Strasbourg, 2017. június 13.
Az Európai Parlament (EP) június 14-én többségi
szavazattal elfogadta a Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéssel kapcsolatos állásfoglalást,
amit David McAllister, az EP jelentéstevője dolgozott ki.[2]
A 673 képviselőből 524-en voksoltak a javaslat mellett, 70
képviselő ellene szavazott, 79-en pedig tartózkodtak a szavazástól.
A vajdasági magyar médiában a jelentésről és az
állásfoglalásról folytatott vita nem kapott megfelelő helyet sem teret,
annak ellenére, hogy az állásfoglalás fontos emberi jogi és a kisebbségek
tiszteletben tartásával valamint védelmével kapcsolatos álláspontokat is tartalmaz (21-25
és 26-28. pontok).
A Magyar Szó, például, csak Deli Andor fideszes-VMSZ-es
képviselő rövid nyilatkozatát közölte, amiből az olvasó csak ennyit tudott meg:
„Egyértelmű, hogy Szerbia jó úton halad az EU-hoz való csatlakozás felé, és a
régió stabilitásának a megőrzésében is meghatározó szerepe van az országnak.”[3]
A délvidéki magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban
Deli csak azt nyilatkozta, hogy „további előrelépések szükségesek a
jogállamiság és a kisebbségek helyzetének javításában, a részarányos foglalkoztatás,
vagy az anyanyelvű oktatás terén, melyekre vonatkozóan Szerbia pontosan
ütemezett akciótervet fogadott el”.[4]Egyetlen szóval sem
bírálta Szerbia nemzeti kisebbségi politikáját, nem említette a jogszabályokba
foglaltak és a gyakorlat között kialakult különbséget.
Az EP-ben elhangzott vitában több képviselő is bírálta a
szerbiai állapotokat. Ezek felszólalásai közül közlünk néhányat, valamint Deli
Andor beszédének teljes szövegét.
BOZÓKI Antal
Morvai Krisztina (NI). – Elnök Úr, legfontosabb üzenetemet írásban is megfogalmaztam. Meg kell
vétózni, meg kell akadályozni Szerbia európai uniós csatlakozását mindaddig,
amíg nem biztosít önrendelkezést, ideértve a teljes körű és valós, tényleges
autonómiát a közel háromszázezer vajdasági magyarnak. Vannak erre tökéletesen
működő modellek Európában, Dél-Tirol vagy Baszkföld, ez a kollektív emberi
jogoknak a modern felfogása, ezt tessék megkövetelni Szerbiától. Ezeknek az
embereknek joguk van a szülőföldjükön magyarként élni. Ez most nem így van.
Kérdezem kedves Képviselőtársaimtól és a Bizottság tagjaitól, megkapták-e
azokat a dokumentumfilmeket, amiket Önöknek küldtem arról, hogy...
(Az
Elnök megvonta a képviselőtől a szót.)
Ruža Tomašić (ECR). – Elnök Úr, nem vagyok
megelégedve Szerbia haladásával, ha ezt egyáltalán haladásnak lehet nevezni.
Kozmetikailag a dolgok talán változnak, de lényegében nem. Ez végül is az
Európai Unió Szerbia iránti, de Szerbia polgárainak is az Európai Unióba vetett
bizalmatlanságának a növekedéséhez fog vezetni.
Elégedetlen vagyok még a
Bizottság álláspontjával, hogy Szerbiának egy egész sor Horvátország iránti nyílt
kérdését, amelyek az emberi jogok, a tulajdonjogok és a nemzetközi szerződések
valamint egyezmények tiszteletben tartását érintik, kihagyta ezekből a
tárgyalásokból. Mindezek a kérdések közül csak a határkérdés kétoldalú, amelybe
a Bizottságnak nem kell beleavatkoznia.
Úgyszintén nem látom semmi szükségét regionális bizottság alapításának
a háborús bűncselekmények tényének és az emberi jogok más súlyos megsértésének megállapítására.
Mögöttünk van két évtized ítélkezés a háborús bűnök ügyében és a tények elégé
ismertek, csak Szerbia ezeket sikeresen ignorálja. Ez a bizottság rendetlenséget
okozna és Szerbiának további alkalmat adna a kötelezettségek nem teljesítésére.
Tonino Picula (S&D). – Elnök Úr, gratulálok McAllister kollégának a jelentéshez Szerbia
haladásáról, amit az elmúlt évben valósított meg. Mindenképpen meg kell említeni
az első nyolc fejezet megnyitását, az észrevehető gazdasági fejlődést és az
általános jogi keret javítását. Ezzel
szemben, ebben az évben számos területen tanúi vagyunk a haladás hiányának, de
rosszabbodásának is, a törvényhozási változások ellenére.
Szerbiában, mindenekelőtt,
veszélyeztetve van a média szabadság, nem eléggé hatékony a korrupció és a
szervezett bűnözés elleni harc, nem jegyzik a jog uralma erősödését, csakúgy,
mint a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartására nemrég elfogadott
cselekvési terv alkalmazását, hiányzik a hágai törvényszékkel való teljes
együttműködés, továbbá az Európai Unió külpolitikájával való jobb
összehangolás. Mindez része a „to do” [végezd el] listának, amit Szerbinak le
kell rövidítenie.
Ez mellett, nem lenne teljes
a szerbiai befolyásos eseményekről szólni, ha nem említenénk a fiatalok tiltakozását
a nemrégi elnökválasztás után. Az elégedetlenségük oka aggodalmat kelt. Azt állítják,
hogy a választások eredménye csak a funkciók formális cseréjét hozták. Szerbia
haladásában rendkívül jelentősége van a szomszédokkal való jobb viszonyhoz való
tevékeny hozzájárulás és a fennmaradt kétoldalú kérdések megoldása, mint amilyen
az eltűntek sorsának megállapítása vagy a szukcesszió. Szerbia számára rendkívül
nagy jelentőségű a Koszovóval való kapcsolatok normalizálása, amelyben túl sok
az oszcilláció és a fennakadás. Nem kétséges, hogy a múlt problémáinak a
megoldása teret nyitna a közös európai jövő kérdéseiben való együttműködésnek.
Tőkés László (PPE). – Elnök Úr, köszönjük McAllister előadó kiváló munkáját. A volt
Jugoszlávia felbomlását követő balkáni háború nyomán megteremtett béke és
stabilitás fenntartásában és megszilárdításában meghatározó szerep jut az
Európai Uniónak. A nyugat-balkáni országok számára az európai integráció
jelenti a kibontakozás és a jövő útját. Éppen ezért az Uniónak nem szabad
magára hagynia őket sokrétű válságukban. Ennek tudatában az Európai Uniónak
biztosítania kell ezen országok számára a mihamarabbi csatlakozás reális
lehetőségét, az integráció útjára lépett feleknek viszont az eddigieknél sokkal
nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a velük szemben támasztott követelmények,
illetve saját vállalásaik teljesítésére. Úgy tűnik, hogy ezen kívánalmak
szempontjából Szerbia jó úton halad.
A szerbiai
országjelentésbe foglalt eredmények és hiányosságok vonatkozásában ez
alkalommal kizárólag az etnikai kisebbségek ügyére térek ki. A jelentésből
hiányolom a kisebbségi autonómia kifejezett megfogalmazását, ennek kapcsán
pedig a nemzeti tanácsokról, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól szóló
törvények egyre halogatott elfogadásának a meghagyását. A dokumentumban szintén
elsikkad a kisebbségi közösségi-egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának a
megkövetelése. Az is tarthatatlan, hogy az egyébként dicséretes
kisebbségvédelmi joganyag előírásai általában papíron maradnak, életbe
léptetésük notórius módon elmarad. A szövetséges Magyarország képviselőjeként a
szerbiai magyar közösség önkormányzati és emberi jogaiért külön is felemelem a
szavam.
Deli Andor (PPE). – Elnök Úr, nagyon örülök annak, hogy végre vitára került McAllister
képviselőtársam jól megfogalmazott és kiegyensúlyozott jelentése. A leírtakból
egyértelmű, hogy Szerbia jó úton halad, és hogy a régió stabilitásának
megőrzésében Szerbiának meghatározó szerepe van. Természetes az is, hogy a
csatlakozási folyamatban van még tennivaló, a jogállamiság a kisebbségi jogok,
a nemzeti tanácsok, a részarányos foglalkoztatás vagy a kisebbségi oktatás
terén is. Szerbia ezekre vonatkozóan pontos akciótervet fogadott el, és bízom
abban, hogy Szerbia teljesíti is az abban foglaltakat. De ugyanúgy bízom abban
is, hogy az EU is teljesíti saját vállalásait, és hogy konkrét, a szerbiai
polgárok számára is érezhető gesztusokat fog tenni. Ezalatt nem csak újabb
tárgyalási fejezetek megnyitását értem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbb
lépésekre van szükség, amelyek azt sugallják, hogy az EU őszintén elkötelezett
a további bővítést illetően.
[1] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=CRE&reference=20170613&secondRef=ITEM-013&language=HU&ring=A8-2017-0063
Ruža Tomašić és Tonino Picula felszólalását Bozóki
Antal fordította.
[2] Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI))
[3] Az EP megszavazta a szerbiai országjelentést. Magyar
Szó, 2017. június 15. 4.
[4] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése