Július 31-én volt Vajdaság korszerű autonómiája létrejöttének és Szerbiához való csatlakozásának 75. évfordulója
Hetvenöt évvel ezelőtt, a második világháború befejezése után, 1945. július 31-én, Vajdaság Népi Küldötteinek Közgyűlése két lényeges határozatot hozott: az Autonóm Vajdaság kihirdetéséről és „az Autonóm Vajdaság csatlakozásáról a Szövetségi Szerbiához”, majd megküldte ezeket az AVNOJ (Jugoszlávia Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsa) harmadik ülésének. 1945. augusztus 10-én, az AVNOJ harmadik ülésén (amely azután a Demokratikus Szövetségi Jugoszlávia Ideiglenes Képviselőházává alakult át), az elnöklő dr. Ivan Ribar kihirdette: „Jugoszlávia Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsa elfogadta Vajdaság Népi Küldöttei Első Közgyűlésének határozatát az Autonóm Vajdaság csatlakozásáról a Szövetségi Szerbiához”. Szerbia Népképviselőházának Elnöksége 1945. szeptember 1-jén t9rvpényhozott „Vajdaság Autonóm Tartomány létrehozásáról (mintha már nem lett volna létrehozva – D. J. megj.) és berendezéséről”, amellyel Szerbia elfogadta Vajdaság autonómiáját és csatlakozását.
Vajdaság Népi küldötteinek Közgyűlése törekedett, hogy az elnevezésében és az összetételében kifejezze Vajdaság sok nemzetűségét, a szerbek, bunyevácok és a többi bácskai, bánáti és baranyai szláv nagy népképviselőházától eltérően, amelyen a Szerbiához való csatlakozásról szóló határozatot 1918-ban a lakosság mindössze 41 százalékú szláv eredetű lakossága hozta meg, míg a lakosság többi 59 százalékát – a magyarokat, a németeket és a románokat – mellőzték, a küldöttek 76 százalékát pedig a szerbek képezték (a lakosság 29 százalékával szemben). Az 1948. évi közgyűléshez hasonlóan, az 1945. évi közgyűlés sem fogalmazta meg, se nem kötötte külön feltételekhez és garanciákhoz az autonómiáját, annak ellenére, hogy Vajdaságból voltak ilyen előzetes követelések, de ezeket még Vajdaságban is elutasították.
A döntéshozatal sorrendjével kapcsolatosan ki kell emelni, hogy a kezdeményezési határozatot a saját autonómiájáról, majd a csatlakozásáról Vajdaság hozta meg, majd ezt megerősítette Jugoszlávia legmagasabb szerve, amit ez után Szerbia is elfogadott. Ez egy sajátságos történelmi szerződés volt. Hogyan jött ez létre és hogyan szerezte meg Vajdaság az autonómiája kihirdetésére való jogot? Szerbiára kényszerített kommunista-párt konstrukció volt ez, hogy legyöngítsék? A központosított Jugoszlávia sikertelen és gyűlölt volt, olyan mértékben, hogy 1941 áprilisában hat nap alatt összeomlott. Egy új Jugoszlávia létrehozása csak a föderáció elképzelésén, mint az egyenrangúság garantálóján volt lehetséges. Így, az új Jugoszláviát, mint szövetségi államot, már jelezte Tito 1936-ban Szerbiának írt levele. Mindazok, akik az ún. régi Jugoszláviában alárendelteknek és kizsákmányoltaknak érezték magukat, Vajdaság pedig a legkizsákmányoltabb történelmi tartomány volt, nem vettek volna részt a régi ismétlésében és a föderalizmus, mint eszköz és cél nélkül, az új Jugoszlávia nem lett volna lehetséges.
Így, a JKP és Tito partizánjainak vezetése által Jugoszlávia felszabadításáért folytatott antifasiszta harcban, a leendő állam föderális felépítése alulról kezdődött és alakult ki, a kiépült partizán katonai, katonai-parancsnoki és pártstruktúra alapján az egyes történelmi tartományokban és országokban, mint amilyen Vajdaság is volt. A leendő föderális egységek, mint az antifasiszta és népfelszabadító háború viselői, alárendelve és koordinálva voltak a központi katonai és párt-politikai csúcsnak. Ennek az állapotnak a formális politikai intézményesítése a terepen, a létrehozott és növekvő föderális egységekkel, az AVNOJ második ülésén Jajcéban következett be, 1943. november 29-én, amikor megalapozták az új, szövetségi Jugoszláviát, amelyet Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Montenegró, Bosznia és Hercegovina képeztek.
Mi lett Vajdasággal? Éppen ebben az 1943-as évben Vajdasági igazi megújulást és lendületet kapott. 1942-ben a JKP Vajdasági TB gyakorlatilag teljesen megsemmisült. 1942-ben Žarko Zrenjanin a TB politikai titkárát elárulták és kivégezték (ismert volt az álláspontjáról is, Vajdaságnak, mint leendő föderális egységnek). Svetozar Marković Tozát, a TB szervező titkárát, 1943 februárjában ölték meg. 1943 januárjában azonban a Tartományi Bizottságot megújították (Jovan Veselinov lett a titkára). Tavasszal, a harcosok megnövekedett száma miatt, három vajdasági brigád alakult. Különösen nagy siker volt Srebrenica felszabadítása. A NFH és a VPE Hadműveleti Parancsnoksága Kladanj közelében találkozott a főparancsnokkal, Titóval. A Hadműveleti Parancsnokságot Főparancsnoksággá nevezték át és a vajdasági brigádokból megalakították az ismert 16. vajdasági hadtestet. Azután, Szerémség elosztásával Tito megoldotta az összetűzést, illetve a területi elhatárolást – a horvát kommunisták (akik igényt tartottak Szerémségre egészen Zimonyig) és Vajdaság között. Ezzel kialakult Vajdaság területe. A különböző tartományi és központi szervek között közvetlen kapcsolatok jöttek létre: a JKP TB és a JKP KB, a NFH és a VPE között, a NFH-nek a JPE Főparancsnokságával, a Vajdasági KISZ-nek és a JKISZ KB-val, stb. Minden más szerv, minden más, például szerbiai egység közvetítése nélkül.
Tehát, 1943 folyamán Vajdaság a terepen megalakult és a továbbiakban, a gyakorlatban, mint önálló egység működött, hasonlóan az új szövetségi rendszer más, önálló egységeihez. A tény, hogy Vajdaság a második világháborúból a saját katonai és polgári szerveivel került ki, amelyek nem Szerbia, hanem a Jugoszlávia hatalmi szerveinek voltak alárendelve, valamint a saját területével, amelyik történelmileg nem tartozott Szerbiához. Vajdaság az autonómiához való jogát nem „a zöld asztalnál” szerezte. Vajdaság az autonómiát előzőleg ténylegesen megvalósította. Megküzdött érte. Vajdaság az önállóságra való jogát a harcosainak vérével és a csontjával, valamint polgárainak áldozataival fizette. Ez az önállóság megvalósítható lett volna Jugoszlávia föderális egységeként is, amit az AVNOJ 1943-ban kihirdetett – kiábrándultság is volt, hogy ez nem így történt, Vajdaság Jugoszlávia autonóm tartománya lehetett volna, de 1946. július 31-én autonóm tartományként valósult meg, mint Szerbiához csatolt autonóm tartomány. Ebben a változatban is megerősítést nyert Vajdaság önállóan szerzett politikai szubjektivitása és belső megalapozottsága, a külső elismeréssel, ami következett, amiből a polgárok joga ered, hogy önmagukról döntsenek. Ezt a jogot lehet tiporni, de elvenni nem. A történelmi tényeket nem lehet kitörölni. Nincsenek azok a Miloševićek, Koštunicák, Tadićok, Vučićok sem mások, akik tagadni tudnák Vajdaság polgárai jogának történelmi megalapozottságát az autonómiára. Megtehetik ugyan, de csak azon az áron, hogy ez történelmi és jogi hamisítvány legyen, a Szerb Köztársaság Alkotmányához hasonlóan, amely 182. szakaszából arra lehet következtetni, hogy Vajdaságot a 2006. évi alkotmánnyal alapították (tehát, hogy adminisztratív és történelmi tartomány), valamint, hogy (mint ilyet) meg is lehet szüntetni!
Az autonóm Vajdaság nem Szerbia nem Szerbia területén jött létre, hanem mint önálló politikai szubjektum formálódott, csatlakozott hozzá és bevitte a saját területét, amely történelmileg nem Szerbiához tartozott. Ez a „hozomány” nem kicsi. A mintegy 21.500 négyzetkilométer területével Vajdaság nagyobb a 13.800 négyzetkilométeres Montenegrónál, közel akkora, mint a 20.250 négyzetkilométer területű Szlovénia és a 25.700 négyzetkilométer nagyságú Macedónia. Ezzel a csatlakozással Szerbia nem gyengült, hanem növekedett és megerősödött.
Végezetül, Vajdaság gratulálok a 75. évfordulóhoz! Önök, vajdasági polgárok, függetlenül attól, hol születtek, honnan és mikor jöttek, amikor eszükbe jut, és ha eszükbe jut, hogy az aki nem akar önmaga felett uralkodni, nem érdemli meg, hogy ezt helyette mások jobban tegyék – járuljanak Vajdasághoz. Érdekből, de méltóságból is. Vajdaság várja önöket. A hozzá való jog elidegeníthetetlen és elhasználhatatlan.
Újvidék, 2020. július 31.
Jankov Dragomir
a Vajdasági Klub Elnökségének tagja
Fordította: Bozóki Antal
A fordítás a szerző kézirata alapján készült.
A szerb nyelvű szöveg itt található:
Pravo na Vojvodinu je neotuđivo i nepotrošivo
https://www.autonomija.info/dragomir-jankov-pravo-na-vojvodinu-je-neotudjivo-i-nepotrosivo.html, 31. jul 2020
Dan kad se Vojvodina priključila Srbiji
https://www.danas.rs/dijalog/licni-stavovi/dan-kad-se-vojvodina-prikljucila-srbiji/, 31. jula 2020. 15.22 Izmenjeno: 15.23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése