Miközben
tökéletesen érthető az az érvelés, hogy a kisebbségi pártoknak célszerű
korrekt partneri viszonyt ápolni a mindenkori kormánypártokkal, ez a
fajta egyoldalú és teljes elköteleződés nem segíti, hosszabb távon
inkább hátráltatja a magyar kisebbség érdekérvényesítését. Szekeres W.
István (hvg.hu):
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) idén
nem állít önálló jelöltet a szerbiai elnökválasztáson, hanem a jelenlegi
miniszterelnök, Aleksandar Vučić jelöltségét támogatja – egy ígéretes
hagyományt szakítva meg ezzel. Szerbiában az államfőt közvetlenül
választják, a választás első fordulójára április 2-án kerül sor.
A 2008-as és a 2012-es elnökválasztásokra az országos szinten egyedül
versenyképes magyar párt, a VMSZ is bejelentkezett, a párt elnökét
Pásztor Istvánt jelölve a pozícióra. Pásztor pedig szép sikereket ért
el: 2008-ban az akkor kb 280 ezres vajdasági magyarság köreiből 93 ezer
szavazatot gyűjtött, 2012-ben pedig 63 ezret. Bár ez az eredmény arra
természetesen nem volt elég, hogy a magyar jelölt a második fordulóba
jusson, mégis hatékony politikai alkualapot jelentett a magyarság
érdekeinek érvényesítésében, hiszen a több tízezer magyar szavazat
nagyon is jól jöhetett bármelyik jelöltnek a második fordulóban.
A VMSZ stratégiája azonban idén megváltozott, a párt elköteleződött a
jelenlegi miniszterelnök mellett. Pásztor István és a párt más
prominensei az elsők között adták szignójukat Vučić államfő-jelölti
aláírásgyűjtő kampányán. Pásztor azt nyilatkozta, a vajdasági magyarok
érdeke az ország stabilitása, Vučićot pedig (akit a szabadkai
nagygyűlésen becenevén kedélyesen Acónak szólított) a magyarok irányába
tett konkrét lépéseiért dicsérte.
A Vučić által irányított Szerb Haladó Párt (SNS) némileg váratlanul
2012-ben került hatalomra, azóta két előrehozott választáson is
megerősítve mandátumát, mindkét alkalommal beemelve a kormánykoalícióba a
VMSZ-t is, akik minisztert ugyan nem adnak, de államtitkárokat igen.
Pásztor István – az SNS támogatásával – a vajdasági tartományi parlament
elnöke maradhatott.
Az SNS által dominált kormányok látványosan kiváló viszonyt ápolnak
Magyarországgal, több közös kormányülésre is sor került, illetve Vučić
és Orbán személyes barátsága is közismert. Szijjártó Péter magyar
külügyi és külgazdasági miniszter tavaly személyesen is részt vett az
SNS egyik vajdasági kampány eseményén, és néhány szót szerbül is szólva a
közönséghez az SNS melletti szavazásra buzdította a közönséget –
cserében néhány napja Vučić külön néven nevezte a magyar diplomácia
vezetőjét, mint Szerbia EU-csatlakozási törekvéseinek fontos
támogatóját.
A szerb és a magyar kormány valóban áttörést ért el a két ország
viszonyát terhelő egyik legfontosabb kérdésben, a második világháborúból
visszamaradt, a kollektív bűnösséget megállapító határozat
eltörlésében, és Csúrog településen méltó emléket állítottak a háború
utáni magyarellenes kegyetlenkedések áldozatainak.
Csakhogy politikai partnerként az SNS-szel komoly problémák vannak.
Először is ott van a párt múltja. Az SNS viszonylag új képződmény,
2008-ban alakult, amikor a Szerb Radikális Párt (SRS) addigi vezetői
önálló pártot alakítva leváltak a párt akkor Hágában fogva tartott,
azóta a háborús bűnök alól felmentett Šešelj vajdáról, és egy gyors
fordulóval hirtelen megindultak az Európai Unióba (közben azért remek
kapcsolatokat ápolva Moszkvával is). A magyar szavazóknak azonban
kevésbé jön be, hogy a kisebbségekről korábban nem kifejezetten
barátságosan nyilatkozó ex-radikálisok mellé ennyire kényszeresen
elköteleződött a VMSZ – ez is közrejátszott a Magyar Mozgalom nevű
frakció leválásához, önálló párttá alakulásához, illetve a VMSZ tavalyi
választásokon jól megfigyelhető szavazatvesztéséhez. Pásztor a Vučić
múltját firtató kérdést egy interjúban azzal rendezte le, hogy nem akar
„belebonyolódni abba, hogy két vagy három évtizeddel ezelőtt ki mit
mondott.”
Másodsorban, figyelmeztető jelként, ott az SNS agresszív és
helyenként antidemokratikus hatalomgyakorlása. Az elmúlt lassan öt évben
már-már természetessé vált a választók egzisztenciális zsarolása, az
ellenzéki média ellehetetlenítése, újságírók vagy csak egyszerűen
kritikus hangvételű Facebook-posztok szerzőinek vegzálása. A
kormánypárti sajtóban azonnal lejárató kampány indult Dušan „Duda”
Ivković, a neves kosárlabda szakvezető, vagy Vlado Georgiev popsztár
ellen, amikor kiderült, hogy ellenzéki elnökjelöltet támogatnak. Még az
is belefér az SNS demokrácia-felfogásába, hogy Belgrád belvárosában – a
rendőrség néma asszisztálása mellett – az éj leple alatt símaszkos
emberek egy komplett utca illegális bontásába kezdjenek, mert az éppen
útjában van a megalomán kormányprojekt, a „Beograd na vodi” (Belgrád a
folyóparton) luxus városnegyed fejlesztésének – mindezt pedig nem
követte érdemleges vizsgálat, a felelősök előállítása.
Harmadsorban a közös kormányzás eddigi eredményei is vitathatóak. A
magyarság megtartása szempontjából kiemelten fontos lenne például a
nyelvhasználat esélyeinek növelése, vagy a kisebbségek részarányos
foglalkoztatása az állami intézményekben. A VMSZ valóban ért el
sikereket, a születő törvényekbe bekerülnek ezekkel kapcsolatos utalások
- de a megvalósítás többnyire szóba sem kerül.
Azt a felvetést például, hogy a rendőrségen vagy a bíróságokon a
magyar nemzetiségű munkatársak aránya messze nem éri el a lakosság
arányát, a szerb hatóságok egyszerűen lesöprik az asztalról, mondván
nincs elég megfelelő képzettségű magyar, akit alkalmazni tudnának. Ezzel
egyidőben viszont semmilyen képzés sem indul, hogy a helyzet
megváltozzon. Sőt, az Újvidéki Egyetem jogi karán a törvény értelmében
kötelező lenne megszervezni a magyar nyelvű felvételi lehetőségét – az
egyetem azonban mégsem szervezi meg. (Az ügyben pert indító Vajdasági
Magyar Diákszövetség ügyvédjének doktoriját pedig nemes egyszerűséggel
érvénytelenítette ugyanez a jogi kar.)
Miközben tökéletesen érthető az az érvelés, hogy a kisebbségi
pártoknak célszerű korrekt partneri viszonyt ápolni a mindenkori
kormánypártokkal, ez a fajta egyoldalú és teljes elköteleződés nem
segíti, hosszabb távon inkább hátráltatja a magyar kisebbség
érdekérvényesítését.
Elnöki esélyek
Az elnökválasztás toronymagas esélyese Aleksandar Vučić jelenlegi
miniszterelnök, akinek még az is sikerülhet, hogy az első fordulóban
megszerzi a szavazatok több, mint 50 százalékát. Kihívói között több
ismert név is szerepel, köztük Vojislav Šešelj, a radikálisok színeiben,
vagy a szintén inkább nacionalista húrokat pengető Vuk Jeremić egykori
külügyminiszter, akinek nemrég még ENSZ-főtitkári ambíciói is voltak. A
szociáldemokrata ellenzék jelöltje Saša Janković, aki tíz éven át volt
Szerbia ombudsmanja – bár őt akkoriban az egyik nacionalista párt, a DSS
jelölte, ombudsmanként Janković következetesen kiállt a jogsértések
ellen, ezzel a Vučić-kormányok egyik legelkötelezettebb ellenfelévé
avanzsált. Több kisebb magyar párt, így a Magyar Mozgalom és a VMDK is
Jankovićot támogatja. Korábban a jelenlegi államfő, Tomislav Nikolić is
indulni szándékozott, de az SNS nyomására végül visszalépett. A március
eleji felmérések Vučićot 50% felett mérik, őt Janković követi 14
százalékkal, Šešelj és Jeremić 10 százalék körül állnak. A jelöltek
legszínesebb figurája Ljubiša Preletačević „Beli,” az SPN („Sarmu Prob o
Nisi,” kb. „Tőtött Káposztát is Egyé Mán”) párt képviseletében. A
kizárólag hófehér cipőket és öltönyöket, fehér nyakkendőt és hatalmas
arany pecsétgyűrűt viselő Beli a Kétfarkú Kutya Párthoz hasonló
rendszerkritikus megnyilvánulásokkal szerepel a médiában –
szülővárosában, Mladenovacban a tavalyi helyhatósági választáson mégis
21 százalékot szerzett. Neve művésznév, a „Preletačević” olyan emberre
utal, aki könnyen megváltoztatja a véleményét és átül más politikai
pártokba.
2017. március 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése