A szerbiai restitúciós (kárpótlási) törvény körül örvénylő visszafogott, de a mélyekig lenyúló vita, mind Magyarországon mind Szerbiában (egyelőre) érvekkel folyik. Ez biztató.
Jó az is, hogy szerb oldalon van már olyan, nem politikus, de szakember, aki elismeri: csakúgy, mint Horvátországban és Szlovéniában, Szerbiában sem lett volna szükség a törvény immár bilaterális szinten is vitatott rendelkezéseire.
De, nem ez a józan viszonyulás a szabály. A politikai színtéren a magyar szavazatokra ácsingózó Canak – mit sem törődve pártjának magyar tagjaival, netán azért, mert jól ismeri őket – a választási előcsatározások gyanánt bevetette a divatjamúlt fasisztázás eszközét. Másrészt, Djelic kormányalelnök érvel, de azt nem tudja elfogadni, hogy az ügyben ma már Budapesttel kellene szót értenie. Úgy gondolja, hogy a szerbiai magyarokkal, a Vajdasági Magyar Szövetséggel (VMSZ) könnyebben zöld ágra jut.
Ágoston András
Semjén Zsolt Szabadkán kijelentette, Magyarország mindent megtesz Szerbiáért az unió felé vezető úton, de úgy véli, hogy „egy olyan ország, amely valakiket kollektíve megfoszt jogaitól, nem lehet még tagjelölt sem". Djelic vélhetően abban reménykedik, hogy ez nem a hivatalos magyar álláspont. Pontosabban, arra számít, hogy Budapest az EU-ban, amikor Szerbiáról kell dönteni, az utolsó pillanatban nem fog ellenkezni.
Közben az idő vészesen múlik. Október 12-e a határidő, amikor az EU kinyilvánítja, megkapja-e Szerbia a tagjelölti státust.
Valóban, ebben a pillanatban nem tudjuk, hogy a magyar diplomácia végül kitart-e a Semjén által közölt álláspont mellett, de reméljük, hogy igen.
Erre a vélekedésre két támpontunk van.
Jelenleg úgy néz ki, hogy Szerbia Kosovo miatt most nem juthat tagjelölti státushoz, s ezért a magyar álláspont (kivéve, ha vétóról beszélünk), az egyeztetések során nem lehet a mérleg nyelve. Másodszor, s ez különösen fontos, a következetes magyar állásfoglalás a magyar világban bizonyítékként jelenhetne meg arra vonatkozólag, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) nem az Orbán-kormány fikciója, ahogy egyesek bemutatni igyekeznek, hanem működő politikai mechanizmus, amelyen keresztül érvényesül a nemzet érdekeinek optimális, elvszerű képviselete.
A VMDP-ben elégedettek vagyunk azzal, hogy a restitúciós törvény esetében sikeresen húztuk meg a vészharangot. Hogy ez hogyan zajlott le, részletesen ismertettük Hírlevelünk 218. számában. A színvallás megtörtént. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) végül helyes döntést hozott. Elismeréssel adózunk az ellenszavazataiért, és támogatjuk abban a törekvésében is, hogy a kollektív bűnösség törvénybe iktatása miatt eljárást indítson Szerbia Alkotmánybíróságán. Amennyiben erre szükség lesz, az Európai Bíróságon is.
Ez az útja annak, hogy a NER szellemében mindkét szereplő, mind a vajdasági magyarság, mind Budapest tovább vihesse közös ügyünket, a küzdelmet a kollektív bűnösség törvénybe foglalt bélyege ellen.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL IX. évf. 220. szám
2011. október 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése