Mintegy ötven háztartás kapott nemrégiben olyan fölszólítást, hogy öt napon
belül rendezze az elhasznált vízmennyiség nyomán keletkezett tartozását. A Topolya
községhez tartozó 4 falucska (Pobeda, Kavilló, Szvetityevó és Kispest) jobbára
mezőgazdaságból élő lakosai meglepetten tapasztalták, hogy több évre
visszamenőleg akarják velük megfizettetni a vízdíjat. A számlákon tetemes
összegek, akár 70-80 ezer dináros tartozások is szerepeltek. Egy egyedülálló
idős asszonynak 70 ezer dináros adósságról érkezett számla. De olyan
furcsaságok is történtek, hogy némelyek tartozását szép csendben elsimították.
A panaszosok azt állítják, hogy a szerb nemzetiségűek adóssága több esetben
eltűnt, a magyaroké pedig megmaradt. Arról is beszámoltak, hogy ha valótlannak
érzik is a tartozást, befizetik a követelt összeget, mert félnek, és nem
szívesen beszélnek az őket ért sérelmekről. Akik pedig nem egyeztek bele a
részletekben való törlesztésbe, azoknak a bevételét megcsapolják, levonják a
számlájukról a hátralékot.
Ami szokatlanul furcsává és eleve gyanússá teszi az ügyet, az az, hogy ha
valós tartozásokról van szó, akkor a helyi közösség vezetősége miért csak most,
5-6 elteltével követeli az elmaradt adósság megfizettetését? Miért vártak vele
ilyen sokáig?
A kavillói temető Krisztusa
Felemás megfizettetés
Érdekes és szokatlan módon az említett falvakban nem a topolyai vízművek
hatáskörébe tartozik a vízszolgáltatás, hanem a helyi közösség látja el ezt a
feladatot, és az végzi a karbantartást, a leolvasást és a megfizettetést is. Ez
akár ideális megoldásnak is tűnhetne, mert így nem szipkázza el a város a
tanyavilágban élők pénzét, s a befizetett összeg teljes egészében a falvakban
marad és fejlesztésre fordítható.
Csakhogy! A vízhasználat megfizettetése már korábban is okozott
bonyodalmakat, mert Pobeda lakosai az ottani mezőgazdasági birtokról kapják a
vizet, a másik három településen pedig a kiépített vízhálózatról. Így a felemás
helyzet miatt gyakran a pénzbeszedés is kétféle módon zajlott. Volt idő, amikor a mérőórák szerinti
fogyasztás alapján történt, meg olyan is, hogy a háztartások egy megszabott
átalánydíjat fizettek. (Most megint ilyen tarifarendszer szerint történik:
családtagonként 100 dinár a havi kötelezettség.)
Ahogy az lenni szokott, mindkét módszer alkalmazásakor akadtak olyanok,
akik elégedettek voltak, mert jól jártak, és olyanok is, akik fölháborítóan
igazságtalannak tartották az elszámolás módját. Igazságos megfizettetést
nyilván csak az eredményezett volna, ha minden háztartásnak az elfogyasztott
vízmennyiség alapján kellett volna fizetnie, ez azonban nem csak vízórák
hiányában nem valósulhatott meg, hanem amiatt sem, hogy az éveken át
elhanyagolt mérőórák meghibásodtak, a cseréjüket viszont nem mindenütt végezték
el. Amikor pedig az érintettek ezt szóvá
tették, az volt rá a válasz, hogy ilyen ínséges időkben nem verhetik a
lakosságot újabb költségbe, ezért nem is kötelezték őket új vízórák
vásárlására. Akik akkor nagyon vigyáztak
a pénztárcájukra, azok most óriási vízdíjtartozásokat zúdítottak a nyakukba.
Megfélemlítés, fenyegetőzés
A vízszámlákon szerepelő abnormális összegek miatti elégedetlenség nyomán a
négy falu lakosai aláírásgyűjtéssel kezdeményezték a helyi közösség vezetőségének
a leváltását. Amikor a politikusok értesültek az ellenük irányuló
szervezkedésről, igyekeztek minden lehetséges módon megfélemlíteni a
szervezkedő, lázongó embereket. Először azt találták ki, hogy az adósok majd önkéntes
munkaakció formájában ledolgozhatják a tartozásukat, aztán pedig azzal riogatták
őket, hogy aki nem tisztázza az adósságát, az börtönbe kerül. Elterjedt az a
szóbeszéd is, hogy nem lesz orvos, a boltban pedig nem lehet majd hitelre
vásárolni, mert a tulajdonos csak azokat fogja kiszolgálni, akik azonnal
fizetnek az áruért. Ez pedig érzékenyen érintette volna a helybelieket, mert
évek óta bevált gyakorlat a hitelre történő vásárlás. Mindez után pedig az
következett, hogy a helyi közösség vezetősége ügyvédet fogadott és beperelte a
saját falubelijeit, a saját potenciális választópolgárait. Akik
hajlíthatatlanok voltak és nem voltak hajlandóak befizetni – még részletekben
sem – a légből kapott vízdíjakat, azok ügyét bíróságra adták és kényszerű
behajtással, végrehajtással fenyegették őket. Hogy a dolog még cifrább és még
hatásosabb legyen, a helyi vezetőség minden esetben szerb nyelvű felszólítást
küldött ki az érintetteknek.
A nyomásgyakorlás miatt a kisemberek félnek és közülük csak kevesen mernek
beszélni az őket ért sérelmekről.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése