A szakma becsületéért

 Bódis Gábor

Egy VMSZ káder útmutatásai: hogyan kell viselkedniük a vajdmagyar tollforgatóknak

A Hét Nap tudósításából értesülhettünk arról, hogy: „Padén, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt kistérségi rendezvényeként megtartották a XIX. Keszég Károly-emléknapot és a XVIII. Közegellenállás riportpályázat díjkiosztóját.”
Eddig ez rendben is lenne, illetékesség hiányában ehhez nem szeretnék hozzászólni nehogy megsértsem a jeles esemény szervezőt, akiknek már 19 éve sikerül ügyesen elhallgatni, hogy kik is találták ki, alapították meg és finanszírozták a Naplót. Sztálin idejében szokták volt kiretusálni a már nemkívánatos szereplőket. Később Orbán alatt a magyar közmédia is alkotott hasonlót, természetesen sokkal ügyetlenebbül (a Lomnici-ügy vagy az eltüntetett tömeg az Opera előtt).
Egy ilyen jelentős esemény nem múlhat el egyik pártállamban sem, még ha ez jelen esetben csak államocska is, politikai intelmek nélkül. Ezt általában az event-et jelenlétével megtisztelő ügyeletes pártkáder szokta felmondani. Jelen esetben a Vajdasági Rádió és Televízió magas rangú tisztségviselője tette meg. Klemm József a többi között a következőket mondta:
„A mostani évek is válságosak, mert a vajdasági magyarságon belül egy olyan széthúzással szembesülünk, amely a megmaradásunkat veszélyezteti. Az újságíróknak meg kell érteniük, hogy amikor a vajdasági magyar politikusok nem tudnak egymással szót érteni, az ő feladatuk nem az, hogy egyik vagy másik tábor mellé álljanak. Tényszerűen kell feldolgozniuk a témákat, és a közösségre bízni, hogy eldöntse, kinek van igaza.”
Ez az! Erre vártunk! Varjú Márta (a Magyar Szó főszerkesztője) reszkessen! Hiszen ki mellének szögezhette intelmei vasnyilát Klemm? Csakis közszolgálati médiumunknak, az egyetlen napilapnak. Nem lesz többé olyan gyakorlat, hogy csak Pásztor és szerettei jelenhetnek meg a köz lapjában. Nincs többé kitiltottak listája. A szerkesztőség beleszólhat a főszerkesztő megválasztásába. A főszerkesztő helyettesek egyszeriben felhagynak a cenzúrázással. Mindenki a saját lelkiismerete és szakmai becsülete alapján írhat. Tudtam, hogy Orbánnal és Vučićtyal a háttérben megszületik a vajdmagyar sajtószabadság.
Persze mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Klemm nyilatkozata az első nyilvános figyelmeztetés a Magyar Szó rebellis újságírói számára. Mert fel merték emelni a szavukat a Magyar Szóban és főleg a körülötte uralkodó áldatlan helyzet miatt. Ennek a helyzetnek a következménye, hogy a vajdmagyar köz lapja egy család érdekeit szolgálja. Lihegve, anyait apait bevetve, erejét nem kímélve.
Klemm kiosztott mindenkit. Először a Magyar Mozgalmat („olyan széthúzással szembesülünk, amely a megmaradásunkat veszélyezteti”), az újságírókat („az ő feladatuk nem az, hogy egyik vagy másik tábor mellé álljanak”) és ismét őket („Tényszerűen kell feldolgozniuk a témákat, és a közösségre bízni, hogy eldöntse, kinek van igaza.”). És nem nyílott meg a föld Padé termő mezején.
A megmaradásunkat nem egy, a valóságtól rég elrugaszkodott önkényes pártvezetés veszélyezteti, hanem az ezt megelégelők tiltakozó csapata? És az egy a zászló egy a tábor kirekesztő közegben milyen tábor mellé ne álljanak az újságírók? Akiknek Klemm főnökei megmondják, hogy mit írhatnak. Meg kik. Milyen pártatlanság és kiegyensúlyozottság? Ez nem lehet komoly. Még egy tökéletes pártkatona is este belenéz a tükörbe. Nemá, Jóska!

2016. június 13.
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7882