Slovo ljubve címmel a Törökbecse
melletti aracsi pusztatemplomnál díszülés keretében ünnepelték
meg Lazarevics István (Stefan Lazarević) és Brankovics György (Đurađ
Branković) szerb despotákat, akik Zsigmond király kegyéből és a neki
fogadott hűségből földeket kaptak a magyar királyság területén. Ám az
ünnepségen már történelemhamisító módon a keresztény apátság uraiként
nevezték meg őket és kijelentették, hogy idejükhöz kapcsolódik Aracs
aranykora. Teljesen kihagyva a pusztatemplom magyar vonatkozását, Szent
István templomalapítását vagy épp Erzsébet királyné szerepét a jelenlegi
templom felépítésében.
A rendezvényen azt ünnepelték meg,
hogy 640 éve született Lazarevics István Krusevácon, 640 éve
született Brankovics György Pristinában és, hogy 590 éve halt
meg Lazarevics Mladenovac közelében… igen, egyik sem Aracs
szomszédságában található.
A rendezvény főszervezője a Bánáti
Kulturális Központ elnöke, Radovan Vlahović az RTV-nek nyilatkozva arról
beszélt, hogy léteznek olyan legendák, miszerint Cirill és Metód is
megszállt Aracson Morvaországba menet. A mocsaras vidéken szent
Metód elkapta a maláriát és Aracson lábadozott ki a betegségből. A
történetben azonban sántít, hogy Metód még 885-körül meghalt, az aracsi
pusztatemplom elődjét viszont csak Szent István hatalmának
megszilárdítása után a 11-dik században építették.
A rendezvény főszervezője ezután a
kumáni nagyanyját is megemlíti történeti forrásként, aki gyermekkorában
sokat emlegette Angyelinát, Brankovics György szentéletű feleségét,
kinek tiszteletének hagyománya úgy is megmaradt, hogy a török uralom
idején közel kétszáz évig szinte teljesen elnéptelenedett a táj.
Nagyjából innen is érezhető, hogy milyen komoly történelmi alapokra
helyezik Aracs kisajátítására tett erőszakos kísérletet.
Idén lesz 19. éve annak, hogy a
pusztatemplomban minden évben misét szervez az Aracs
Hagyományápoló Társaság, amelyre évről-évre egyre nagyobb tömegekben
érkeznek a katolikus hívek. A szervezet elnöke Vajda János , (aki maga is a VMSZ tagja – a szerk)
A “Mese-titkú” Aracsi Pusztatemplom című könyvében is arról ír, hogy
vannak olyan törekvések, amelyek a szerb despoták által kisajátítanák
Aracsot. Ám, mint rámutat, téves, sőt történelemhamisító az az állítás,
hogy az aracsi templom a történelem folyamán tulajdona lehetett volna
Lazarevics Istvánnak vagy Brankovics Györgynek, Birinyi Pálnak.
Aracs nem lehetett a pravoszláv urak fennhatósága alatt, hiszen apátsági templom volt. A magyar királyhoz való hűségükért valóban szereztek falvakat Magyarország területén, így például Aracs település is ilyen volt, amely azonban nem azonos a mai pusztatemplommal.
Történelmi kitekintő
Mint
az ismert, Lazarevics István elismerte a korona fennhatóságát, és
hűségéért Zsigmond magyar király a szerb despotának adta többek
között Nagybányát, Munkácsot, Szatmárnémetit vagy Debrecent is, ám ezek a
településeket sem a szerb történelem melegágyainak tekintjük és valóban
épp annyi közük van hozzá, mint az aracsi pusztatemplomnak is. Később
utódja, unokaöccse Brankovics György lett, aki azért, hogy a magyar
király őt fogadja el a szerb trón jogos örökösének
lemondott Nándorfehérvár és Galambóc váráról a magyar uralkodók javára.
Miután pedig a törökök elfoglalták Szerbiát,
Magyarországra menekülhetett. Majd később, amikor hűtlenségbe esett,
1441-ben elvették tőle a magyarországi birtokait, majd csak a királytól
kapott kegyelem után kapta vissza azokat. Hunyadi Jánosnak a
törökellenes hadjárata során sikerült Brankovics számára visszafoglalni
Szerbia nagy részét, amit az 1444-ben kötött magyar-török béke is
visszajuttatott a szerb uralkodónak. Ennek fejében Brankovics Hunyadinak
adományozta magyarországi birtokait. Ám mivel Brankovics a szultántól
kapta vissza várainak nagy részét, így elárulta a magyarokat, és nem
volt hajlandó részt venni Hunyadi oldalán a hadjáratban. Sőt, amikor
1448-ban a magyar kormányzó, Hunyadi Rigómezőnél vereséget szenvedett,
hazafele jövet Brankovics elfogta. Szorított helyzetében Hunyadit arra
kényszerítette zsarolással, hogy többek között magyarországi
birtokait is visszaszolgáltassa neki. Ezt az időszakot nevezték Aracs
aranykorának a megemlékezésen.
“Aracs szerb, jobban mondva szláv és szerb, valamint magyar emlékhely.”
Ez persze már nem az első eset, amikor
Aracsból szláv templomot csinálnának, hiszen az egyik legelismertebb
délvidéki magyar régész, a törökbecsei származású Nagy Sándor is
hasonlókról számolt be. Nagy Sándor tagja, és egyik vezetője volt
azoknak a kutatócsoportoknak, amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es
években hosszabb ásatásokat és feltárásokat végeztek a templom területén
és annak környékén.
Nagy Sándor az ásatásokról és azok
eredményeiről évtizedekkel később nyugdíjas korában mesélt Matuska
Mártonnak a Magyar Szó akkori újságírójának, akinek azt is elmondta,
hogy
az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. “Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem.” – mondta Nagy Sándor.
Letagadott nyíltszíni árulás
Az viszont először történt meg, hogy az
aracsi pusztatemplom szerb történelembe való átrablásában magyar
emberek, vezető politikusok is asszisztáljanak.
Ez az, amit most megtett a
Vajdasági Magyar Szövetség azzal, hogy az ünnepségen megjelent többek
között Pásztor István a VMSZ elnöke, de jelen volt Ilija László a párt
törökbecsei községi elnöke, Báló Tibor, a törökbecsei helyi szervezet
elnöke és Molnár Viktor a párt Óbecse községi elnöke is.
Pásztor István maga is érezte, hogy
közvetlen nemzetárulást követ el és
magyarellenes történelemhamisítást legitimál jelenlétével, ezért ki is emelte, hogy ez nem így van: „Abban az időben magyarok és szerbek egy oldalon álltak. Azt gondolom, azzal, hogy itt voltam, nemhogy elárultam Aracsot,
hanem megerősítettem, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a
történelmet nem lehet fölülírni, nem lehet átírni, meghamisítani, a
történelmet objektíven kell nézni, azzal szembesülni kell.”
A megemlékezéshez való asszisztálás a
VMSZ számára azért is ironikus, mivel a színpadot nem messze emelték fel
onnan, ahol korábban a VMSZ által állíttatott harangláb állt, ahol az
emlékmisék alkalmával egy, a VMSZ pártlogójával díszített harangot
kongattak meg, a VMSZ által szervezett buszokon a helyszínre érkezett
magyar híveknek. A szentkoronánkon látható ferde keresztre emlékeztető
haranglábat azonban tájidegenségre hivatkozva elbontották, a helyszínen található kopjafákkal együtt, és az máig nem került vissza.
Szimbolikus hát, hogy a szintén
Délvidékhez köthető déli harangszó eltiport emlékhelyénél és Isten
házának a kapujában, a délvidéki magyarság szakrális és vallási
helyszínén árulta el a délvidéki magyarság politikai vezetője a magyar
történelmet és hagyott helyet annak, hogy mások tegyék rá a mancsukat
arra, ami mindig a miénk volt és amely mindörökké az is marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése