Semmi újat nem mondunk vele, legfeljebb csak sokadszorra megismételjük: Csantavéren rossz a közbiztonság. Ismét megszaporodott a lopások, alkalmi tolvajlások és a lakásbetörések száma. A gondosan kitervelt betörések számítanak a legdurvább eseteknek, amikor a rablók kizárólag „csak” készpénz és ékszer után kutatnak.
Két ilyen eset is történt mostanában. Az egyik a Szenttamási utca derekán, ahol Kis Csepegi Rózsa és férje házában jelentek meg a hívatlan látogatók, méghozzá világos nappal.
– Május 20-án raboltak ki bennünket, valamikor a reggeli vagy a délelőtti órákban, az idő alatt, amíg a férjemmel a piacon tartózkodtunk. Mindketten a helybeli piacon árulunk már évek óta. Azon a csütörtöki reggelen is már 6 óra után elmentünk itthonról – panaszolja Kis Csepegi Rózsa.
– Ki fedezte fel a betörést?
– Úgy 11 óra tájban értünk haza, én vettem észre, amikor a kifeszített bejárati ajtóhoz léptem. Ugyanis nem a nagykapu felől jöttek be, hanem hátulról, a kert irányából. Ezt onnan tudjuk, hogy arrafelé vezettek a nyomok. A lakásban szörnyű látvány fogadott, a betörők nagy rendetlenséget hagytak maguk után, a szekrényekből mindent kirángattak és utána azokon a ruhákon járkáltak, tapostak a sáros lábbelijükkel. Több napomba telt, mire feltakarítottam, mire mindent átmostam, kivasaltam és visszapakoltam. Azonnal szóltam a férjemnek és a fiának, utána pedig hívtam a helyi rendőrállomást.
– Mit vittek el?
– Kétezer-hétszáz eurónkat és az összes ékszeremet, csak az maradt meg, amit éppen aznap viseltem. Voltak nyakláncok, karkötők, gyűrűk – arany is, ezüst is. Köztük olyan is, amit még az édesanyám a bérmálkozásakor kapott ajándékba, és olyan is, amit még soha nem használtam.
– És ez mind egy helyen volt?
– Igen, a szekrényben, egy dobozban.
– Mit állapítottak meg az eset után?
– Kijött két rendőr, aztán pedig a szabadkai helyszínelők is megérkeztek. Mivel sár volt, találtunk árulkodó nyomokat. Mondtam az itteni rendőröknek, hogy ha ezeket a nyomokat követve azonnal elindulnak, talán még a tetteseket és az ellopott ékszereket is megtalálják. Azt felelték, hogy nem mehetnek és nekünk sem tanácsolják, hogy ezt tegyük.
– Azóta történt-e bármi is az ügyben?
– Nem történt semmi, nem kaptunk semmilyen értesítést. Levontuk az esetből a tanulságot: a falu lakossága magára van hagyva, senkire nem számíthat, ezért mindenki óvja, őrizze azt, amije van, mert helyette ezt senki nem fogja megtenni. A betörés óta szereltettünk fel kamerát és riasztóberendezést. Ennyi a változás.
A másik komolyabb betörés azon a vasárnapon történt, amikor a faluban az elsőáldozási ünnepséget tartották. A 10 órai szentmisét követően családi ebéden vett részt az a házaspár, akiket kiraboltak. Az eset 11 és 15 óra között történt, éppen abban az időben, amikor nem tartózkodtak otthon. Tőlük 4 ezer eurót loptak el, és úgyszintén ékszereket.
Az Október 11-e utcából több száz euró értékű élelmet vitt el a betörő.
– Pénteken este úgy 10 óra tájban éppen hazafelé tartottam, amikor szembejött velem egy alacsony férfi, aki egy megpakolt zsákot tolt a rozoga biciklijén. Az tűnt fel, hogy a csomag tetején igazgatott egy tábla szalonnát – meséli a szemtanú. – Mivel azonnal hívtam a rendőrséget, az elkövetőt sikerült elkapni. A megkárosított utcabelitől később megtudtam, hogy mintegy 30 kilogramm kolbászt, két sonkát és szalonnát lopott el tőle, és éppen az utolsó fordulót tette, amikor én lefüleltem.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése