BEVEZETŐ
A vajdasági magyarság a 2000. októberi hatalomváltást követő időszakban sikeresen érvényesítette a belgrádi központi politikával szemben a perszonális autonómia iránti igényét. A köztársasági parlament elfogadta a megfelelő törvényeket, amelyek biztosították, hogy a nemzeti közösségek, így a vajdasági magyarság is megkapjanak bizonyos hatásköröket, amelyek kulcsfontosságúak a kisebbségek számára, mint amilyen az anyanyelvű oktatáshoz, az anyanyelven történő tájékoztatáshoz való jog, az anyanyelv használata a közigazgatásban stb. Az elfogadott jogszabályok értelmében a nemzeti közösségek legfőbb döntéshozó szervévé a nemzeti tanácsokat nevezték ki; ezek az úgynevezett „kisebbségi parlamentek“ hivatottak megjeleníteni a nemzeti közösségen belüli pluralizmust, s ezek feladata lett, hogy állást foglaljanak, kezdeményezéseket és intézkedéseket foganatosítsanak minden olyan kérdésben, amely az általuk képviselt kisebbségeket, azok identitását, helyzetét és jogait közvetlenül érinti. Így került a nemzeti tanácsok hatáskörébe a tájékoztatás is: a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kapta meg az alapítói jogokat a tartományi képviselőháztól több médium, így a Magyar Szó című napilap, a Pannon RTV, illetve a Hét Nap című hetilap esetében is.
Az alapító joga kinevezni a médiumok igazgatóját, főszerkesztőjét, azonban a főszerkesztő kinevezésekor a kiadóházak alapszabálya is rögzíti azt a több évtizedre visszanyúló hagyományt, mely szerint a szerkesztőség tagjainak joguk van véleményt mondani a jelöltekről. Ez a hagyomány az idők során olyannyira megerősödött, hogy eddig még soha nem volt példa arra, hogy a mindenkori alapító szembement volna a többségi szerkesztőségi akarattal, azaz, hogy olyan főszerkesztőt nevezett volna ki, aki nem élvezi a többség bizalmát.
Noha az MNT létrehozásakor azt a kisebbség plurális parlamentjeként határozták meg annak megálmodói, mára ez a testület szinte teljes egészében egypártivá, a VMSZ által irányítottá vált: a testület döntéshozó szerveiben más politikai csoportosulások képviselői nem kaptak helyet. Ez a helyzet nagymértékben meghatározza azoknak a médiumoknak a hangvételét is, amelyek alapítója az MNT: a Magyar Szóban mindennapos jelenséggé vált az öncenzúra, az újságírók többsége meg sem próbál a VMSZ-szel szemben kritikus hangot megütni, de ennek ellenére is napi szinten tapasztalható a nyílt, a főszerkesztő, illetve a helyettesei révén gyakorolt cenzúra. A VMSZ tisztségviselőin kívül más magyar politikusok véleménye, tevékenységéről szóló beszámoló szinte egyáltalán nem nem jelenhet meg a lapban (vonatkozik ez az éppen véget ért választási kampány időszakára is!), de ami még borzasztóbb: a VMSZ-hez nem kötődő kulturális, közéleti tevékenységről sem tudósít a vajdasági magyarok egyetlen napilapja.
A Hét Nap esetében a helyzetet árnyalja, hogy a jelenlegi főszerkesztő elutasította a párt felső vezetéséből érkező nyomásgyakorlást, teret engedve ezáltal más tartalmaknak (illetve más szerzőknek) is azokon kívül, amelyeket (akiket) a VMSZ jónak lát.
A VMSZ ugyanis nemcsak témákat és politikusokat nyilvánít „nemkívánatosnak“ az MNT által alapított médiumokban, hanem újságírókat, írókat, közéleti szereplőket is, akiktől megvonta a publikálás és a megszólalás lehetőségét.
ELŐZMÉNYEK
A Magyar Szó egykoron igazán minőséges, sokszínű, plurális napilap volt, amely még a szocialista/kommunista érában is megtalálta a módját annak, hogy a kommunista párt által tiltott témákat megjelenítsen, annak ellenére is, hogy a lap azért tartotta magát a párt direktíváihoz. Még az egypárti időszakban is volt lehetősége, hogy tematizáljon olyan, a vajdasági magyarság számára fontos eseményeket, mint az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások ügye – hogy csak egyetlen példát emeljünk ki.
A többpártrendszer bevezetését követően a Magyar Szó élesen szembehelyezkedett a nacionalista belgrádi, milosevici hatalommal, s ebben az időben a lapot gyakran fenyegette a megszűnés veszélye. Mégis kitartóan és bátran számolt be a mozgósításokról, ítélte el a háborús uszítást, állt ki a béke, a nemzetek egyenrangúsága, az emberi és kisebbségi jogok szorgalmazása mellett, annak ellenére is, hogy újságíróit a rezsim igyekezett megfélemlíteni, anyagilag ellehetetleníteni, a lap technikai megjelenését elbizonytalanítani.
A milosevici rezsim bukását követően, amint azt már említettük, a magyarság önálló döntéshozó szerve, a nemzeti tanács kapott egyre nagyobb befolyást a lap irányításában. A lap főszerkesztőjének 2002-ben Kókai Pétert, a Magyar Szó újságíróját nevezték ki, aki ezt a tisztséget hét éven keresztül töltötte be. Irányítása alatt az újságírók leginkább azt szokták meg, hogy nem kellett megkérdezni, mit lehet, mit szabad írni, s megtanulták, hogy mindig, mindennek két oldala van, s hogy ezeket az oldalakat mindig be is kell mutatni.
Kókai Pétert a főszerkesztői poszton Pressburger Csaba váltotta, akit 2009 augusztusában neveztek ki, de még mandátumának felét sem töltötte ki, amikor 2011 јúniusában bekövetkezett a leváltása. A leváltást indítványozó MNT-tagok Pressburger több döntését kérdőjelezték meg, nem elsősorban szakmai, hanem ideológiai alapon, mondván, a „lapban tapasztalt mulasztások, hibák függvényében esetenként negatív kép jelent meg a lapban azokról a közéleti személyiségekről, akik felvállalták a vajdasági magyarság sorsa alakulásának képviseletét“ (elhangzott az MNT ülésén, 2011. jún. 24-én).
LEJTMENETBEN A MAGYAR SZÓ
Pressburger leváltásával egyidejűleg nevezte ki az alapító előbb megbízott, majd tényleges főszerkesztőnek Varjú Mártát. Ezzel megkezdődött a Magyar Szó máig tartó lejtmenete: immár semmilyen formában nem lehetett bírálni senkit és semmit, ami a VMSZ-hez kötődik.
A főszerkesztő gyorsan és hatékonyan építette le a kritikát – és a lap újságírói gárdáját. 2013. tavaszán leváltotta posztjáról a Magyar Szó magyarkanizsai tudósítóját, Miskolci Magdolnát, aki évtizedeken keresztül kiválóan végezte munkáját. Tette mindezt azért, mert a VMSZ magyarkanizsai tisztségviselői azt kérték, Miskolci Magdolna ne tudósítson az önkormányzat tevékenységéről. Ugyancsak 2013. tavaszán váltotta le a lap budapesti tudósítóját, Mihájlovits Klárát – mindenféle indok és magyarázat nélkül, noha az újságíró éppen néhány hónappal korábban (2012 decemberében) vette át munkája elismeréseképpen Magyarország Külügyminisztériumának nívódíját. A Magyar Szóban azóta csak néhány alkalommal publikálhatott és a lapnak azóta sincs budapesti tudósítója.
A Magyar Szó szerkesztéspolitikájába a VMSZ-nek nem igazán kellett beavatkoznia: a főszerkesztő ugyanis szervilizmusától vezérelve igyekszik még a gondolatát is kitalálni a párt vezetőinek. Az MNT 2014-es választását megelőző kampányidőszakban szinte kizárólag a VMSZ eseményeiről, rendezvényeiről tudósított a lap, a többi magyar jelölt jószerivel nem is kapott bemutatkozási lehetőséget.
A VMSZ iránti elkötelezettséget legjobban a 2012. március 3-4-ei, hétvégi számban megjelent cikk mutatja be: a VMSZ választási programja két teljes oldalon úgy jelent meg a lapban, mintha Varjú Márta interjút készített volna Pásztor Istvánnal, a párt elnökével. Így lett rövid idő alatt a közszolgálati napilapból pártközlöny, amelyet a szerb állam adófizetői pénzelnek. A 2014-es MNT-választást követő időszakban, az új vezetőség konszolidációját követően Varjú Márta elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a szerkesztőség azon tagjaival, akikről feltételezte, hogy kritikusan tekintenek a VMSZ egyes lépéseire, nem teljes mértékben értenek egyet a párt tisztségviselőinek tevékenységével. Egy televíziós vitaműsorban Varjú Márta kritikát fogalmazott meg a lap munkatársaival kapcsolatban, ezt követően pedig 2015. június 6-án megjelent Tómó Margaréta, a Magyar Szó újságírójának egy cikke, amely a sajtószabadság témájával foglalkozott: arról írt, hogy vajon miért fordulnak el a vajdasági magyar emberek a politikától, miért vesztette hitelét a vajdasági magyar sajtó. Beszélt arról, hogy az újságírók feltett kérdéseikre nem kapnak választ, vagy esetleg már fel sem teszik „azokat a bizonyos kérdéseket“, és nehezményezte, hogy a vajdasági magyar sajtó nem, vagy csak alig buzdít gondolkodásra.
Három nappal később Tómó írására egyenesen a főszerkesztő válaszolt az újság címlapján. A magyar sajtótörténetben példátlan megnyilvánulásában Varjú Márta kolléganőjét azzal vádolta, hogy zsarolóan, fenyegetően lép fel, amikor azt írja: „kifordítjuk a világot a négy sarkából, ha eljön az ideje“, s kiemelte: „az újságíró szabad“, azaz elmehet a vajdasági sajtó más lapjaihoz dolgozni, ha nem felel meg neki a Magyar Szó szellemisége.
A főszerkesztői cikket követően, június 11-én a Magyar Szó 18 újságírója fordult levélben a főszerkesztőhöz és a lap megjelentetéséért felelős más személyekhez, amelyben Varjú Márta Pannon TV-s szereplését bírálta, „elfogadhatatlannak és sértőnek“ találta, ahogy a főszerkesztő a munkatársairól beszélt.
A nem az olvasóknak, hanem a lapvezetésnek szánt levelet a Magyar Szó leközölte, ami arra indította az újságírókat, hogy június 13-án újabb (ezúttal valóban nyílt) levelet publikáljanak, amelyben felhívták a főszerkesztő figyelmét, hogy írása méltatlan támadás Tómó Margaréta ellen, illetve, hogy a véleménye miatt „pellengérre állítani, személyében sértegetni, kigúnyolni senkit sem szabad“. Ezt a levelet már jóval többen írták alá.
A helyzet érdekessége, hogy a levélre válaszként született egy, a sajtószabadság melletti közéleti állásfoglalás is, amelyet VMSZ-es és a párton kívüli személyiségek is aláírtak. Várady Tibor nemzetközi jogász ugyancsak megfogalmazott egy levelet a kialakuló vita folyamán, amelyben azt emelte ki: különösen önpusztító „az egyoldalú gondolkodás egy olyan helyzetben, amikor csak egy nyomtatott napilapunk van – és a számarányok tükrében nincs is igazán esély arra, hogy egynél több nyomtatott napilapunk legyen“ (http://www.magyarszo.com/hu/2737/kozelet_media/128745/Dr-V%C3%A1rady-Tibor-gondolatai-a-sajt%C3%B3szabads%C3%A1gr%C3%B3l.htm).
ÚJABB LEVÁLTÁSOK, ZAKLATÁSOK
A Magyar Szó vezetőségének válasza minderre az volt, hogy leváltotta posztjáról Bajtai Kornél addigi főszerkesztő-helyettest, az online szerkesztőség vezetőjét, illetve a szabadkai rovat vezetőjét, valamint rajta kívül az online rovat további három szerkesztőjét, mert a főszerkesztő megbízhatatlannak tartotta őket. Ezt a leváltást sem előzte meg és nem is követte indoklás. Ugyanakkor azonban a főszerkesztő leváltotta a Képes Ifjúság című melléklet szerkesztőjét, Szögi Csabát is, aki egy, Varjú Mártát bíráló írásnak adott helyet a mellékletben a Képes Ifjúság egyik korábbi főszerkesztőjének tollából.
Mindezzel párhuzamosan a VMSZ-ben egyre nyilvánvalóbbá vált a párton belül tapasztalható megosztottság: egyes tisztségviselők, politikusok ugyanis elfogadhatatlannak tartották a lap szerkesztőségében történő nyomásgyakorlást. Ez, illetve a másként gondolkodással szembeni intolerancia oda vezetett, hogy 2015. augusztusában létrejött a Magyar Mozgalom (MM) nevű civil szervezet, amelynek alapítói között szokatlanul sok újságíró van. Ennek az a magyarázata, hogy éppen a Magyar Szó újságírói szenvednek a legtöbbet az egyengondolkodásra való kényszerítéstől. A MM alapítói között találhatjuk meg például a már említett újságírókat: Kókai Pétert, a korábbi főszerkesztőt, Tómó Margarétát, Bajtai Kornélt (korábbi főszerkesztő-helyettest, az online és a szabadkai rovat szerkesztőjét), Vígi Zsoldos Zsaklinát (online szerkesztőt), Mihájlovits Klárát, de Tőke Jánost (a sportrovat jelenlegi vezetője), Vígi Zoltánt (deszkfőnök), Török Arnoldot, Horváth Zsoltot, Kulhanek Edinát, Magyar Líviát, Molnár Edvárdot is.
2015 októberében újabb botrány rázta meg a Magyar Szót: a főszerkesztő (kell-e mondani, hogy indoklás nélkül?) felmentette tisztségéből Kontra Ferencet, a Kilátó címet viselő irodalmi melléklet szerkesztőjét, József Attila- és Márai Sándor-díjas írót s a helyére egy külsős munkatársat nevezett ki. Kontra „bűne“ az volt, hogy a mellékletben teret adott egy, a VMSZ elnökének élettársa, Lovas Ildikó könyvéről szóló (negatív) kritikának. Kontra leváltása ellen ugyancsak több közéleti személyiség tiltakozott, kiemelve, hogy nem a szerkesztőcserét ellenzik, hanem az okot tartják abszurdnak, ami a leváltáshoz vezetett.
Egy hónappal később a Magyar Szó vezetősége fegyelmi eljárást indított a lap egykori főszerkesztője, Kókai Péter ellen. Azzal vádolták az ekkor már a marketingosztály vezetői posztját betöltő Kókait, hogy hónapokkal korábban a cég tulajdonában lévő gépjármű, amelyet Kókai használt, több kilométert tett meg, mint az ugyancsak céges autó, amelyet a nyomda munkatársai használnak. Kókai emellett hónapokig volt kitéve munkahelyi zaklatásnak, munkafeladatokat nem kapott, meglévő munkáit elvonták tőle. A helyzet odáig fajult, hogy Kókai feljelentést tett a zaklatás miatt. A fegyelmi eljárás, indokolatlan időhúzást követően befejeződött, Kókait pénzlevonással büntették meg, de a cégből való eltávolítása nem történt meg, noha ez volt a főszerkesztő elsődleges szándéka.
2016 januárjában Kókai Pétert és Mihájlovits Klárát (valamint a cég egy harmadik dolgozóját, Szikora Csabát) a cégvezetés felszólította, hogy mivel „munkahelyük felesleggé válik“, mondjanak fel önként a Magyar Szóban. Ezt a kollégák nem tették meg.
VÁRHATÓ RETORZIÓK
A MM részt vett a 2016-os tavaszi önkormányzati és tartományi parlamenti választásokon civil szervezetként. Ezen a választási megmérettetésen a VMSZ elveszítette korábbi szavazóinak harmadát – ugyanakkor a MM megszerezte a nemzeti opciót választó magyar emberek 26 százalékának a támogatását.
Pillanatnyilag úgy tűnik, a VMSZ a választási eredményeinek alakulását ismét az újságírókon akarja megtorolni, őket hibáztatva a gyengébb szereplésért. Elsősorban természetesen a Magyar Szónak azok a dolgozói vannak célkeresztben, akik részt vállalnak a MM tevékenységében.
A helyzet jelenleg a következő: az állami intézményekben az idén kötelező elvégezni a munkahelyek szisztematizációját, aminek örve alatt a Magyar Szó vezetése megpróbálja olyan módon átszervezni a munkát, hogy azok a kollégák, akik tagjai az MM-nek, munkaerő-felesleggé váljanak. Tervezik a belpolitikai rovat és a deszk áthelyezését Szabadkáról Újvidékre (amivel létbizonytalanságba sodorják az ezeken a rovatokon dolgozókat), s pillanatnyilag úgy tűnik, a főszerkesztőválasztás eddigi gyakorlatát is szeretnék átalakítani oly módon, hogy a szerkesztőségnek ne legyen lehetősége véleményt nyilvánítani a főszerkesztő-aspiránsokról. A tervezett elbocsátásoknak is és a főszerkesztő-választás átalakításának is egyetlen célja van: a VMSZ létező legszorosabb ellenőrzése alatt tartani a Magyar Szót.
AZ AUTONÓMIÁVAL VALÓ VISSZAÉLÉS
Mindebből az következik, hogy a VMSZ a Magyar Nemzeti Tanács instrumentalizálása révén visszaél a kisebbségi autonómia biztosította eszközökkel, a kisebbségi autonómiát arra használja, hogy teljes pártbefolyás alá helyezze a Magyar Szót. Ennek eklatáns példáit láttuk az idei választási kampányban: 2016. április 16-17-ei számban 13 oldalon (három oldal reklám), 16 írás jelent meg a VMSZ-ről, 2016. április 21-én, a csütörtöki lapban, három nappal a választások előtt a 20 oldalas lapban 17 (tizenhét) cikk foglalkozott a VMSZ valamely tevékenységével, öt fotó jelent meg Pásztor Istvánról és egy teljes oldalon pedig a Magyar Mozgalom lejáratását jelentette meg egy külsős szerző tollából az újság.
A jogi környezet Szerbiában olyan, hogy nincs sem szerv, sem mechanizmus, amely képes lenne megakadályozni a kisebbségi autonómiával való visszaélést: az MNT-nek kizárólagos hatáskörébe tartoznak az általa alapított médiumok, azt nevez ki az élükre, akit akar, s olyan szisztematizációt hagy jóvá, amilyen a kedvére való. Éppen ezért fordulunk Önökhöz gondjainkkal, s kérjük, adjanak módot, hogy egy személyes találkozó keretében ismertessük gondjainkat.
GYŰLÖLETBESZÉD, MENEKÜLTELLENESSÉG
A migránskérdéssel, a zömmel közel-keleti menekültek szerbiai/vajdasági jelenlétével természetesen kiemelt formában foglalkozik a Magyar Szó – teszi ezt azonban meglehetősen ambivalens módon. Amíg az újságírók foglalkoznak a menekültek jelenlétével, viselkedésével a vajdasági településeken, a határ mentén, addig nincs is különösebb gond: a riportokból, beszámolókból kirajzolódik az összetett probléma, amelyben szenved a menekült is, de az őshonos lakosság is, amelynek javait, kertjét, gyümölcsösét károsítják meg a szerencsétlen sorsúak. Amikor azonban a lap két főszerkesztő-helyettese indul „terepre“, vagy ül le kommentárt írni a téma kapcsán, akkor olyan írások születnek, amelyek igencsak alaposan kimerítik a gyűlöletbeszéd fogalmát. A YUCOM (Komitet pravnika za ljudska prava) panaszt tett a Médiatanácsnál a Magyar Szó ellen Kabók Erika, az egyik főszerkesztő-helyettes írása miatt (http://www.magyarszo.com/hu/2947/velemeny_allaspont/139281/A-miniszoknya-%C3%A9s-a-k%C3%B6zbiztons%C3%A1g.htm). A panasztevők szerint a szerző megsértette az újságírókódex azon rendelkezéseit, amelyek a tudósítás tényszerűségére, a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd tilalmára vonatkoznak. A YUCOM szerint a szerző sértő, diszkrimináló és gyűlöletbeszéddel átitatott kijelentéseket tett a menekültekre. A Médiatanács tagjainak többsége szerint a cikk diszkriminatív állításokat tartalmaz, azonban a testület formai okokból nem marasztalta el a szerzőt. Akinek egyébként szinte heti-kétheti rendszerességgel jelennek meg hasonló hangvételű írásai a menekültekről. Meggyőződésünk, hogy a menekültügyről is, mint minden más jelenségről be kell számolnia egy közéleti napilapnak, de azt objektíven, mértéktartóan kell tenni, kerülve az indulatok szítását, a gyűlöletkeltést, a minősítést és a címkézést. Sérelmezzük, hogy ebben az össztársadalmi, mi több, összeurópai kérdésben a szerkesztőség nem lép fel egységesen, visszafogottan, a szakma alapvető szabályainak tiszteletben tartásával.
POLITIKAI NÉZETEK MIATTI DISZKRIMINÁCIÓ
Hisszük, hogy a sajtó szabadsága univerzális demokratikus érték, amelyet semmi és senki nem írhat felül, lett légyen szó pártelnökről, annak az élettársáról vagy bármely más tisztségviselőről. A vajdasági magyar közösség pillanatnyilag hatalmas válsággal szembesül, soha nem látott méreteket öltött az elvándorlás, s ezzel a gonddal sem foglalkozik senki (éppen a problémák szőnyeg alá söprésének elvét követve), mi pedig nem nézhetjük tétlenül, hogyan ürítik ki szerkesztőségünket, hogyan lehetetlenítenek el bennünket szakmailag, morálisan és egzisztenciálisan egyaránt, kizárólag egyetlen szűk csoport érdekeit szem előtt tartva.
Ezért döntöttünk úgy, hogy tájékoztatjuk Önt és az Ön által képviselt szervezetet/intézményt a fennálló helyzetről, vagyis arról, hogy politikai retorzió okán a közszolgálati napilap vezetősége sárba tiporja mind a sajtószabadságot, mind az újságírók önbecsülését, jogait és egzisztenciáját. Hisszük, hogy a 21. században senkit, így újságírót sem érhet hátrányos megkülönböztetés politikai nézetei miatt, s emiatt tartjuk elfogadhatatlannak mindazt, ami a Magyar Szóban történik, ahol éppen véleményünk miatt szenvedjük el a meghurcoltatást. Mindez szöges ellentétben áll az Európai Unió eszméivel, ezért egy találkozót kezdeményezünk Önökkel, hogy személyesen is beszámolhassunk helyzetünkről.
2016. június 8.
A Magyar Szó dolgozói:
Bajtai Kornél
Török Arnold
Koszó Attila
Szögi Csaba
Molnár Eduárd
Tóth Bátori Erzsébet
Tőke János
Mihajlovits Klára
Magyar Lívia
Tómó Margaréta
Kókai Péter
Vígi Zoltán
Horváth Zsolt
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7854 és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7852
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése