„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a reá mérendő csapásra, könyörtelenül kielégíteni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni... Nincs ennél édesebb a világon.”
Ezt Joszif Visszarionovics Sztálin mondta, és a történelmet ismerők előtt nem titok, hogy a gyakorlatban ez mit jelentett.
A legtávolabb álljon tőlem az, hogy Pásztor Istvánt a modern világ egyik legnagyobb hóhérához ill. népét megkínzó diktátorához hasonlítsam, de óhatatlanul is e sorok jutottak eszembe, amikor a közelmúlt történésein méláztam el. Még ha az alkalmazott eszközök különböznek is a két „történelmi személyiség” esetében, az attitűdjük, a hatalom maximalizálására és korlátlan ideig tartó megőrzésére tett erőfeszítéseik a legkevésbé sem:
- a szellemi elit megfélemlítése,
- a kritikus hangok elhallgattatása,
- az ellenszegülőkkel szembeni, a jogszerűség látszatára sem különösebben adó koncepciós persorozat ill. bosszúhadjárat,
- a pártapparátus folyamatos rettegésben tartása (mert egy-egy „kivégzés” láttán kinek ne az jutna eszébe, hogy ő lehet a következő?),
- téve mindezt természetesen a nemzet egyesítése, megerősítése és felemelése nevében (Sztálin idejében még nem volt csúcsrajáratott retorikai fordulat az „együttgondolkodás” és a „megkapaszkodás”).
Emlékeztetőül: a VMSZ elnöke múlt kedden jelentette be, hogy az összes olyan VMSZ-tag ellen fegyelmi eljárást kezdeményez, akik a MM-nek alapítói vagy támogató tagjai. Nem is lepődött meg ezen akkor senki, hiszen Pásztor az utóbbi időben úgy belejött a párttagok kihajigálásába, mint kiskutya az ugatásba. Nem ma kezdte: az évek során egy óbecsei ex-polgármestert, egy ex-pártelnököt és három ex-alelnököt záratott ki... oh, pardon: zárt ki a fegyelmi bizottság, neki ehhez soha semmi köze nem volt! Továbbá kizárás előtt áll két ex-MNT-elnök (egyikük a Korhecz, akit úgy akarnak kizárni, hogy nem is tagja a pártnak!), két további ex-alelnök, plusz egy volt és egy jelenlegi szabadkai polgármester – nem t’om, érezhető-e a súlya a leszámolásnak. A választásokon indulás gondolatával való kacérkodással a MM tulajdonképpen meg is alapozta a következő körös kizárásokat, ám úgy tűnik, akadt egy kis gebasz, ami megakaszthatja a VMSZ jogi gépezetének zakatolását.
A MM érintett tagjai közös dokumentumban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ellenük indított fegyelmi eljárás jogtalan, ugyanis egyrészt a támogató tagok lehetséges szankcionálásáról nem is rendelkezik a párt Alapszabálya és Fegyelmi Szabályzata, másrészt a párt rendes tagjai (és itt a csavar) MÉG(!) nem is sértették meg az Alapszabály fegyelmi eljárásban hivatkozott pontjait, hiszen egyikük sem indult választásokon „más politikai szervezet jelöltjeként vagy annak támogatásával (...), vagy polgárok csoportjának a jelöltjeként”! De ha ez be is következne [be is fog következni! – a szerk.], abban az esetben „a VMSZ elnökségének hatásköre arra terjedne ki, hogy az adott VMSZ-tagot írásban felszólítsa, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, hogy melyik politikai szervezet tagja kíván maradni”.
Ezt a dokumentumot, illetve védekezést a MM félszáz tagja egy kamerák és diktafonok kereszttüzében megtett, a Klein House-tól a Magyar Házig tartó (tehát azért annyira nem hosszú, hogy nagyon kifáradjanak: kb. 150 méteres) közös menetelést követően adta át a Fegyelmi Bizottságnak, akik kisebbfajta sokkot kaptak az udvart és a lépcsőházat gyakorlatilag ellepő tömegtől (külön ajánlom szíves figyelmetekbe „A legtöbb fénykép feltöltése a Facebookra a református istentiszteletekről evör” kategóriában abszolút verhetetlen Guinnes-rekorder, alkatát meghazudtoló, fiatalokat is megszégyenítő hajlékonysággal rendelkező Pál „Gumigerinc” Károlynak a tesze-tosza, a vonuló tömeg vezetőit a saját testével történő feltartására tett sikertelen kísérletnek látszó bemozdulását 2:21-nél).
Persze itt még nem ért véget a móka: ha már úgyis ott voltak, a MM-tagok a védekezés mellett (mint teljes jogú VMSZ-tagok!) egy füst alatt átadtak egy másik dokumentumot is a gyors és kényelmes kivégzésekre rákészült, elbizakodott, majd a váratlan fordulattól, ill. emberhátrányba kerüléstől megilletődött Fegyelmi Bizottságnak, amelyben nem más ellen kezdeményeztek fegyelmi eljárást a statútum több pontja és a közgyűlésnek tett ígéretek több ízben történt megszegése miatt, mint a párt érinthetetlen elnöke, Pásztor István ellen!
A „párt 2015. április 25-ei magyarcsernyei közgyűlésén, elnökjelölti programbeszédében a nyitás és a párbeszédre törekvés politikáját" meghirdető Pásztort többek között az ígéretei és a vállalásai durva megszegésével vádolják az aláírók, rámutatva, hogy a drága elnök úr a „VMSZ-en kívüli társadalmi csoportok, szakmai szervezetek, intézmények és intézményvezetők irányába történő nyitás, és a velük való párbeszéd kezdeményezése helyett, a párton és a vajdasági magyar közösségen belül, korábban példátlan, leszámolás-sorozatba kezdett”.
No, de mire jó ez az egész? Mármint azon kívül, hogy demonstrálja a MM erejét, a közvélemény tematizálására való képességét, és nem utolsó sorban a humorérzékét (mert valljuk be: egy általad írt feljelentéssel bevonulni a saját fegyelmi tárgyalásodra... abban azért van valami pofátlanul vicces). Mire akartak rámutatni ezzel?
Egyszerű a válasz: a VMSZ-ből eltűntek az épkézláb jogászok! Kidobálták, kidobni készülnek őket, vagy maguktól inaktiválódtak. A Pásztor-holdudvar aparatcsikjai a saját statútumuk szövegét se tudják értelmezni. (Muszáj elspoilerkednem: a statútum szövegtervezetét anno pont az a Varga László írta, akit a tavalyi leszámolás-sorozat nyitányaként dobtak ki a pártból – miután számon merészelte kérni a nagyhatalmú elnök úron az ígéreteit, meg felhánytorgatni a mellényúlásait). Ezt a megállapításomat erősíti meg a MNY Hírszerző Hálózatának (haha!) azon értesülése is, miszerint elkezdte a VMSZ megkörnyékezni a pártonkívüli jogászokat, hogy legyenek szívesek becsatlakozni az Orbán-zseton szétosztását menedzselő irodahálózat jogi felépítésébe. Ha a VMSZ-ben még mindig „hatszáznál több orvos, mérnök, jogász, közgazdász (...), mintegy háromszáz bölcsész, tanár, tanító” lenne, ahogy azzal Pásztor majd’ egy éve dicsekedett, akkor mi szükségük lenne külső segítségre? A mutyilista tavalyi kiszivárgása miatt az anyaországban félrevert harang zúgása megütötte Vučkóék fülét is, meg az a fránya Korrupcióellenes Ügynökség is ott lohol a VMSZ nyomában, így igencsak megnehezült (ellehetetlenült?) a húsos fazék körül üldögélő családok zsebeinek fű alatt történő kitömése. Úgy tűnik, muszáj lesz tisztán játszani. Mert hiába vesznek részt a pénzpromóciós roadshow-ban rátermettnél rátermettebb, jobbnál jobb képességű ifjú titánok, nagyon úgy fest, hogy nem lesz, aki lezongorázza a partitúrát.
És az bizony súlyos átverése lenne a pont emiatt rájuk szavazó embereknek, nemdebár?
No, de nehogy azt gondoljuk akár egy percig is, hogy mindezen gyülekező viharfelhők a legkevésbé is zavarják a kifinomult diplomáciai nyelvezetről egyre inkább a tanyasi metaforákra (tyúkól, akol, rohadt alma stb.) áttérő (tehát végső soron: hazatérő) nagyfőnököt. Dehogyis. Ő már régen elszakadt a valóságtól (hisz még mindig ott van mellette az a személy, aki azt súgdossa a fülébe, hogy ő a legokosabb, ő a legnagyobb, és mindent jól csinál). A benne hívők pedig vele együtt vakon menetelnek a szakadék felé.
Nem nagy ügy. Nem ő az első hamis próféta ezen a világon.
Stephen BOZHEN
(Királyhalom, 2016. január 25.)
Második Nyilvánosság: https://www.facebook.com/notes/m%C3%A1sodik-nyilv%C3%A1noss%C3%A1g/stephen-bozhen-bossz%C3%BAv%C3%A1gyt%C3%B3l-elvakulva/1053909024652606, 2016. január 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése