A délvidéki
magyarságot a szerbiai köztársasági elnökválasztások előtt egy olyan
politikai identitászavarba kényszerítették, amely egyáltalán nem
megszokott a határon túli elszakított területeken.
Szerbiában vasárnap
elnökválasztást tartanak, amelynek legfőbb esélyese Aleksandar Vučić,
akit támogat Pásztor István a VMSZ részéről, de maga a Fidesz vezére, Orbán Viktor is megüzente, azt szeretné, hogy a korábban még szélsőséges eszméket hangoztató politikus legyen a helyi magyarság köztársasági elnöke.
Ő kínálta, ő adta, ő megengedte
A szerbiai politikai elemzők és
közvélemény-kutatók egy része úgy véli, az elnökválasztás egyetlen igazi
tétje, hogy azt még az első körben megnyeri-e Vučić, vagy pedig
második, két jelöltes fordulóban szerzi majd meg az elnöki posztot.
Míg Szerbia nagy részén a haladók
pillanatnyi fölénye megkérdőjelezhetetlen, addig ez nem feltétlen igaz a
délvidéki tömb magyar területeken. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a
45 délvidéki járás közül csupán a magyar többségűekben nem a haladók
adják a polgármestert. A CeSID, vagyis a Szabad Választásokért és
Demokráciáért Központ vezetője Bojan Klačar nemrégiben arról számolt be,
hogy a felméréseik szerint a VMSZ biztos szavazóinak csupán 30-40
százaléka hajlandó követni Pásztor politikai parancsát, és a haladók
jelöltjét támogatni.
Ő „kínálta”
Ennek pedig egyik fő oka, hogy a
délvidéki szavazópolgárokban mélyen él, hogy Aleksandar Vučić annak a
Szerb Radikális Pártnak volt az egyik vezetője és minisztere, amely a magyaroknak szendvicset kínálva, marhavagonokra pakolva deportálta volna ki őket Szerbiából.
Orbán „adta”
Ami viszont tény: Orbán Viktor délvidéki
hegemóniája megkérdőjelezhetetlen. Jól mutatja ezt a 2014-es
magyarországi választás is, amikor a határon túli magyarok levélben
szavazhattak. Bár régiókra lebontva nem ismerjük az eredményeket,
azonban az elszakított területeken élők közel 95 százaléka szavazott a
kormánypártra. Ennek pedig a fő mozgatórugója az a szintén mélyre
bevésődött elgondolás, miszerint "Orbán adta a kettős állampolgárságot".
Ez annyiban sántít, hogy az egyszerűsített honosítási eljárást lehetővé
tévő törvényt az összes ellenzéki párt támogatta, még a Magyar
Szocialista Párt is. Ellenben például Schmitt Pál, a későbbi
köztársasági elnök, akkor még a parlament elnökeként ugyan jelen volt a
szavazáson, de nem nyomott gombot.
Mivel azonban a határon túlra a kormány
rendelkezéseinek hatása, a közállapotok és közterhek nem terjednek át, a
kormánypropaganda viszont annál inkább, így a déli végeken mi valóban
csak a napos oldalt látjuk, míg a saját rossz életkörülményeinkért
Belgrád felé mutogatunk (jogosan - a szerk.).
Benyújtották a számlát
A VMSZ esetében ismét más a helyzet,
hiszen egyrészről a belgrádi és az újvidéki kormánynak is része, és a
kis számú képviselőihelyek ellenére is vezető tisztségeket kap. A
haladók pedig most benyújtották a számlát, amelyen végösszegként a
délvidéki magyar voksok szerepelnek. Éppen ezért a VMSZ a választáson
nem állított saját jelöltet.
A párt vezetői viszont többször
hangoztatták, hogy a szerbiai voksok két százalékáról a VMSZ szava
dönt. A VMSZ azonban nem egyenlő a délvidéki magyarsággal, mint az már
oly sokszor bebizonyosodott.
A kivándorlást is megelőzi a szavazótábor fogyása
Érdemes megnézni a számokat is: ha abból
indulunk ki, hogy Szerbiában nagyjából 200-220 ezer magyar
szavazópolgár van, akiknek a választási részvételi arányokkal
összhangban nagyjából fele megy el szavazni, akkor 100-110 ezer magyar
szavazóval számolhatunk. Pásztor István a korábbi elnökválasztásokon még
indult, 2008-ban a Magyar Koalíció jelöltjeként 93 ezer, ezt
követően 2012-ben a VMSZ jelöltjeként pedig 63 ezer voksot
kapott. Tavaly a tartományi választásokon, ahol már volt ellenjelölt
magyar opció, a VMSZ 47 ezer szavazatot kapott, míg a VMDK-MM
koalíció 16 ezret. Azt ugyan nem tudni, hogy a VMDK-MM-et hány horvát
vagy más kisebbségi, esetleg szerb szavazó támogatta, mint ahogy azt
sem, hogy az egyre tömegesebb magyar párttagsággal bíró haladók, vagy a
korábbi erős magyar bázissal rendelkező ligások vagy demokraták, illetve
az egyéb szerb pártok mennyi magyar voksot vittek el. Az azonban
egyértelműen kirajzolódik, hogy a VMSZ népszerűsége évről évre csökken
és nem feltétlenül az elvándorlás mértékével összhangban.
Ő „megengedte”
A VMSZ Vučić melletti kampányának egyik fő eleme, hogy a 65 milliárdnyi anyaországi gazdaságfejlesztést Vučić "engedte meg",
és ha nincsenek a haladók, a magyar kormány nem is ölhetne milliókat a
szerb gazdaságba. Ami a szerb gazdasági helyzetet ismerve teljesen
nonszensz, hiszen a több milliós tételeket itt költik el, azok után itt
adóznak, azok itt teremtenek hasznot, növelik a GDP-t, és arra szerbek
is pályázhatnak. Beszédes az is, hogy a milliárdokat kezelő Prosperitati
Alapítvány legutolsó pályázati körének kihirdetését is néhány héttel
előrébb hozták, és amely kimagasló, 95 százalékos nyertes
aránnyal zárult, így senki sem elégedetlenkedhet a szavazás előtt.
Politikai "threesome"
Annak ellenére, hogy - míg Vučić, Orbán
és Pásztor mind egy gyékényen árul -, a délvidéki magyaroknak
kínált portékájuk és annak elfogadása is igen változó. Az
identitás-keveredést a délvidéki magyarság egy része azzal próbálja
orvosolni, hogy egyszerűen nem vesz tudomást a politikai édeshármasról,
annak ellenére sem, hogy ezt a három összegabalyodott fél egyáltalán nem
rejti véka alá, de mivel szinte lehetetlen egyszerre mosolyogni,
húzni a szánkat és köpni is, így a 2017-es szerbiai elnökválasztáson a
délvidéki magyarság biztosan nem válik a három politikai karakter
szerelemgyermekévé.
Sz. A.
2017. március 28. [15:34]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése