Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

Megkésett és pontatlan jelentés

Október 1-jén a szerb parlamenti képviselők megkezdték a köztársasági esélyegyenlőségi biztos 2018. évre vonatkozó, még ez év márciusi dátumot viselő (sic!!) jelentésének általános vitáját.[1]   

Brankica Janković esélyegyenlőségi biztos, a 269 oldal terjedelmű beszámolót[2] ismertetve, elmondta, hogy „csökkent a nemzeti alapon, valamint etnikai származás alapján történő megkülönböztetés”, ami szerinte „a kisebbségek helyzetének javulására utal”.[3]

A riport szerint Szerbiában tavaly „valamivel kevesebb (59) nemzetiségi alapú panasz” érkezett az intézményhez (az összes panasz 6 százaléka). Ezek közül a legtöbb (28, illetve 47,5%) a roma, hét a magyar, öt a vlach, kettő a román, kettő a bosnyák, egy-egy pedig a cseh, az ukrán, a macedón, az orosz, a montenegrói és az albán nemzeti kisebbség megkülönböztetésére vonatkozott. A panaszok közül egy minden nemzeti kisebbség megkülönböztetésére, a fennmaradt esetekben pedig nem lett megnevezve, hogy melyik nemzeti kisebbséget érinti.[4]

Az esetek többsége a közhivatalok előtti eljárásra vonatkozott (14), ez után következett az oktatás és a szakmai továbbképzés (12), a munkaviszony és a foglalkoztatás (11), a tájékoztatás és a sajtó (7), a szolgáltatások, valamit a közterületek és épületek használata (5), majd az egyéb területek, amelyekkel kapcsolatban kevesebb panasz érkezett.[5]

A panaszok túlnyomó többségét a természetes személyek (39) és a civil szervezetek (14) nyújtották be.[6] A jelentésből az is kitűnik, hogy 2018-ban észrevehetően megnövekedett a panaszok száma az oktatás és a szakmai továbbképzés területéről, amelyek többnyire a roma gyerekek megkülönböztetésére vonatkoztak.[7]  

Brankica Janković 2018. évi jelentése csak kilenc hónap után került a szerb parlament képviselői elé. Kérdés, hogy most egyáltalán mennyire aktuális? 

A beszámoló  nem lényegre törő, mivel túl sok felesleges információt is tartalmaz, mint például a  2011. évi népszámlálási adatokat, ami miatt túlságosan nagy (269 oldal) terjedelműre is sikeredett. (Ha csupán a 250 képviselőnek küldik meg, akkor ez 67 250 oldalt jelent. Hány fát kellett ez miatt kivágni? Parlamenti utasítással kellene meghatározni, hogy egy jelentés milyen terjedelmű lehet, ami minden biztosra vonatkozna.)

A riportból nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy az 59 nemzeti alapú panasz közül mennyi érkezett Vajdaságból? Azt sem, hogy a biztos milyen ajánlásokat tett, illetve intézkedéseket foganatosított ezek elhárítására, és mi lett azoknak az eredménye?

A jelentés csak a biztoshoz érkezett nemzeti alapon, valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetéseket veszi számba, aminek alapján – nem elég megbízhatóan – azt a következést vonja le, hogy ezeknek a megkülönböztetéseknek a száma „csökkent”.

A beszámoló alapján tényszerűen meg lehet állapítani ugyan, hogy a biztoshoz benyújtott panaszok száma csökkent, azt azonban már nem, hogy a nemzeti alapú megkülönböztetések száma a  mindennapi életben csökkent-e. Ezekről ugyanis pontos kimutatás sehol nem készül(t), és bizonyára nem is lesz. Számos olyan jogsérelemről is tudomást szerezhetünk, a sajtóból, de egyébként is, amelyek elszenvedői nem emelnek/emeltek panaszt a biztosnál. Azt is tudni kellene, hogy a megkülönböztetés számos megnyilvánulását még kimutatni/felismerni is nagyon nehéz, bizonyítani pedig kérdéses.  

A köztársasági biztos csak a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetési panaszok számának „csökkenéséből” azt a téves következtetést is levonja, hogy ez „a kisebbségek helyzetének javulására utal”.

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül a (nemzeti és etnikai alapú) megkülönböztetés mértékének csökkenése fontos ugyan, de önmagában nem elegendő. A nemzeti kisebbségek helyzete javulásának a fokmérője ugyanis a többségi lakossággal az élet minden minden területén való egyrangúság szintje. Ennek tárgyilagos felmérését is el kellene végezni!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. október 10.

---

[1] bm: Csökkent a nemzeti alapú megkülönböztetés. Magyar Szó, 2019. október 2. 4., vagy
https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet_politika/208813/Cs%C3%B6kkent-a-nemzeti-alap%C3%BA-megk%C3%BCl%C3%B6nb%C3%B6ztet%C3%A9s.htm, 2019. október 1. [21:10]
Lásd még: Повереница представила извештај о раду у Народној скупштини (A biztos ismertette jelentését a Népképviselőházban]. http://ravnopravnost.gov.rs/p%d0%bev%d0%b5r%d0%b5nic%d0%b0-pr%d0%b5dst%d0%b0vil%d0%b0-izv%d0%b5st%d0%b0%d1%98-%d0%be-r%d0%b0du-u-n%d0%b0r%d0%bedn%d0%be%d1%98-skupstini-cir/, 2019. október 2.
[2] Редован годишњи извештај Повереника за заштиту равноправности за 2018. годину. [Az esélyegyenlőségi biztos 2018. évi rendes jelentése] 3.6.6. Дискриминација на основу националне припадности и етничког порекла [nemzeti és etnikai alapon való megkülönböztetés[. Београд, март 2019. [Belgrád, 2019 márciusa]. http://ravnopravnost.gov.rs/rs/izvestaji/, 142-152
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Lásd a 2-es alatti jelentésben, 147-148.
[5] Uo. 148.
[6] Uo. 148.
[7] Uo. 148.