Tisztelt Honfitársam! Tisztelt Orbán Viktor!
Remélem, nem lepődik meg a
megszólításon, hiszen megint levelet hozott a postás. Ön írta nekem. Ismét szüksége van rám. Az első megkeresése
óta egy év sem telt el, akkor ÍGY válaszoltam.
Rögtön a levele elején tudatja, hogy már
hét éve a magyar nemzet részévé váltam hivatalosan is. Ez nem csak gesztus, egy
megkésett jóvátétel, hanem egy mindennapi cselekvés, hogy közösen alakíthassuk
a sorsunkat.
Ön már alakította az enyém azzal a
cselekedetével, hogy Vučić
mellé
állt áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki
magyarok miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak
bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai
stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla.
Nem hiszem, hogy nem ismeri az
elnökünket. Elég régóta politizálnak mindketten. Ismernie kellene még abból az
időből, amikor nekünk szendvicseket kínáltak, hogy kitartsunk a magyar határig.
Meg az 1999-es tájékoztatási miniszteri hazugságairól. Akkor haltak meg a
belgrádi televízióban az újságírók, mert nem szóltak nekik, hogy bombázzák az
épületet. Meg már akkor hozott egy törvényt, ezzel befellegzett a
sajtószabadságnak. Mindent megtett, hogy az ellenzéki sajtót ellehetetlenítse. Ezt
most is folytatja. A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.
Tudjuk mindketten, hogy a Szerb
Radikális párt, melyben Vučić is politizált, magyarellenes volt. Ezért is
döbbentem meg, amikor megláttam a választási szórólapokon a „mesterhármast”. A Vučić-Pásztor-Orbán triót. Majdnem
olyan vicces, mint amikor Sláger Tibó és Bunyós Pityu együtt vigad Fásy
Ádámmal. Nem is tudom, van-e ilyen a világon, hogy egy
kampányban az elnökjelölt szórólapján egy másik ország miniszterelnöke is
látható… Mellette meg ott a szöveg: „A
mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz.” Bár ne lett volna… Az, hogy Szijjártó szerbül
beszélt a belgrádi kampányrendezvényen dicséretes, de nem értem, hogy minek
kellett? Mocskos dolog a politika. Mocskos volt a kampány is. Ön is részt vett
benne.
Azután ahogy illik, gratulált Vučićnak
az elnökválasztáson elért magabiztos győzelméhez. Lehet, hogy csak nekem, aki
itt élek tűntek undorítónak nyálas szavai. „Meggyőződésem, hogy a tegnapi
kimagasló eredmény kormányfőként végzett munkájának egyértelmű elismerése. Az
Ön vezetése alatt Szerbia a regionális stabilitás meghatározó szereplőjévé
vált, és jelentős lépéseket tett az európai uniós tagság megszerzése felé,
amelyhez hazánk továbbra is biztosítja a folyamatos politikai és szakmai
támogatást.” Azután eljött személyesen is gratulálni a beiktatásakor. Ez az
igazi barátság! Meg egy korábbi nyilatkozatában csupaszív, érző embernek
nevezte kedves Ácót. Itt most két (vagy több) sor cifra káromkodás következik…
Egyik hazámban is, meg a másik hazámban
is sakk matt helyzet van. Nincs ellenfelük sem Önnek, sem Vučićnak. A
hatalomhoz közel állók gazdagodnak itt is, ott is. Nekem egyikük sem beszéljen
a demokráciáról, a sajtószabadságról. Beszéljünk inkább a megalázásokról, az
iskolák megszüntetéséről, a kilátástalanságról, a munkanélküliségről, a
fizetések csökkentéséről, a kizsákmányolásról, az elvándorlásról…
Én nem kértem, hogy így álljon ki
mellettem. Szándékosan vagy nem szándékosan, de rosszat tett nekünk. Tudom, hogy
többször nyilatkozta, hogy milyen fontos a gazdasági, oktatási és kulturális
fejlődésünk itt a Délvidéken, és hogy Magyarország és Szerbia együttműködése folyamatosan
felfelé ível, de akkor is… Mit ígér nekünk itt a jövő? Semmi jót. Már régen
beborult.
Biztosan köszönik azok a vajdasági
magyar emberek, akiknek jutott az 50 milliárdos gazdaságfejlesztési csomagból.
Biztosan jó helyre került az ebből befolyt adó is a szerb kasszában. Köszönjük
a beiskolázási segélyt is.
Mit vár tőlem? A magyar állampolgártól? Azt
írja, hogy cselekedjek. Szavazzak. Számít rám. Az anyaországiak szidnak, mint a
bokrot, hogy mi beleszólásom van nekem az ottani politikai helyzetbe, az ő
jövőjükbe, mikor nem is élek ott, nincs is valódi rálátásom a dolgokra… Ez nem
úgy működik, hogy úgy üzletelünk az állampolgársággal, mint a piacon a kofák a
krumplival. Köszönöm minden magyar politikai pártnak, aki megszavazta az egyszerűsített
honosítási eljárásról szóló törvényt. Köszönöm, hogy Magyarország
miniszterelnöke megtisztel a bizalmával. Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne
küldjön levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja.
Tisztelettel:
Egri Emma,
valahonnan a Vajdaságból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése