Újraállíttatták az egykori katonatemetőben álló nagy keresztet
Fotó: Kónya-Kovács Otília
"Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve Lovagrendünk indítványozta, hogy minden priorátus vállaljon fel egy elhagyatott, restaurálásra váró, út menti vagy egyéb helyen található keresztet. A mi választásunk erre, az első világháborúban elesett katonák tiszteletére állíttatott, szétesett keresztre és talapzatára esett. A kereszt újraállításához sokan hozzájárultak, lovagok és civilek egyaránt" - mondta beszédében Konrád Emma prior, aki külön kiemelte Kecskés Andrást, aki megvigyázta a corpust, de ugyanakkor segített a talapzat rendezésénél is, továbbá hangsúlyozta, hogy a munka oroszlánrészét a beodrai Dulka Andor lovag vállalta, aki a keresztet elkészítette, a letört karú corpust megjavította és annak költségeit is állta.
Dulka Andor lovag alkalmi beszédet mondott az újraállított keresztnél.
"Semmi sem veszett el. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és a szerencse visszaadhatja. Visszaadhatja úgy, ha mi magunk is teszünk érte. Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen jelentőségű ez a dolog, amit mi megcsináltunk. Gondoljunk bele, hogy az első világháború óta állt itt egy kereszt, emberek jártak el mellette, korhadt a fája, a corpus leesett és eltűnt, az emberek jöttek és mentek, és eljött egy kor, amikor feltűnt, hogy innen ez nekünk hiányzik" - mondta Dulka Andor, majd folytatta, hogy önmagunk vállalása szempontjából jelentős ez a cselekedet.
"Önmagunk vállalása a fontos, hogy bebizonyítsuk azt, hogy méltó utódai vagyunk azoknak, akik az első világháborúban az életüket adták, és a leghányattatottabb sorsú korosztályok lettek. Gondoljunk bele, hogy idegen országba szakadva, mindegyikükre a megtestesült ellenségként néztek. Ez volt az osztályrészük, és civilizációs kérdés az, hogy még a temetőket sem hagyták háborítatlanul. Ezért fontos, hogy megtaláltuk a módját annak, hogy újraépítsük közösségünket azzal, hogy valamilyen módon óriási adósságot törlesztünk. Azoknak az embereknek, akik kemény hittel, hazaszeretettel, önfeláldozással megállták a helyüket ott, ahol kellett" - mondta Dulka Andor, aki külön köszönetet mondott még Fischer Józsefnek, Víg Pálnak, akik ugyancsak hozzájárultak az előkészületekhez.
Az újraállított keresztet tegnap msgr. Tietze Jenő prelátus, nyugalmazott nagybecskereki plébános szentelte meg, s mivel a temetőben nyugvó katonák is több nemzetből valók voltak, így az imát is három nyelven, mégpedig magyarul, németül és horvátul mondták el az egybegyűltek.
A prelátus még jól emlékezik a múlt század eseményeire, a hatvanas években még állt a több mint száz fehér kereszt, amelyeket Jung Tamás püspök kezdeményezésére állíttattak, a katonatemetőt az egyház gondozta, de 1963 októberében elvették az egyháztól a temetőt, és gyorsan felszámolták.
"A történtek miatt egy tekintélyes ügyvédhez fordultunk, de ő azt mondta, jobb, ha hallgatunk. Most eljött annak az ideje, hogy szólhatunk. Legyen ez a hely és a feszület a tanúságtétele annak, hogy itt nyugszanak azok a katonák, akik életüket adták a szabadságért az első világháborúban" – mondta Jenő atya, aki azt is felidézte, hogy mennyire megható volt, amikor a fehér kereszteknél mécsesek világítottak, mert az emberek ott gyújtottak gyertyát, emlékezve az elveszített, idegen földben nyugvó hozzátartozóikra.
"Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve Lovagrendünk indítványozta, hogy minden priorátus vállaljon fel egy elhagyatott, restaurálásra váró, út menti vagy egyéb helyen található keresztet. A mi választásunk erre, az első világháborúban elesett katonák tiszteletére állíttatott, szétesett keresztre és talapzatára esett. A kereszt újraállításához sokan hozzájárultak, lovagok és civilek egyaránt" - mondta beszédében Konrád Emma prior, aki külön kiemelte Kecskés Andrást, aki megvigyázta a corpust, de ugyanakkor segített a talapzat rendezésénél is, továbbá hangsúlyozta, hogy a munka oroszlánrészét a beodrai Dulka Andor lovag vállalta, aki a keresztet elkészítette, a letört karú corpust megjavította és annak költségeit is állta.
Dulka Andor lovag alkalmi beszédet mondott az újraállított keresztnél.
"Semmi sem veszett el. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és a szerencse visszaadhatja. Visszaadhatja úgy, ha mi magunk is teszünk érte. Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen jelentőségű ez a dolog, amit mi megcsináltunk. Gondoljunk bele, hogy az első világháború óta állt itt egy kereszt, emberek jártak el mellette, korhadt a fája, a corpus leesett és eltűnt, az emberek jöttek és mentek, és eljött egy kor, amikor feltűnt, hogy innen ez nekünk hiányzik" - mondta Dulka Andor, majd folytatta, hogy önmagunk vállalása szempontjából jelentős ez a cselekedet.
"Önmagunk vállalása a fontos, hogy bebizonyítsuk azt, hogy méltó utódai vagyunk azoknak, akik az első világháborúban az életüket adták, és a leghányattatottabb sorsú korosztályok lettek. Gondoljunk bele, hogy idegen országba szakadva, mindegyikükre a megtestesült ellenségként néztek. Ez volt az osztályrészük, és civilizációs kérdés az, hogy még a temetőket sem hagyták háborítatlanul. Ezért fontos, hogy megtaláltuk a módját annak, hogy újraépítsük közösségünket azzal, hogy valamilyen módon óriási adósságot törlesztünk. Azoknak az embereknek, akik kemény hittel, hazaszeretettel, önfeláldozással megállták a helyüket ott, ahol kellett" - mondta Dulka Andor, aki külön köszönetet mondott még Fischer Józsefnek, Víg Pálnak, akik ugyancsak hozzájárultak az előkészületekhez.
Az újraállított keresztet tegnap msgr. Tietze Jenő prelátus, nyugalmazott nagybecskereki plébános szentelte meg, s mivel a temetőben nyugvó katonák is több nemzetből valók voltak, így az imát is három nyelven, mégpedig magyarul, németül és horvátul mondták el az egybegyűltek.
A prelátus még jól emlékezik a múlt század eseményeire, a hatvanas években még állt a több mint száz fehér kereszt, amelyeket Jung Tamás püspök kezdeményezésére állíttattak, a katonatemetőt az egyház gondozta, de 1963 októberében elvették az egyháztól a temetőt, és gyorsan felszámolták.
"A történtek miatt egy tekintélyes ügyvédhez fordultunk, de ő azt mondta, jobb, ha hallgatunk. Most eljött annak az ideje, hogy szólhatunk. Legyen ez a hely és a feszület a tanúságtétele annak, hogy itt nyugszanak azok a katonák, akik életüket adták a szabadságért az első világháborúban" – mondta Jenő atya, aki azt is felidézte, hogy mennyire megható volt, amikor a fehér kereszteknél mécsesek világítottak, mert az emberek ott gyújtottak gyertyát, emlékezve az elveszített, idegen földben nyugvó hozzátartozóikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése