Rebellis in aeternum!*

A szabadkai Kosztolányi gimnázium öregdiákjainak nyílt levele

Mi, a Kosztolányi öreg- és kevésbé öregdiákjai megdöbbenve szemléljük azt a néhány napja folyó hadjáratot, amelyet az iskola és annak vezetője ellen indítottak, s amely – úgy hisszük – sokkal többről szól, mint az elsőre tetszik. Nem Varga Anikó személye, nem a Magyar Nemzeti Tanács tekintélye, s még csak nem is a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Mozgalom küzdelme a tét, hanem maga az iskola és annak szabad szellemisége. Az iskola, amely csakugyan nem fikció, amely egyike az igazán jól működő intézményeinknek, amely – hisszük és valljuk – értékes a vajdasági magyar közösség számára, s amely megalapítása óta öregbíti a nevünk szerte a Kárpát-medencében. Az iskola, amelyet szeretünk, amelynek falai közt, s amelynek falait elhagyva is él bennünk az összetartozás érzése, egy közös identitás, melyet magunkkal viszünk, amíg csak élünk. Itt olvasni és gondolkodni tanítottak bennünket, arra, hogy soha sem elégedhetünk meg a sommás olvasatokkal, hogy mindig kritikai éllel kell szemlélnünk a bennünket körülvevő világot. A Kosztolányi értékeket hordoz és teremt, s a kapui nyitva állnak mindenki előtt, aki figyelni és tanulni szeretne, jöjjön bárhonnan Bezdántól Nagybecskerekig, Kelebiától Székelykevéig. A Kosztolányi türelemmel fordul a diákhoz, figyel reá, s olyan körülményeket teremt, amelyek közt bárki kibontakoztathatja kreatív energiáit. Ez a szellemiség – mely tehát az embert, a szabadságot és az esélyegyenlőséget kezeli legfőbb értékekként – kívánatos a vajdasági magyar közösség szempontjából. És éppen ezért látjuk úgy, hogy meg kell védelmeznünk az iskolát minden méltatlan vádaskodástól. Lássuk hát, mire hivatkozva támadják a Kosztolányit!
1. Az iskola nem működik együtt az MNT-vel, az igazgatónő pedig nem adja meg a kellő tiszteletet Hajnal Jenőnek, az MNT elnökének – hallhattuk a nevezett elnöktől, valamint Jerasz Anikótól, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnökétől.
Hogy milyen az együttműködés színvonala, arról nem a mi tisztünk szólni – a két fél egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz, mi természetesen nem látunk bele az ügybe. Azt viszont elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az alapító (MNT) számára a „tiszteletlenség” indok lehet egy igazgató leváltására. Vagy bármire, ami azt illeti. Miféle módszer ez, amivel szemben állunk? Mióta váltunk le igazgatókat bármi másra hivatkozva, mint az iskola teljesítményére? Mi úgy hisszük, a szabad köztársaság egyebek mellett éppen arról ismerszik meg, hogy benne a polgárok egyenes gerinccel járhatnak, hogy nem kell félniük egymás szemébe nézni, s nem kényszerülnek hajbókolni a hatalmasok előtt. A Kosztolányi akkor lehet szabad, ha maga sem kényszerül erre. Csakis így végezheti a dolgát.
2. A Kosztolányiban érettségizők jelentős – mind nagyobb – aránya külföldön folytatja a tanulmányait – állítja Petkovics Márta, a Végrehajtó Bizottság tagja.
Ez így igaz, de ne tegyünk úgy, mintha más középiskolákban nem ugyanez lenne a helyzet. S ne tegyünk úgy, mintha az elvándorlás nem érintene százezreket szerte az országban iskolázottságtól, nemtől és kortól függetlenül. Teljesen értelmetlen a Kosztolányi nyakába varrni a magyar fiatalok elvándorlását. Az nem vitás, hogy a vajdasági magyar politikai elit tehetne, tehetett volna többet az itthon maradás ösztönzésére. Ha például Újvidékre vagy Óbecsére kerülnek a tehetséggondozó gimnáziumaink, közelebb az Újvidéki Egyetem vonzásköréhez, az számíthatott volna. Talán a döntéshozó cselekedhetett volna másképp. Mindennek azonban semmi köze a Kosztolányihoz és a dolgozóihoz, akik nap mint nap tesznek azért, hogy Szerbia élhetőbb hely legyen mindnyájunk számára. Másfelől úgy véljük, nem lehet szegénységi bizonyítvány az iskola számára, hogy az érettségizők rangos külföldi egyetemekre nyernek felvételt. A szegénységi bizonyítvány az, hogy ezek a fiatalok az egyetem elvégzése után nem tudnak hazatérni, hiszen nem várja őket sem munka, sem megélhetés. Talán erről sem a Kosztolányi tehet.
(…)
Meglepheti az olvasót, de ezzel a végére értünk az iskolával szemben felhozott „szakmai” vádaknak. Bennünket, öregdiákokat nem győz meg egyik sem, ezért úgy érezzük, ki kell állnunk. Tiltakozunk minden olyan törekvés ellen, amely a gimnázium szellemiségének, s az elmúlt esztendők eredményeinek pusztulásával fenyeget. A tét nem csekély.

ALÁÍRÓK
Ágoston Helga, Árpás Mónika, Árpás Tímea, Árva Ágnes, Baráth Attila, Bálint Csaba, Bálint Emma, Bálint Mercedes, Bálint Tiffany, Bakos Rebeka, Baranyi Renáta, Barcsik Áron, Bata Ágnes, Berec Sára, Beres Melita, Berkes Izidóra, Blaskó Lea, Bodor Anett, Bogárdi Brigitta, Borbély Éva, Brunclik Anikó, Budai Ágota, Budai Árpád, Búbos Dávid, Bűn Katinka, Cindel Anikó, Čamdžija Hana, Csernák Éva, Csordás Noémi, Csőke Boglárka, Csőke Emese, Csőke Márk, Cseszkó Patrícia, Csipak Zsuzsanna, Csupák Viktória, Csúszó Viktória, Damjanovity Tímea, Dancsó Andrea, Danyi Lilla, Delić Mia, Dobó Réka, Dubac Klaudia, Dupák Karina, Dusnoki Adrianna, Ejzler Evila, Erdélyi Enikő, Falus Kinga, Farkas Rita, Fényszárusi Tamás, Feró Karolina, Filep Tímea, Francišković Leonora, Gajdos Dóra, Gazafi Anita, Gazdag Emma, Gombár Zita, Gottesman Dávid, Göcző Szabina, Gulyás Gabriella, Gulyás Renáta, Gyarmati Lehel, Harkai Anita, Hornyák Heléna, Herceg Andor, Herceg Nelli, Horák Petra, Horváth Márta, Horváth Orsolya, Hubai Dóra, Illés Márta, István Gitta, Jenei Beáta, Juhász Marina, Juhász Zsófia, Kadvány Gergely, Kalmár Heléna, Kasza Karola, Kató Gyöngyi, Kemencei Viktória, Kelemen Emese, Kenyeres Adél, Kerekes Zsófia, Kiss Réka, Klebecskó Ádám, Klinovszky Andrea, Kókai Orsolya, Komjáti Ivett, Korhecz Dalma, Korsós Brigitta, Kósa Annabella, Kovács Annabella, Kovács Klaudia, Kovács Olivér, Kovács Sára, Kozma Adrienn, Kőműves Tímea, Krisztovác Kála, Kucor Tamara, Kucor Xénia, Laczi Renáta, Lajkó Fanni, Leist Brigitta, Leist Margaréta, Lepár Sarolta, Lévai Dorottya, Losonci Adrienn, Lukács Lilla, Mačković Anna, Mačković Martin, Mačković Toni, Magosi Lóránd, Magosi Orsolya, Magyarity Rita, Malacko Violeta, Márkovity Teodóra, Medve Flóra, Merzsa Ildikó, Mészáros Diána, Mészáros Karolina, Mészáros Sarolta, Mihajlović Mihaela, Milićev Sonja, Milivojevic Szonja, Molnár Csongor, Molnár Krisztina, Molnár Rudolf, Muhi Ágnes, Muzslai Sára, Nagy Anetta, Nagy Boglárka, Nagy Dóra, Nagy Tamara, Nazor József, Nemes Bence, Német Tamara, Novák Lea, Novotni Natália, Nyúl Sára, Oláh Zsófia, Ozsvár Endre, Pál Annabella, Papilion Viola, Paszterkó Viktor, Patyerek Réka, Pavlović Daniel, Pfeiffer Krisztián, Pintér Elvira, Pirmajer Attila, Poborai Örs, Polyákovity Izabella, Povázsánszki Csilla, Prole Laura, Raffa Roland, Rózsa Alex, Sándor Lenke, Sárkány Laura, Sarnyai Claudia, Sátai Tamás, Schmidt Lilla, Sebők Róbert, Sekulić Larisa, Serfőző Réka, Simity Szebasztián, Sors Ádám, Šiša Nora, Škravan Alekszandra, Škravan Krisztina, Sleiher Diána, Stanová Karolina, Sutus Ádám, Szabó Adrienn, Szabó Annamária, Szabó Bea, Szabó Katalin, Szakál Sára, Szalma Judit, Szalvai Ádám, Szalvai Ramóna, Szarka Ákos, Szebenyi Árpád, Szél Rebeka, Szecsei Szabolcs, Szécsényi Emese, Szekeres Renáta, Székely Katalin, Sziveri István, Szombati Dorottya, Szőke Tímea, Sztefánovity Szilvia, Szügyi Edit, Takács Anita, Talpai Rita, Tímár Noel, Tisity Csaba, Tormási Fekete Barbara, Tóth Dorottya, Tóth Szilárd, Turza Szabolcs, Urbán Alíz, Újlakos Orsolya, Utasi Rajmond, Vajda Réka, Varga Bálint, Varga Gyöngyi, Vastag Edina, Vastag Zoltán, Velez Ernő, Virág Éva, Virág József, Vituska Olivér, Vojnić Hajdú Kinga, Zabos Richárd, Weiss Ingrid 

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/3009/Rebellis-in-aeternum.html, 2016. június 7. [10:44]

* Vagyis: örök lázadó