Tomislav Žigmanovot (Fotó: N1)
A nyilvánosság meglépetéssel fogadta azt a hírt, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök a szabadkai Tomislav Žigmanovot, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnökét is a miniszteri székbe ültette.
Žigmanov az emberi- és kisebbségi jogi miniszter posztját tölti majd be a következő időszakban.
Ezzel kapcsolatban két kérdés merülhet fel. Az egyik:
vajon a megrögzött horvártgyűlölő Vučić miért ajándékozta meg ezzel a funkcióval a (látszólag) erős horvát identitással és a mérsékelten ellenzéki arculattal rendelkező képviselőt?
A válasz viszonylag egyszerű: a látszat kedvéért, a „nagyvonalúság” és a politikai rugalmasság illúziójának fenntartásáért.
A másik kérdés ennél valamivel bonyolultabb:
vajon miért fogadta el Vučić gesztusát a délvidéki horvátok érdekvédelmi szervezetének vezetője?
Nyilván nem annyira naiv, hogy elhiggye vagy elhitesse magával, hogy a gyalázatos, gusztustalan, szélsőséges nagyszerb Vučić-kormány minisztereként bármit is tehet a nemzeti közösségéért? (Az elmúlt tíz évben láthatta, hogy pl. a diktátort gátlástalanul kiszolgáló VMSZ-ből a délvidéki magyarságnak nem származott semmilyen haszna.)
Netán arról van szó, hogy Žigmanov is elsősorban karrierpolitikus, aki a nagyobb járandóság érdekében megragadta az alkalmat?
Vagy valami más állhat a háttérben?
Aklrhogy is, Žigmanov az elmúlt időszakban többször rámutatott Szerbia kisebbségi politikájának hiányosságaira.
A közelmúltban a következőket mondta:
„Szerbia nem fejlesztette ki a nemzeti kisebbségek védelméhez szükséges széles körű keretet. Az alapvető emberi jogok védelmét szolgáló nemzetközi eszközöket sem építették be a szerbiai társadalomba.
A kisebbségek helyzete különösen aggasztó ún. regionális kontextusban. Ez azt jelenti, hogy
a hagyományosan kisebbségek által lakott városok, községek általában a legfejletlenebbek és legszegényebbek országos szinten.
Emellett szembeötlő, hogy azokban a községekben, amelyeket erre kötelezi a törvény, nem hozták létre a nemzetek közötti kapcsolatokkal foglalkozó bizottságokat, vagy ha ilyenek itt-ott mégis léteznek, működésük nem érzékelhető.
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának megvédéséről szóló törvény módosításai nincsenek összhangban az európai mércékkel.
Továbbra sem oldódott meg a kisebbségek nyelvén megjelenő tankönyvek biztosítása, ami a horvát közösséget különösen érzékenyen érinti.
A médiaprivatizációt követő időszakban a kisebbségi médiumok rendkívül sebezhetővé váltak. Finanszírozásuk nem kielégítő és egyenlőtlen.”
(A fenti nyilatkozat után Vučić politikai apja, Vojislav Šešelj azzal fenyegette meg Žigmanovot, hogy vele kezdi háborús bűneinek megismétlését.)
Az új miniszter azt is mondta, a bunyevác voltaképpen csak a horvát nyelv dialektusa,
a bunyevácok pedig ennélfogva a horvátság részét képezik, vagyis nem tekinthetők külön nemzeti közösségnek.
Žigmanov továbbá kijelentette: az EU-ban és a NATO-ban szeretné látni Vajdaságot.
Ezzel a nyilatkozatával alaposan kiverte a biztosítékot a nagyszerbeknél.
Vučić valamilyen oknál fogva ezt is elnézte neki.
Kinevezése mindenképpen bizarrnak minősíthető.
(Szerb média nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése