„Tetszik, amit csináltok, de én inkább kimaradok ebből. Érted, család, munkahely, bajom lehet…”
Forrás: marketwatch.com
Napi szinten találkozom ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel, amelyek támogatásukról biztosítanak, de megmagyarázzák, hogy ők miért maradnak csendben inkább, még akkor is, ha megalázzák, megsértik őket, emberi mivoltukba taposnak bele tűsarokkal. Megértem én, megértek én mindenkit. Az ember önálló individuum, maga dönti el, hogyan éli az életét, mi a fontos számára és mik azok a dolgok, amelyek miatt a végsőkig is képes elmenni.
Csakhogy ma már azt tapasztalhatjuk, hogy a végsőkig nagyon sokan még a saját csupasz életük, saját családjuk érdekében se mennek el. Nem mernek. Félnek.
Mostanában ez a módi. A megfélemlítés. Persze, ennek is vannak különféle módozatai. A primitív, nyílt színi fenyegetőzés, amikor kirúgással, kinyírással, ellehetetlenítéssel fenyegetnek, de ez a korlátoltabb káderek eszköze. Van ennek sokkal kifinomultabb módja is.
Amikor felhív egy régi ismerős, hivatkozik az ezeréves barátságotokra és ez által önmagát feljogosítva érezve, „baráti” tanácsot ad neked. Nem, ne vedd ezt fenyegetésnek, csak éppen hallottam itt ezt-azt, és hát arról van szó, hogy nem kellene neked ezzel meg ezzel az emberrel barátkozni, ennek meg ennek a szervezetnek vagy kultúrcsoportnak a rendezvényére elmenni. De az se lenne jó, ha a falunapi rendezvényre ezt a színészt hívnák meg, és úgy egyáltalán, hát ez nem vetne rátok jó fényt a pénzek elosztásánál meg a tisztújításnál. Hát a gyereked is most indul majd egyetemre nem? És kellene az ösztöndíj ugye? Hát nekem tudod, semmi bajom veled, de ezek nem fogják jóváhagyni, ha megint lájkolod ennek meg ennek a bejegyzéseit. Hát milyen ember ez?
Forrás: blogs.psychcentral.com
Egyszer megvakarta a fülét a Himnusz éneklése közben. Érted már, nem igaz magyar ember. Viszont, jó lenne, ha a mieink bejegyzéseit lájkolnád és megosztanád. Meg a család többi tagjának is szólj, kérlek. Érted, nekünk, magyaroknak össze kell tartanunk. Tényleg, csak barátilag szólok.
Az emberek pedig az esetek nagyon nagy részében hallgatnak a „jó szóra”. Nem szólnak semmit, nem gondolkodnak, nem mennek el a feketelistás rendezvényekre és nem lájkolnak olyat, amit nem szabad.
Az idősebbek biztosan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a lakodalmakban ott ült az állambiztonság egy-egy megbízható besúgója, akinek az volt a dolga, hogy azonnal jelentse, ha valamelyik mulatságon, a hajnali órákban a már kapatos magyar embereket esetleg elkapja a nemzeti nosztalgia és akár a capella is el merészelik énekelni az Árva magyar kalászt vagy más „mocskos, revizionista, reakciós, nyilas” dalokat. És reggel a rendőrök már vitték is a rebellis vendéget vagy zenészt magukkal. Magyar ember figyelt meg és jelentett fel magyar embert.
De a kilencvenes években is működött a dolog. Magyar emberek figyelték meg magyar szomszédjaikat, ahol a férfiember megtagadta a behívóparancsot és nem volt hajlandó elmenni Miloševićék háborújába meghalni, ehelyett bujkált. Aztán, ha esetleg az éj leple alatt a szomszéd hazajött ennivalóért, vagy csak egy puszit és ölelést adni asszonynak, gyerekeknek, már ment is a telefon és jött a katonai rendőrség.
Forrás: ebredezok.hu
Na és ma mi is történik? Megint oda jutottunk, hogy magyar ember fenyeget magyar embereket. Megtiltja nekik, hogy véleményük legyen, hogy elégedetlenek legyenek, hogy felemeljék a szavukat a megalázottság ellen. Minimálbérért dolgoznak napi 12 órát, aminek felét még vissza is kell fizetni, a gyerek nem kap munkát, mert nem elég párthű, pedig rendszeresen ragasztgatja a plakátokat, amikor kampányidőszak van. Még abba is beleszólnak, hogy a tévében mit néz az ember, kivel áll szóba az utcán vagy a kocsmában és hogy milyen tartalmakat néz a Facebookon.
Ahogyan az Auróra dalában is elhangzik: „Mások lettek a módszerek, finomabbak a gyógyszerek”. Ma már nincs Goli otok, nem visznek a frontra, hanem a mindennapjaidban lehetetlenítenek el.
És tudja a kedves Olvasó, miért működik a megfélemlítés? Mert meg lehet csinálni. Mert az emberek félnek.
Drága Embertársam, mégis mitől félsz? Emberségedben aláztak meg, éhbérért dolgozol, máról holnapra élsz, megtiltják, hogy gondolkozz. Mégis mit tehetnek még veled? Egzisztenciálisan és önbecsülés szempontjából is padlóra küldtek és még most is hallgatsz rájuk és félsz tőlük? Hidd el, ők jobban félnének, ha újra felemelnéd a fejed, az asztalra csapnál és azt mondanád: ELÉG VOLT EBBŐL! Ha minden megalázott ember így tenne, a fenyegetőzők Szibériáig menekülnének félelmükben. A te hallgatásod adja az ő hatalmukat.
Ember ne félj. A változás benned van. Változtass és légy újra EMBER!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése