is fentről kezdte a beszédet, azért jött, mondta, hogy lefoglalja azt a medencét, amiben a tejet gyűjtjük és tároljuk addig, míg a felvásárló el nem szállítja. Erre én kérdőleg megjegyeztem, hogy „Nekem csak kötelezettségeim vannak, jogaim egyáltalán nincsenek?”. Ekkor rám förmedt, mondván, hogy ne pofázzak, majd közölte, hogy a medence helyett „beír két fejőstehenet”. A kerítésen át láttam, hogy a feleségem éppen megy ki a tehenekhez, gondoltam egyet, beléptem a kapun és elindultam az asszony után. Ha már nincs jogom még pofázni sem, akkor otthagyom őket, amúgy is van dolgom, éppen elég. Amikor később visszamentem hozzájuk, az állítólagos végrehajtó úr éppen telefonált a helyi közösségünk tanácselnökének. Ezt mondta: „Nekem nem pökhendiskedik, lefoglaltam 3 tehenet. Elég lesz-e?” Időközben ugyanis a 2 tehénből 3 tehén lett. Akárhogy számolom, a 3 fejőstehén testvérek között is megér 2.500-3000 eurót. Ekkora értéket felszámítani a 40 ezer dináros kitalált tartozás fejében?! Ez már aztán több a soknál! És milyen tehenet, melyik tehenet akarják elvenni tőlem? Nem is látták az állatokat, be sem léptek az udvaromba, csak kintről, a kapuból intézkedtek! Ezt én megengedhetetlennek és fölháborítónak tartom. Mielőtt még távoztak, közölte velem, hogy egy hónap múlva, október 18-án tartják az árverést, amelyen majd új gazdát találnak a teheneimnek. És még cinikusan hozzátette, hogy valószínűleg az első árverésen nem kelnek el, utána pedig csökkentik a kikiáltási árakat, úgyhogy a 3 tehén elég sem lesz az adósság tisztázására. Ép ésszel ez már felfoghatatlan.

Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése