Változik a viszonyulás?

Restitúciós felmérés készül

Magyarország viszonyulásról a szerbiai rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási eljárásokhoz – az elhangozott számos panasz ellenére – nem sok információhoz lehetett jutni. Olyan vélemény alakult ki, mivel a vonatkozó törvény elfogadásától (2011. szeptember 16-ától) immár nyolc esztendő telt el,^[1] hogy az anyaországot ez a téma valójában különösebben nem is érdekli. 

A magyar kormány álláspontjáról ezzel a – vajdasági magyar közösséget érzékenyen érintő – témával kapcsolatban leginkább az Országgyűlésben feltett képviselői kérdések alapján értesülhettünk.

Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára – a magyar Országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétett – válaszában,^[2] Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai K/6722. számú kérdésére,^[3] miszerint „sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”, egyebek között ez olvasható:  „Ez az ügy szerepel a két ország bilaterális egyeztetéseinek napirendjén, a külügyi tárca minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál a kárpótlási folyamat figyelemmel kísérésére és a vajdasági magyarok, illetve a magyar állampolgárok érdekei érvényesítésére.”^[4]  

A képviselői kérdésre adott válaszban ellenben egy szó nincsen arról, hogy a magyar kormány „egyeztetett”-e, ha igen, mikor és miről, a szerb féllel, sem arról hogy a „figyelemmel kísérésnek” mi lett az eredménye.

Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója legutóbbi – szeptember végi – újvidéki látogatásakor elmondta: „Elkezdtük a közelmúltban számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban. Elhúzzák az időt a hatóságok, hogy ne kelljen visszaadni az ingatlant, a termőföldet, miközben elfogynak lassan a visszaszolgáltatható ingatlanok, földek. Többet erről még nem mondhatok, a felmérés időszakában vagyunk, ezért utaztunk most elsősorban ide, amint elkészül a felmérés, ennek az ügynek a kapcsán lépünk majd.”^[5]

Magyar közösség szemszögéből – ismereteim szerint – az elmúlt, több mint nyolc év alatt, nem készült átfogó elemzés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény meghozatalának és alkalmazásának eredményeiről. Arról sem, hogy ezek a törvények mennyire fejezik ki az érintettek, a sérelmet szenvedettek, illetve a leszármazottaik elvárásait. 

Jellemző, hogy  a Hajnal Jenő irányította Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a 2014. december 29-i 3. rendes ülésén nem tűzte napirendre a Tari István tanácsnok által beterjesztett állásfoglalást a szerb kormánynak a kollektív bűnösség eltörléséről szóló 3877-es határozatáról. ^[6]

Tari ugyancsak előterjesztette: Az MNT követelje, hogy „a szerb kormány javasolja az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvény módosítását, olyan módon, hogy nyisson új határidőt a visszaszármaztatási kérvények benyújtására, valamint a törvény 5. szakasza, 3. bekezdésének 3. pontjából ugyancsak törölje a kollektív bűnösség elvét, úgy pontosítva, hogy a vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra csak a háborús bűnök elkövetéséért elítélt személyek, illetve örököseik nem jogosultak.^[7] (Ez utóbbi viszont nem akadályozhatja a rehabilitálási eljárás lefolytatását, elsősorban az akkori eljárások vitatható törvényességére való tekintettel.)

A véemeszees többségű MNT Tari javaslatait azzal utasította ezt el, hogy „a 387-es számú határozat nem általános jellegű jogi aktus, hanem egyedi jellegű, amelyet csak fellebbezéssel, közigazgatási perrel lehet elvitatni, orvosolni”.[8] Ez azonban nem akadályozta/akadályozhatta az MNT-t, hogy Tari javaslatait megvitassa és állást foglaljon ebben a közösségre nézve fontos kérdésben. A testület részéről erre azonban már nem volt politikai akarat. Mint ahogy – ismereteim szerint – közigazgatási per indítására sem került sor.

A Magyar Mozgalom 2017. december 19-én levelet intézett Orbán Viktorhoz, amelyben „a vagyon-visszaszármaztatás körüli, a magyar embereket  hátrányosan érintő visszásságokra” is felhívta Magyarország miniszterelnökének figyelmét és a magyar kormány segítségét kérte.^[9] Nincs tudomásom arról, hogy az MM bármilyen választ is kapott volna.   

A készülő felmérésben elemezni kellene azt is, hogy a két törvény mennyire orvosli a magyar közösséget ért atrocitásokat és sérelmeket, valamint, hogy milyen észrevételek és panaszok voltak/vannak az eljárásokkal kapcsolatban, és hogy megoldódtak-e azok.

Állást kellene foglalni azzal a kérdéssel kapcsolatban is, hogyan lehetséges az, hogy a háborús bűnök nem évülnek el, a rehabilitáció iránti kérelem benyújtásának joga viszont „a törvény hatályba lépésétől számított öt év elteltével megszűnt” (a törvény 9. szakasza).^[10] Miért szabott a restitúciós törvény (42. szakasza) csak „két éves határidőt” a vagyon-visszaszármaztatásra irányuló kérelem benyújtására, amikor a tulajdonjog soha nem évül el? (A rehabilitálási kérelmek benyújtására a törvényben megszabott idő 2016. december 15-ével lezárult. A vagyon-visszaszármaztatási kérvények átadási határideje 2014. március 1-je volt.) Hogyan lehetséges az, hogy a Restitúciós Ügynökség „sorra bírálja felül a jogerős rehabilitálási ítéleteket”,^[11] megfosztva ezzel a jogos örökösöket a törvény által szavatolt vagyon-visszaszerzési jogtól?

Javasolni kellene mindkét törvény olyan módon való újbóli módosítását (is), ami megszüntetné a rehabilitálási eljárások kezdeményezésének és a kérelmek benyújtása időbeli korlátozásának megszüntetését.

Arra is hivatkozni kellene, hogy az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos [2015/2892(RSP)], 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont)  „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.^[12]

Tudomásom szerint – huzamosabb idő után – a KJI az első magyarországi intézmény, amelyik a helyszínen tájékozódott az itteni magyar közösséget érintő fontos kérdésekben.  

Reménykeltőnek tűnik, hogy az anyaországi hivatalos körökben változik a szerbiai rehabilitálás és a vagyon-visszaszármaztatás iránti viszonyulás. (A rehabilitálás előfeltétele a vagyon visszakövetelésének). Előmozdította ezt talán az is, hogy az egykori földtulajdonosok leszármazottai, az „őseik, eleik iránti erkölcsi kötelességérzettől késztetve”, Temerinben (2019. június 9-én) megalakították a Restitúció nevű egyesületet, hogy „egységesen álljanak ki jogaik érvényesítéséért”.^[13]

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások és vagyon-visszaszármaztatási eljárások eredményeiről, valamint hogy javaslatokat/lépéseket is tartalmazzon az észlelt problémák megnyugtató rendezésére, az érintettek hatékony jogvédelmének biztosítására. Ez elősegítené a magyar-szerb/szerb magyar kapcsolatok erősödését is.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. október 8.    

__________
[1] A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol
[2] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722-0001.pdf
Lásd még a Teljes körű restitúciót! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11917, 20196. augusztus 1.
[3] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722.pdf?fbclid=IwAR35FxNkRotmTzTaqJYTcbvknThHww5ZFUi1Eq4-snAcEk6KcBeecKJNu7M
[4] TÖRVÉNY AZ ELKOBZOTT VAGYON VISSZASZÁRMAZTATÁSÁRÓL ÉS A KÁRPÓTLÁSRÓL. Az SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011., 108/2013., 142/2014 szám és 88/2015 – AB. http://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[5] v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés. Magyar Szó, 2019. október 2. 1. és 4., vagy
https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet/208811/K%C3%A9sz%C3%BCl-a-vajdas%C3%A1gi-restit%C3%BAci%C3%B3s-felm%C3%A9r%C3%A9s.htm,2019. október 1. [20:20]
[6] Napirendipont-javaslat a Magyar Nemzeti Tanács 3. rendes ülésére. http://vmdk.org.rs/?start=266
[7] Uo.
Bővebben lásd a Rehabilitáció és restitúció Szerbiában c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11438, 2018. november 26.
[8] Magyar Nemzeti Tanács. Tari István, a Magyar Nemzeti Tanács tagja részére. Iratszám: MNT-002317/K/2014 – A/416/3, 2014. december 23.
[9] A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol
[10] TÖRVÉNY A REHABILITÁCIÓRÓL. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 92/2011. szám
[11] Lásd az 1-es alatti dokumentumban.
[12] http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/B-8-2016-0166_HU.html
[13] Stanyó Tóth Gizella: ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT. http://bozokiantal.blogspot.com/2019/06/alkotmanyos-jogaik-hatekony.html, 2019. június 19.