Gondolatok a (torontál)tordai „történésekről”
A bánáti (Torontál)tordáról a Magyar Szóban és a Tordai Újságban többnyire
csak a helybeli művelődési eseményekről
és csak a sikerekről értesülhetünk. Azokról is leginkább Dobai Jánostól, a Helyi Közösség (sokéves, vagy talán -évtizedes) elnökétől.
A falu helyzetéről, és hogy milyen problémákkal küzdenek az ottani emberek,
arról már ritkábban vagy egyáltalán nem olvashatunk.
Kecskés István, a vémeszes beállítottságú napilap bánáti tudósítója
legutóbb arról írt, hogy „sikeresen zárult
Torda IPA (Határon Átnyúló Együttműködési Program
– B.A.) pályázata Balástyával”.[1]
„A helyi járulék megfizettetése
az elmúlt években mind nehezebbé vált” – írja Kecskés. Ezen egyáltalán nem kell
csodálkozni, hiszen a falu jó része kiürült. Sokan – a jobb élet(feltételek)
reményben – külföldön kerestek jobb életet, vagy éppen elhaltak. A
mezőgazdaságból pedig egyébként nem könnyű megélni. A (mégis) befolyt összegnek
a „nagy részét” az egyesületek, szervezetek „működésére és a különböző
programjaikra osztották szét” (?!). (Emlékezetem szerint, korábban a helyi
járulékot a falu fejlesztésére, közművesítésére, vagy egyéb helyi/közösségi
probléma rendezésére költötték.)
Két évvel
ezelőtt, miután a helyi járulék elapadt, a Helyi Közösség Tanácsa (amelybe
egyébkén a Dobai által megnevezett személyek kerültek) – a hagyományos
rendezvények megtartása céljából – „a pályázatírások felé fordult”. Miért nem
korábban?
– A projektum
célja elsősorban az volt, hogy azokat az értékeinket, kultúránkat,
hagyományainkat, amelyek léteznek Tordán és Balástyán is, közelebb hozzuk
egymáshoz és továbbadjuk a fiataljainknak – nyilatkozta Dobai a
napilap újságírójának. Rendeztek Kukoricafesztivált, Tini-fesztivált, Tordai
Művelődési Napokat, Falunapot, újabban pedig egy kispályás labdarúgótornát – tette
hozzá a falu nyugdíjas (a májusi választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség
Elnökségéből kibukott, vagy kibuktatott) vezetője.
Ebből is
látszik, hogy fesztivál(ok)ból, szórakozásból, tehát, Torda sem marad le.
Ügyesen pályáztak is. Ha jól értem (az egyébként kusza szövegből), a pályázat
összértéke – amelyben a Csongrád megyei Balástya vállalta, hogy „vezető partner
legyen” – 100 ezer euró volt. – A ránk
tartozó 30 ezer euróból ötezer volt az önrész, amit tartományi támogatásból
biztosítottunk – mondja Dobai. Ebből azonban nem derül ki, hogy 25 ezer eurót
ki, miből és honnan biztosított? Így „sikerült
a korábbiaktól sokkal könnyebben kifinanszírozni ezeket a rendezvényeinket, a
két települést még közelebb hozni egymáshoz” – magyarázta Dobai.
Nem is az a legnagyobb
gond, hogy a tordai vezetőség a helyi hozzájárulást és az IPA pályázatból
befolyt 100 ezer eurót a helybeli szervezetek működésére és jóformán
szórakozásra költötte, hanem az, hogy a falu helyzete egyre rosszabbodik. Erről
viszont már csak ritkán tájékozódhatunk és akkor is többnyire csak
következtethetünk.
A Tordai Újság
legújabb, július 15-i számából – ugyancsak Dobai János Történések a Helyi
közösség életéből c. beszámolójából, megtudjuk például, hogy „mivel január
1-jétől nincs újabb helyi járulék, ezért az idén további útfelújítási
munkálatokra, de egyéb beruházásra sem lehet számítani”.[2]
– Június 1-jétől,
egy régebbi keltezésű, begaszentgyörgyi községi határozat alapján, amely csak
most került alkalmazásra, a helyi piac működtetése a helyi közösségtől átkerült
a begaszentgyörgyi EKOS Közvállalat hatáskörébe, úgy, mint a közterületek és
zöldövezetek karbantartása, rendezése is[3] –
írja ugyanott Dobai.
Magyarán ez azt
jelenti, hogy a – központosítás miatt – még az a kicsike összeg is, amit a
piaci árusok „helypénzként” fizetnek, a községi kasszába, Begszentgyörgyre
kerül. Ettől már talán nincsen/nem lehet lejjebb!
Tordán „a helyi
anyakönyvi hivatal a napokban véglegesen megszűnt, mert az anyakönyvvezetést
teljesen központosították, és ez a szolgálat ezután csak Begaszengyörgyön
működik” – olvasható a Helyi Közösség elnökének írásában. Ebből azonban nem
derül ki, hogy a tordaiak – a 16 kilométerre lévő Begaszentgyörgyön –
kaphatnak-e legalább kétnyelvű anyakönyvi kivonatot, vagy csak cirill betűset?
Júniusban két
hetet töltöttem a faluban. A postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek
ennél a közvállalatnál volt számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi
bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. (Hogy időközben
kicserélték-e a szerkentyűt nem tudom, de a postahelység rendezése is
időszerű lenne, mivel már a helybeliek sem emlékszenek, hogy mikor meszelték
utoljára. Pedig elég sok pénzt otthagynak.)
Pénzfelvételért,
tehát, csakúgy, mint bármilyen más közigazgatási ügyintézésért a tordaiaknak ugyancsak
Begszentgyörgyre kell utazni.
A jobbik eset,
ha az embernek van gépkocsija. A községi központba ugyanis eléggé körülményes,
költséges és időbe is kerül eljutni, mivel autóbusz-közlekedés csak akkor van,
„amikor a tanulók járnak az iskolába”. A helyi vezetés még azt sem volt képes
megoldani, hogy egy délelőtti és egy délutáni (Nagykikindára vagy
Nagybecserekre tartó) autóbuszjárat Tordán keresztül legyen!
Érdekes lenne
azt is tudni, hogy a begaszentgyörgyi közigazgatásban hogyan alakul a
foglalkoztatottak nemzetiségi aránya, hogyan valósul meg a magyarok „részarányos
foglalkoztatása” és a magyar nyelv hivatalos használata? Ismereteim szerint a
tordai magyaroknak is csak cirill betűs határozatokat kézbesítenek, amit bizony sokan el sem tudnak
olvasni.
Azt is jó lenne tudni, hogy a törvény szerint meghatározott helyeken ki
vannak-e helyezve a kétnyelvű táblák? Dobai ugyanis arról ír, hogy „a helyi
közösség újra pályázatot nyert a tartományi kisebbségügyi titkárságon a
kétnyelvű táblák elhelyezésére”. Lesz-e aki ezt ellenőrzi?
Többen arra is
panaszkodhattak, hogy a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, hogy nincs teljesen
megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, hogy a
vezetőség nem tart falugyűlést, hogy gyakoriak az áramszünetek („még akkor is
kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt
károsodnak a háztartási és egyéb gépek, hogy…
A tordaiak
szorgos, dolgos emberek, nem háborognak, hallgatnak és tűrnek, azt is mondják:
„nem mernek szólni/megszólalni”… A falu vezetősége pedig – úgy látszik –
képtelen a sarkára állni a közösségi problémák megoldása érdekében. Nem csoda,
hogy a (maradék lakosok közül is) sokan külföldre távoznak…
Kecskés István
ezekről a témákról miért nem ír? A Magyar Szó „újságíró életműdíjával”[4]
jutalmazott újságírójának már nem kell(ene) félni, hogy közlik-e vagy sem az
írását! Vagy mégis? Hogy a Tordai Újság miért nem foglalkozik a falu problémáival? Dobai
a szerkesztőbizottság tagja… Most „újabb határon átnyúló IPA projektum megpályázására" készül...
Ceterum cense (vagyis:
egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb
szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi
problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni,
amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon
sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és
elköszönni! Dobaival az élen!
BOZÓKI
Antal
Újvidék,
2019. július 21.
[1] K.I.: Újból belevágnak, Magyar Szó, 2019. július 17. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4041/vajdasag/205110/%C3%9Ajb%C3%B3l-belev%C3%A1gnak.htm, 2019. július 17., 19:49 >> 2019. július 17. [21:44]
[2] Dobai János: Történések a Hely közösségünk életéből. Tordai Újság. 2019. július 15. 10.
[3] Dobai János: Történések a Hely közösségünk életéből. Tordai Újság. 2019. július 15. 10.
[4] v-ár , lau , trk: Az írott szó ünnepe.
https://www.magyarszo.rs/hu/3558/kozelet_media/176189/Az-%C3%ADrott-sz%C3%B3-%C3%BCnnepe.htm
2017. december 21. [08:02] >> 2017. december 21. [10:11]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése