Szégyellem magamat!

2023. december 20. 16:53 

 

Ezt az írást közvetlenül a választásokat követően pötyögtettem be a számítógépbe, de így, a Facebook oldalamra nem akartam kitenni. Egészen a mai napig, de most is csak azért, hogy lássa mindenki, a VMSZ dicshimnusza mögött sok minden el van bújtatva. Ha egyetértenek velem, ne csak tetszikeljenek, lehet terjeszteni is! A képet „kölcsönvettem” Korax-tól! Kezdődjék az írás:
 

Szégyellem magamat!

 

Én tükörbe merek nézni, de ezt megteheti-e mindenki?

 

Igen szégyellem magamat! De ne bízzátok el magatokat, nem előttetek, a Vajdaságban még él(degé)lő, magatokat a magyar nemzeti közösség „büszke” tagjainak tartók előtt, hanem miattatok. Igaz, azt is el kell mondanom ki vagy kik előtt. Vegyük sorba őket: István király és honfoglaló ősei, a térségünkben vívott küzdelmek (mondjuk, I. és II. zentai, na meg a többi csata) részvevői és hősei, a kisembereket megnyomorító hatalom ellen lázadó betyárok (például Rúzsa Sándor bandája, hiszen vannak közöttünk olyanok is, akik dicső felmenőjüknek tartják némelyiket), de ne felejtsem el a „legújabbakat” sem, a néhai Csubela Ferenc, Páll Sándor meg Kasza József, mégis legfőképpen a jelenlegi diktatórikus rendszer miatt vándorbotot vevő testvéreink, fiaink, lányaink, illetve unokáink előtt.

 

Kíváncsi vagyok: Hogyan élitek meg a nagy inflációt (öröm az ürömben, az anyaországban ez még nagyobb), emellett még pár kérdésecske, az élelmiszer, az üzemanyag és a gyógyszerek árának az egekbe szökkenését, a bérek és a nyugdíjak elértéktelenedését, a mezőgazdaság kifosztását, az ásványi kincsek külföldiek által történt elrablását, a munkahelyek megszüntetését? Mindazt, amit a már több mint tíz éve regnáló hatalomnak köszönhetünk ti magatok is sorolhatjátok tovább! Mondhatjátok, vannak már befagyasztott árú termékek, már-már rendszeresen kapnak a fiatalok, a munkanélküliek és a nyugdíjasok is egyszeri támogatást (igaz, arról meg fene sem tudja miért, de megfeledkeztek, hogy nem sokkal a hatalomra kerülésük után elvették a nyugdíjasok illetményének egy részét, ami ma már átlagosan több mint 150.000 dinárt tesz ki személyenként), ráadásul a választási kampány során még ajándékokat is osztogattak. Azt már ne nekem magyarázzátok meg, inkább magatoknak adjatok választ a tükör előtt feltett kérdésre: Mire fogjátok használni az autóablak jégkaparóját, ha nem lesz pénzetek, hogy üzemanyagot vásároljatok a gépkocsitokba?

 

Úgy tűnik, megfeledkeztek önmagatokról, akik a múlt század kilencvenes éveinek elején felléptetek a délszláv polgárháború ellen, majd azok végén részt vettetek – síppal, dobbal, de nádihegedű nélkül – azokban a sétákban, amelyek Miloševićet rákényszerítették, ismerje be választási vereségét, azaz bukását. Nem láttátok már a hatalomban jelenleg tetszelgő alakokat már akkor, csak sokkal fiatalabb kiadásban? Mivel nem szeretnék belekontárkodni a pszichológia tudományába, nem szándékozok beszélni sem a felejtés, de még annyira sem az elfojtás fogalmairól!

 

A végére még csak annyit: azt mondta a diktátorocska sarja: Győztünk! Meglehet, ő így éli meg. Én egészen másként. Számomra senki sem nyer – tehát most sem – azzal, hogy egy diktatórikus rezsimet életben tartanak, mert a történelmi tények egyértelműek: bármely valamikori diktátor uralma igencsak rövid ideig (legtovább a haláláig) létezett. Ami pedig a legrémisztőbb, nagy hazugság, hogy demokratikus módon, választásokkal megszüntethették azt. Leggyakrabban egy, az előbbinél is „véreskezűbb” új diktátor söpörte el a hatalmat bitorlót, ha pedig ilyen addig még nem született meg, a népharag, amit később úgy sulykoltak bele az akkor élőkbe, győzedelmeskedett a forradalom (amit azt követően kötelezően ünnepelni kellett).

 

Mégis illene valamilyen következtetést elvonni minderről (is). Azonban és maradok a tényeknél, ugyanis annak vehető számomra például az, hiányzott kb. 15%-nyi, a politikától megcsömörlött választópolgár az urnák előtt, hiszen a választási kampány alatt senki sem tudta őket mozgósítani, mert legyünk őszinték, azok akik eddig hatalmon voltak (írásom pillanatában még ott is maradnak) semmi mást nem kínáltak nekik csak üres demagógiát, akik pedig le kívánták győzni ezt a diktatúrát – amellett, hogy képtelenek volta összefogni a „gonosz” ellen –, olyan jövőképet festettek le számunkra, ami „biztosan jobb lesz, mint most”, mert a hatalom hibáit sorakoztatták fel csak, amihez még azt fűztek, mindnyájukat el fogjuk számoltatni!

 

Nem kívánok sem magamat, de még csak másokat sem ostorozni. Csak arra kérek mindenkit, gondolkozzon el arról, megtett-e minden tőle telhetőt önmagáért, családjáért rokonaiért, mert – ezt elhihetik nekem – legtöbb érintett nem bújhat a GYŐZTÜNK varázsszó mögé, előbb utóbb mindenkinek szembe kell néznie a tettei következményeivel!

 

Balla Lajos
https://www.facebook.com/balla.laci.5