Pásztor István, noha Önre és pártjára a délvidéki magyarság legfeljebb 20-25 százaléka szokott szavazni (kb. 50 százalék otthon marad, 25-30 százalék más magyar vagy sajnos szerb pártnak szavaz bizalmat, Önnek pedig megmarad a voksok egyötöde, vagy max. egynegyede), a demokrácia tökéletlenségének köszönhetően Ön ezzel az eredménnyel az egész itteni magyarság nevében beszélhet. A szerbek is a VMSZ-szel egyenlítik ki a délvidéki magyarságot, ami rendkívül kellemetlen és megalázó a nemzettársaink 75-80 százaléka számára.
De ha már így alakultak a dolgok, s ha
már Ön úgy látta jónak, hogy paktumot kössön a sokak szerint háborús
bűnös radikális párt egykori prominensével, Aleksandar Vučićtyal, itt az
alkalom, hogy végre bebizonyítsa, tényleg igazat mondott, amikor azt
állította, a magyarjaink érdekében lépett erre a szövetségre.
Vučić, akit Ön az egyik rendezvényen
kedves Ácónak szólított, belső párbeszédet, illetve közvitát helyezett
kilátásba Koszovó státusáról. Igaz, egyelőre nem világos, hogyan fest
majd a gyakorlatban ez a közvita. Ha szó szerint értelmezzük a fogalmat,
az egész lakosságot felölelő vitára, álláspontok ütköztetésére
gondolhatunk, amelynek logikus fináléja ugyebár a népszavazás kellene,
hogy legyen. (Lehet, hogy Vučić ezt nem éppen így képzelte el, és esze
ágában sincs megkérdeznie a saját népét, de attól még a közvita
definíciója nem változik meg.).
Akárhogyis, most amikor lassan eldőlni
látszik Koszovó kérdése, életbevágóan fontos lenne legalább azonos
szintre emelni Délvidék témáját. Pásztor, amennyiben Ön úgy érzi, a
szerb alkotmányt sértené azzal, ha előhozakodna a határrevízió
lehetőségével és szükségességével, a legkevesebb, ami elvárható lenne
Öntől az, hogy lenyomja Ácó torkán a széles körű magyar autonómia
bevezetésére irányuló követelést, amely egyébként valamilyen formában
még a VMSZ programjában is szerepel.
Mivel az Ön pártja (ezúttal hadd ne
részletezzük, milyen módon) birtokába vette a komplett délvidéki magyar
választói névjegyzéket, tehát gyakorlatilag mindannyiunk személyes
adataival rendelkezik, Önök számára igazán nem jelentene problémát
népszavazást szervezni a teljes itteni magyarság számára.
A következő kérdéseket tartalmazó
referendum talán az Ön kedves Ácó barátja szemében is legitim lenne (még
ha egyáltalán nem is tetszene neki):
- Szükségesnek tartja-e, hogy azok a városok-községek, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többséget alkotnak, széles körű autonómiát élvezzenek?
- Egyetért-e azzal, hogy egy ilyen státusból kifolyólag az említett városok-községek területén befolyt adó (pl.) 70 százaléka megmaradjon helyben, a szerb államot pedig csak 30 százalék illesse meg?
- Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén a foglalkoztatás során abszolút előnyt élvezzenek a magyarul (is) beszélő polgárok (pontossabban: a magyar nyelv tudása egyik alapfeltételként szerepeljen a pályázatoknál)?
- Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén egyetlen hektárnyi termőföld sem kerülhessen külföldiek kezébe, ha pedig a szerb állam már megkötött velük ilyen szerződéseket azokat azonnal érvénytelenítsék?
- Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén egyetlen migráns sem tartózkodhasson? Az itt levők azonnal távozzanak, valamint kerítés épülhessen a további invázió ellen, amelynek megvédésében külön kiképzett polgárőrség és önkéntesek szükség esetén erőszakot is alkalmazhassanak?
- Egyetért-e azzal, hogy a szerb állam kötelezze magát a szórványmagyarság emberi jogainak szigorú betartására, és a szórványban élő magyarokat érő legkisebb inzultusért kemény börtönbüntetés járjon?
Tehát ezekre a közérthető kérdésekre
adna választ a teljes délvidéki magyarság. Pásztor, reméljük, ezzel
segítettünk Önnek és az embereinek. (Ildit, Ákit, Ottót, Karcsit, Mártit
stb. megkíméltük a fejtöréstől.).
Ha a magyarjaink túlnyomó többsége igennel válaszolna, azt nem hagyhatná figyelmen kívül sem az Ön Ácója, sem a magyar miniszterelnök (bárki is legyen az a jövő évi választások után).
Pásztor, kérjük, ne hagyja veszni
Délvidéket. Ez most egy újabb esély, hogy megmentse a magyarjainkat
(vagy legalább küzdjön értük), akik rengeteget szenvednek Európa utolsó
országában. (Pár száz pótkocsi társfinanszírozása nem oldja meg a
sorsukat.).
Pásztor, ez Ön számára is egy nagy (és
talán utolsó) lehetőség, hogy jóvátegye azt a kárt, amit a pártjával
együtt okozott az itteni magyarságnak. Cselekedjen, ha nem akarja, hogy
az utókor úgy emlegesse Önt, mint egy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése