ANYANYELVŰ OKTATÁS ÉS NEVELÉS – TÖRVÉNYEK ÉS GYAKORLAT

Vitaindító a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének 2012. március 31-i, az Anyanyelvű oktatás és nevelés című konferenciáján

Az Anyanyelvű oktatás és nevelés konferenciára egy több mint 30 oldalas írás készült, amely valójában része A MAGYAR NEMZETI KÖZÖSSÉG helyzete Szerbiában című, megjelenésre váró átfogó tanulmányomnak, amely részletesen beszámol a vajdasági magyarok helyzetéről.

Az oktatással és neveléssel foglalkozó anyag valójában három fejezetből áll. Az elsőben bemutatásra kerültek azok az európai egyezmények (az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezménye és az Európa Tanács regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája), amelyekben a tagállamok – egyebek között – kötelezettségeket vállaltak a nemzeti kisebbségek oktatásának előmozdítása érdekében.
Az említett nemzetközi egyezményekkel Szerbiai vállalta, hogy az általános iskolai oktatás területén elérhetővé teszi az általános iskolai oktatást a kisebbségi nyelveken; elérhetővé teszi a középiskola lényegi részét a kisebbségi nyelveken, vagy biztosítja, hogy a kisebbségi nyelvek oktatása a középiskolai tanrend integráns részét képezze. Ugyanezt vállalta a középiskolai oktatás területén is.
A felsőoktatás területén Szerbia vállalta, hogy feltételeket teremt, hogy e nyelveket, mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák, és hogy intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy biztosítsák annak a történelemnek és kultúrának az oktatását, amelyet a regionális vagy kisebbségi nyelvek hordoznak.

Az írás második fejezete a szerb alkotmányt, az oktatási, a tankönyvellátási és egyéb oktatási felszerelésről szóló törvényeket, valamint Vajdaság alapszabályát és oktatási hatásköreit rendező jogszabályok rendelkezéseit ismerteti. Ezeknek a részletes bemutatására nem térnék ki, részben azért, mert feltételezem, hogy a jelenlévők bizonyára ismerik ezek közül a legfontosabbakat. Akiket viszont a részletek is érdekelnek, azoknak a szervezők lehetővé teszik az anyaghoz való hozzáférést.
Ezeknek a jogszabályoknak az ismerete azért fontos, mert csak úgy tudjuk megvalósítani a jogainkat, ha ismerjük is azokat. Ez persze nem csak az oktatás területére vonatkozik.

A mai vitaanyag harmadik fejezete a jogszabályok gyakorlati megvalósulásával, illetve alkalmazásával foglakozik. Valójában arról szól, hogy milyen problémák vannak az anyanyelvű, konkrétan a magyar nyelvű oktatás területén.
Nem szándékom, hogy „előadást” tartsak, mint ahogyan s ajtóban megjelent, hanem csak – azoknak az anyagoknak az alapján, melyek számomra hozzáférhetőek voltak – felvázolni a magyar nyelvű oktatás és a nevelés időszerű kérdéseit.

Előzetesben megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek.
Az adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (most 891), a tanulók száma pedig 235-el kevesebb (most 15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.
Némileg kielégítő helyzetről csupán a magyar többségű községekben beszélhetünk, ám a szórványosodás jelei már itt megmutatkoznak, erre a legfigyelmeztetőbb példa Szabadka.
A magyar tanulók létszámának csökkenése négy fő okra vezethető vissza: 1. a magyar lakosság elöregedése, a szültések számának csökkenése, 2. kivándorlás, 3. vegyes házasságok/asszimiláció, 4. a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt a gyermek karrierjének biztosítása terén. A felsorolt okok többsége az oktatási rendszeren kívüli, ezért pusztán az oktatás színvonalának emelésével nem fordítható meg, de enyhíthető.
Jelenleg az általános iskolások 15-20 százaléka szerb tagozatra jár, 1 a magyar általános iskolák kádergondokkal küzdenek, a tanárok jelentős része – különösen a szórványvidékeken – nem tud magyarul, vagy ha tud is, nem ismeri megfelelő színvonalon a magyar szaknyelvet. Ezért az eddigieknél is erőteljesebb támogatásra szorulnak a magyar nyelvű továbbképzési programok, s azokon belül különösen a magyar szaknyelv magas szintű elsajátításának lehetőségeit kell kidolgozni alap-, közép- és felsőfokon egyaránt. 2

Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).
Az oktatási törvény kimondja ugyan, hogy 15 fő alatt is indítható osztály, külön miniszteri engedéllyel, de ezt a külön engedélyt sokszor nem kapják meg a szórvány magyarság diákjai. A magyar osztályokat, vagy iskolákat a szerb osztályokkal/iskolákkal von¬ják össze, ami egyenes út a végleges asszimilálódás felé. Ezt segítik azok a szülők is, akik gyermeküket – az állítólagos jobb érvényesülés vagy más okokból kifolyólag – szerb iskolába járatja.

A tankönyvek terén még mindig komoly hátrányok érik a magyar tanulókat. Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja ugyan a magyar diákok számára az anyanyelven történő oktatást minden tantárgy esetében, de ez több iskolában nincs szavatolva.
Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét.
Az alsós tagozatos tanulók részére (1-4. osztály) vannak tankönyvek, de a kisegítő tagozatosok számára már nincsenek. A felsős tagozatokon is hiányzik néhány tankönyv. Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveknek nyelvileg és helyesírásilag nem kielégítő fordítása. A középiskolák esetében többnyire régi kiadású, elavult tankönyvek vannak a gimnáziumokban, a szakiskolák részére nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv. 3 A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári kézikönyvek is.
Követelni kellene, hogy a magyar diákok is ugyan olyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.
Az igazi baj ezekkel (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom, a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása. Az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimi¬lálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.
A Magyarországról behozandó, a szerbiai oktatási programmal összeegyeztethető, modern tankönyvekre is szük¬ség van. Ez azonban továbbra is nehézkes és megol¬datlan kérdés. Nagyon fontos, hogy ne csak adományok útján jusson el egy-egy nagyobb könyv¬szállítmány a Vajdaságba, hanem folyamatos és szervezett körülmények között. (A vajdasági horvátok már Zágrábban kiadott könyvekből tanulhatnak. 4
Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolta az államnyelv hiányos ismerete is, továbbá az esetenkénti jellegzetes dikció, ami miatt sokan meg sem mertek szólalni ott, ahol szólni kellett volna”.5 Ezért a középiskolai tanulmányokat folytató diákok számára ki kellene alakítani (a tanárok segítségével) egy olyan kampányt, amelyben a diákok és a szülők figyelmét felhívnák arra, hogy magyar tagozaton is el lehet sajátítani a szerb nyelvtudást. Ehhez azonban az államnak is úgy kell(ene) megszerveznie annak oktatását, hogy az, az európai követelményeknek megfeleljen.

A magyar nyelvű oktatás színvonalának emelése fontos feladat, ezt szolgálja a minőséges tantervek, tankönyvek elkészítése és jóváhagyása. Az MNT az oktatási stratégia elfogadása (2010. október 28.) óta 53 tankönyv kéziratát hagyta jóvá. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tudásszabványa elkészült a felsős tagozatokra. Az MNT elfogadta a magyar nyelv és irodalom tantárgy tantervét a gimnáziumok valamint a három- és négyéves középiskolai szakok számára is, mégpedig minden évfolyam esetében.
Az általános iskolák magyar osztályai számára elkészültek a nemzeti önazonosságot erősítését szolgáló kiegészítő tantervek a történelem, képzőművészet, zenei nevelés, valamint a természet és társadalmi ismeretek tantárgy esetében. A népi hagyományok, mint szabadon választható tantárgy tantervprogramját elutasította a minisztérium, ezért ismételten meg kell mindent tenni azért, hogy bekerülhessen az elfogadott tantervek közé. Ugyanígy, a szerb nyelv, mint környezetnyelv tan- és óraterve szintén elkészült az általános iskola mind a nyolc osztálya számára, de ennek minisztériumi elfogadása is várat magára.
Azért, hogy minél több jó tankönyv legyen, az MNT oktatási bizottsága minden tantárgy esetében külön szakértői csoportot hozott létre, e szakemberek véleményezik, javítják az MNT-hez beérkező kéziratokat, és kapcsolatba lépve a kiadókkal segítenek, hogy szakmailag és nyelvezetében is színvonalas tankönyvek kerüljenek ki a nyomdából. 6
Továbbra is gondot okoz viszont, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok... Nincsenek kielégítő válaszok az iskolák önállósulási követeléseivel (Torda, Magyarittabé), a kétszakos tanárképzéssel 7 és a diplomahonosítások 8 felgyorsításával kapcsolatban sem. Azt sem lehet megkerülni, hogy „az iskoláknak nincsen annyi pénzük sem, hogy továbbképzésre küldjék a pedagógusokat”.9

Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház oktatási-, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint – „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint, a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”.
Tantárgyanként a magyar nyelvű oktatásban „kifejezetten rossz” a matematikatanárok szakképzettségi szintje, csupán 50 százalékuknak van megfelelő végzettsége. Nem sokkal jobb a helyzet az angol szakos tanárok esetében sem, akik 57,23 százalékának, a fizikatanárok 58,89, az informatikatanárok 61,33 százalékának, a zenei nevelést előadó tanárok 62,82 százalékának van kielégítő szakmai felkészültsége és végzettsége – olvasható a bizottság üléséről szóló tudósításban. 10
Miközben a magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgy-előadókban szűkölködnek, semmi alig vagy szinte sem történik ennek az égető problémának a megoldása, vagy akár az enyhítése érdekében.
Vajdaságnak nincs önálló magyar tanárképző egyeteme, mint ahogyan nincsenek önálló magyar középiskolái és nincs önálló magyar általános iskolai rendszere sem. Ezek a hiányosságok egyértelműen asszimilációserkentő tényezők, és nagymértékben hozzájárulnak a magyarság akkulturalizációjához, kisebbségi közösségünk eróziójához és folyamatos romlásához. Viszont az elsorvadó magyar oktatás csak sorvadó identitástudatú értelmiségi elitet tud „újratermelni”, és innentől a negatív kontraszelekció spirálja már hibátlanul fog működni, egész a nemzeti önfeladásig. Továbbra is a legsürgősebb feladatok egyike az önálló, magyar tanárképző egyetem létrehozása. A már működő szabadkai tanítóképző kar ezt nem teszi feleslegessé, éppen ellenkezőleg: fölerősíti a szükségletet. 11

A pedagógusi szakvizsga kérdése is csak 2011 végén oldott meg. Minden tanügyben dolgozó személynek ugyanis kötelező ún. licencvizsgát tenni ahhoz, hogy státusa törvényesnek számítson. A licencet a magyar pedagógusok csak Belgrádban szerezhették meg, a magyartanárok például úgy, hogy mind a diákoknak, mind a bizottság tagjainak néhány mondatonként magyarról szerbre fordítottak.
A 2009 végén meghozott ún. omnibusztörvény a vajdasági adminisztrációra bízta (többek között) a tanári licencek odaítélésével járó teendők lebonyolítását is, de mindennek a gyakorlati megvalósulását két éves huzavona előzte meg.
A tanügyi intézmények egy részében azonban hallgatólagosan eltekintettek ettől a feltételtől, különösen a kisebbségiek esetében, mert várták a hatásköri törvény alkalmazását, vagyis hogy a pedagógusok lakhelyükhöz közelebb, a tartomány területén, anyanyelvükön és anyanyelvüket értő diákok előtt tarthassák meg mintaórájukat, illetve hogy olyan bizottság előtt vizsgázhassanak, amelynek tagjai értik az anyanyelvüket.
Mintegy 1500 vajdasági pedagógus már másfél-két éve várta, hogy ennek a Belgrád és Újvidék között zajló huzavonának vége szakadjon, és megszerezhessék a munkavégzésükhöz szükséges licencet. Miután 2011 szeptemberében az oktatási miniszter jóváhagyta a vajdasági szakvizsgázást, a tartományi oktatási, jogalkotási és nemzeti közösségi titkárság szándéka az, hogy gyors tempóban, akár havi két-három vizsganapot is beiktatva, lehetőleg már 2012-ben behozza a belgrádi adminisztráció időhúzásából fakadó lemaradást. 12
Továbbra is megoldatlan azonban az oktatásban foglalkoztatottak alkalmassági tesztelése. Az óvodapedagógusi, tanítói, tanári állásra pályázóknak szerb nyelvű alkalmassági tesztet kell kitölteniük, szerb identitásból, anyanyelvből eredő tartalommal, kockáztatva ezzel a munkába állás lehetőségét és tanítóként, tanárként való leértékelésüket. Mindemellett egy interjúra is sor kerül – szintén szerb nyelven Az MNT magyar szakemberek bevonásával is igyekszik megoldást találni az oktatásban dolgozók alkalmassági vizsgájának problémájára. 13
Jogilag még mindig szabályozatlan az is, hogy a nemzeti kisebbségi oktatási intézményekben munkaviszony létesítéskor „mit lehet a nemzeti kisebbségi nyelv ismeretéről szóló bizonyítéknak tekintetni, és hogyan lehet azt beszerezni”. 14

A mostoha körülmények hozták össze 2011. január 14-én az anyanyelvápoló tanárok egy csoportját Újvidéken. Szlovák, magyar és ruszin pedagógusok gyűltek össze Vajdaság több településéről a szlovákok újvidéki művelődési házában, hogy közösen kíséreljenek meg megoldást találni az anyanyelvápolás a nemzeti kultúra elemeivel tantárgy védelmére. Az elhangzottak szerint évről évre nehezebb helyzetben vannak, a tantárgy pedig a ranglétra aljára süllyedt. A tantárgy nem szerepel az órarendben, a tanár az elsősök iratkozása alkalmával nem tekinthet bele a tanulók dokumentációjába, az osztályzatot nem számítják be az átlagba, a tantárgy státusa teljesen nyitott, ebből kifolyólag minden igazgató legjobb belátása szerint viszonyul hozzá.
A tanárok nem győzték hangsúlyozni az állam nemtörődömségét a tantárggyal szemben, ami tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvéről van szó, nem hozhat jó pontokat az EU-ba igyekvő Szerbiának. Ezért az összejövetel résztvevői indítvánnyal fordultak minden illetékes intézményhez, közöttük a nemzeti tanácsokhoz, a Vajdasági Pedagógiai Intézethez, a tartományi oktatásügyi titkársághoz, az oktatásügyi minisztériumhoz, amiben kérik, hogy az anyanyelvápolás tantárgyat hozzák a vallási vagy a polgári neveléssel egy szintre, azaz tegyék választhatóvá, és egyben kötelezővé mindazok számára, akik nem anyanyelvükön részesülnek iskolai oktatásban.
Továbbá – mint elhangzott –, lényeges kettéválasztani a tantárgyat: egyfelől azokat kell csoportosítani, akiknek egészen, vagy félig-meddig anyanyelve az adott tantárgy nyelve, másfelől pedig azokat, akik idegen nyelvként kívánnak megismerkedni a környezetükben élők, illetve az EU-ban már egyenrangú nyelvként szereplő magyar, szlovák, vagy más nyelvvel. Ezen kívül lehetővé kell tenni, hogy az átlagosztályzatba beszámítsák ezt a tantárgyat is, hogy az elsősök beíratásakor az anyanyelvápoló tanár betekinthessen a diákok dokumentációjába, hogy órarendbe iktassák a tantárgyat, és ne esetlegesen kerüljön sor a megtartására, hogy egyértelműen, törvényes keretek között rendezzék a tantárgy státusát. A magyar nyelvet, mint anyanyelvápolást tanító tanárok legnagyobb nehézsége, az említett problémákon túl, hogy az első és a második osztályosokat leszámítva, nincsen megfelelő tankönyv. 15
A napokban megérkezett az oktatási minisztérium válasza a szabadkai önkormányzat kezdeményezésére, hogy a magyar mint környezetnyelv választható és osztályozható tantárgy legyen a szerb osztályokban. Három éve küldte el első ízben az önkormányzat a kezdeményezést, majd, mivel erre nem kapott választ, a közelmúltban megismételte írásos felvetését.
Az átirat szerint a környezetnyelv lehet választható tantárgy, ha megvan hozzá a megfelelő tan- és óraterv, ha az iskolaszék is jóváhagyja, hogy az adott iskolában bekerüljön a választható tantárgyak közé, amelyek jelenleg a vallási nevelés és a polgári nevelés (a törvény szerint, ha valaki első vagy ötödik osztályban egy választható tantárgy mellett dönt, azt a következő négy évben tanulnia kell). Ha viszont inkább a vallási nevelés és a polgári nevelés iránt van érdeklődés, akkor maradhat a magyar, mint környezetnyelv oktatása fakultatív. 16

Negyven középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás. A magyar nyolcadikosok 75,4 százaléka a negyedik fokozaton tanul tovább. Ezen belül a gimnáziumba iratkozottak aránya 17-ről 20 százalékra emelkedett. Úgyszintén 92,4 százalékról 95,6 százalékra sikerült növelni azok arányát, akik magyar nyelven tanulnak tovább valamely vajdasági középiskolában. Ha a középiskolai diákotthonokat is sikerül befejezni, minden bizonnyal még 1-1 százalékkal növelhető azok aránya, akik nem a szerb középiskolai osztályokat vagy a magyarországi továbbtanulást választják. 17

A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai szerint Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén. 18

A vajdasági magyar egyetemisták és főiskolások elvándorlási szándékát vizsgálta (2010. évi) kutatásában a zentai székhelyű Identitás Kisebbségkutató Műhely. Kiderült, a migrációs hajlandóság tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók a magyarországi és a szerbiai felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági magyar fiatalok között: a Magyarországon tanulók több mint 90 százaléka foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, míg a Szerbiában tanulók esetében ez az arány 70 százalék körüli. Azok is sokkal nagyabb arányt képviselnek a Magyarországon tanulók körében, akik már meghozták a döntést, hogy külföldre költöznek. A kérdésre, hogy milyen motivációs tényezőkre vezethető vissza a kivándorlási hajlandóság, a felkínál (válasz)lehetőségek közül a legtöbben a jobb megélhetést és a hátrányos kisebbségi helyzetet jelölték meg. 19
Ennek az elvándorlásnak a csökkentéséhez szükséges lenne egy önálló vajdasági magyar egyetem létrehozása is. Természetesen, ehhez szükség lenne a magyar állam támogatására is. Ezzel szemben a jelenleg pozícióban levő tisztségviselők nagy része azzal érvel, hogy nincs elég magyar diák. Felvidéken műkö¬dik magyar egyetem, Kárpátalján (ahol fele annyi magyar él, mint a Vajdaságban) főiskola mű¬ködik, hamarosan pedig az Ungvári Egyetem több magyar nyelvű szakot is indít, Erdélyben küz¬denek a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztásáért, de már számos komoly magyar felsőoktatási intézmény is működik. Addig Vajdaságban semmilyen előrelépés nem látszik.

A MNT-nek nyolc évre volt szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát. 20
Az ülésen többen is megfogalmazták, hogy az oktatás megőrzése, és hozzáigazítása napjaink követelményeihez kulcsfontosságú a délvidéki magyar kisebbség fennmaradása szempontjából a képzettségi mutatók és az oktatás minőségének emelése így mindenki számára létfontosságú. Különösen a vajdaságiak esetében, ugyanis az ottani magyar közösség – a többi népcsoporthoz viszonyítva – kétszeresen alulképzett.
A stratégia az általános irányvonalak kijelölése mellett több konkrétumot is tartalmaz, amelyeknek megvalósulását meghatározott idősávokhoz köti. Ezek közé tartozik például az a célkitűzés, hogy legalább 5 százalékkal több gyerek tanuljon anyanyelvén az alapoktatásban. Ennek érdekében az MNT mintegy 15 olyan magyar nyelvű osztály fenntartásához is hozzájárult, ahol a tanulók száma 15 alatt van. 21
A 152 magyar nyelven is oktató intézmény közül 36 iskolát tett kiemelt jelentőségűvé az MNT, illetve 28 iskola esetében elindította a társalapítói kezdeményezést. E folyamatot 8 középiskola esetében sikerült befejezni.
A kiemelt jelentőségűnek nyilvánított iskolák esetében a MNT átveheti az alapítói vagy társalapítói jogokat. A nemzeti tanácsokról szóló törvény értelmében az MNT a vegyes tannyelvű iskolák 25 százalékát nyilváníthatja kiemelt jelentőségűnek. 22 A Tartományi Képviselőház döntése alapján a MNT társalapítója a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak és Kollégiumnak (Zenta), valamint a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumnak (Szabadka) is. 23
Az MNT 2011-ben több mint 450 ösztöndíjat osztott szét a vajdasági magyar elsőévesek, és további 100 demonstrátori ösztöndíjat a haladó egyetemisták körében, ami lehetővé teszi egyrészt, hogy tanulmányaik során kizárólag a tanulmányokra összpontosítsanak, másrészt pedig, hogy itthon, a Vajdaságban tanuljanak tovább. 24
Az ösztöndíjas elsősöket segítette az MNT szerb nyelvi felkészítő programja is, amely két részből állt: a 2011. szeptemberi intenzív kurzusból (erre 70 jelentkező volt, akik tudásszintjük szerint napi négy órában 9 csoportba osztva dolgoztak) és az első félévben zajló órákból (amelyen 30 diák vett részt heti egy alkalommal). 25
– A Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiájának kiemelt célja a magyar nyelvű közoktatás minőségének, színvonalának, versenyképességének növelése. E közösségnek akkor van jövője, ha nemcsak nyelvében, szellemiségében, tartalmában, közösségmegtartó erejében magyar, hanem versenyképes is. Olyan színvonalú, amely vonzóvá teszi a magyar nyelvű iskolákat a magyar szülők és a nem magyar ajkú lakosok egy része számára is – olvasható az MNT 2012. március 29-i konferenciájáról szóló tudósításban. 26 Ezt a megfogalmazást úgy is lehet értelmezni: az MNT elismeri, hogy baj van a magyar nyelvű oktatás minőségével, színvonalával és versenyképességével is.
Az MNT munkáját beárnyékolja az a törekvés is, hogy az iskolák igazgatóinak és az iskolaszékek tagjainak megválasztásakor nem a szakmai követelményeket és a rátermettséget, hanem a párthovatartozást és a politikai megfelelőséget helyezi előtérbe. Ez nem csak nagy elégedetlenséget váltott ki szakmai körökben, de számos per indítását is okozta. Ebből mielőbb le kell vonni a tanulságot és meg kell szüntetni az MNT ilyen viszonyulását. Az oktatást mentesíteni kell a pártpolitikai befolyástól és csatározásoktól.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak úgyszintén felróható, hogy (a többéves ígéretek és határozatok ellenére) a mai napig nem tudta megvalósítani a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulását.

Végezetül javasolom, hogy a VMPE elnöksége, a rendelkezésre álló adatok, a mai konferencia anyaga és az itt elhangzó vita alapján, dolgozzon ki egy dokumentumot, amely értékeli az anyanyelvű oktatás helyzetét és megfogalmazza a legsürgősebb teendőket. Javasolom továbbá, hogy a VMPE a jövőben rendszeresen, évente legalább egy alkalommal szervezzen pedagóguskonferenciát, lehetőleg a tanév második félévében, amely áttekintené a folyamatban lévő oktatási évvel kapcsolatos kérdéseket és meghatározná a további feladatokat. A VMPE szervezhetne külön tematikus értekezleteket is, például az általános, vagy a középiskolai oktatás, a tankönyvkiadás, a környezeti nyelv oktatása, stb. témájában. Fontos lenne, hogy a továbbiakban a szakma is erélyesebben hallassa a hangját.

Újvidéken, 2012. március 31-én

Bozóki Antal, mgr.

Jegyzetek:
1. A 2011/12-es tanévben – a Magyar Nemzeti Tanács adatai szerint – „a magyar nemzetiségű gyermekek 15 százaléka tanul szerb nyelven. E tanuló 5,3 százaléka olyan községekben él, ahol nincs módjuk anyanyelvükön tanulni. A magyar gyerekek 9,7 százaléka esetében választották a szerb osztályt annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a magyar nyelvű oktatás is” (Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.).
2. Csorba Béla: Néhány javaslat és észrevétel az oktatási és kulturális stratégia alapelveinek kidolgozásához, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 163. szám, 2011. július 16.
3. Lásd: Rontó Bozóki Judit: Egyenrangú oktatás?, Vajdaság Ma,
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1938 (2008. május 4.); Bozóki Antal: Milyen tankönyvekből tanulnak diákjaink? Vajdaság Ma, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=tukor#2050 (2008. július 3.), Rontó Bozóki Judit: Hogyan és miből tanítjuk diákjainkat?, Vajdaság Ma,
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2053, 2008. július 6., és L. M.: Tankönyvböngészés (Magyar Szó, 2011. február 9., 9. o.) című írását. Majdnem húsz év után készül új tanterv magyar nyelvből és irodalomból (Mihályi Katalin: Lehetetlen küldetés, Magyar Szó, 2011. február 19., 1 és 9. o.).
– A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól, előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől, ez derül ki az elemzésekből. Éppen ezért Nevena Petrušić, az egyenjogúság védelmének biztosa többek között azt ajánlja, hogy a tankönyvek mutassanak be különböző nemzetiségű és vallású jeles személyiségeket, iktassák ki az egyes szakmákkal kapcsolatos sztereotípiákat, járuljanak hozzá a fejlődési rendellenességgel született, tanulási nehézséggel küzdő, szegénységben élő gyerekekkel kapcsolatos előítéletek enyhítéséhez, dobják ki e kiadványokból az idejét múlt és sértő kifejezések használatát (B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli tankönyvek, Magyar Szó, 2011. július 6., 4. o.).
4. Újabban a Nemzeti Oktatási Tanács munkacsoportjának javaslata szerint a jelenlegi közoktatási törvényből „törölni kell a behozatali tankönyv használatának engedélyezését. Szintén törölnék azt is, hogy a nemzeti kisebbségek miniszteri engedéllyel az anyaországból behozott tankönyveket használják” (Mihályi Katalin: Tilos lesz behozni tankönyvet?!, Magyar Szó, 2008. október 30., 16. o.)
5. Friedrich Anna: Egy ígéret kapcsán, Családi kör, 2011. július 14., 3. o.
Az oktatási minisztérium „bürokratikus ellenállása miatt a szerb nyelv tanulásának reformja az előzetes egyetértés ellenére megtorpant”, de „a nyár folyamán végre elkészül szerb nyelvből az új tanterv, amely már az idegen nyelv tanulásának módszertanára épül” – olvasható Korhecz Tamás, a magyar nemzeti tanács elnökének jegyzetében (Nyüzsgő méhkas vagyunk, Magyar Szó, 2011. július 9., 16. o.).
A szerb nyelvű tagozatokra járó magyar diákok gondjaival kapcsolatban lásd még Bozóki Antal: Pótvizsga című írását [http://www.vajma.info/cikk/tukor/4357/Potvizsga.html, 2011. szeptember 3. (10:49); http://www.mpsz.net/, 2011. szeptember 03. (12:01) és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 196. szám, 2011. szeptember 4.].
6. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
7. – Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kétszakos képzés minél hamarabb elinduljon. Eddig sem mi voltunk azok, akik miatt ez nem történt meg, hanem a törvényeink ellentmondásossága miatt. Nincs világosan megfogalmazva, hogy mit lehet és mit nem. Például a munkahelyi nomenklatúrában a kétszakos tanár megfogalmazás nem is létezik. Mi csak akkor tudjuk elvégezni, ha a tanári, tanítói szakok valami módon hasonlóságot mutatnak – nyilatkozta Káich Katalin, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékánja (Tápai Renáta: Matematikatanárokká is válhatnak a tanítók, Magyar Szó, 2011. július 6., 5. o.).
8. Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke 2011. április 1-jei sajtótájékoztatóján azt javasolta, hogy Szerbia és Magyarország írjon alá államközi egyezményt, amely alapján egyenértékűvé teszik mindkét ország felsőoktatásában szerzett diplomákat. A pártelnök elmondta, hogy ez a gyakorlat működik Svédország és Finnország között is (csin: Honosítás helyett egyenértékű diplomát, Magyar Szó, 2011. április 2., 6. o.).
9. Nagy Magdolna: Híd a nemzeti tanácsok és az oktatásügyi titkárság között, Magyar Szó, 2010. január 1., 10. o.
10. N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett, Magyar Szó, 2009. december 9., 15. o.
11. Lásd a 2-es alatt idézett forrást.
– A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) kérelmezte prof. Dr. Miroslav Vesković rektornál a magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen, magyarországi támogatással. Ennek oka a vajdasági szaktanárhiány és a fiatalság Magyarországra való folyamatos áttelepülése. A rektor válaszlevelében kifejtette, hogy az Egyetem kész nemzetközi projekt keretében fejleszteni a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatást – áll az egyesületnek A vajdasági magyar felsőoktatásért című közleményében (Magyar Szó, 2011. július 21., 9. o.).
12. t. r.: Megrekedt a szakvizsga-kérdés, Magyar Szó, 2010. augusztus 3., 1. és 15. o.; m. k.: A magyar pedagógusokról elfeledkeztek, Magyar Szó, 2010. szeptember 9., 14. o.; Mihályi Katalin: Másodrangú magyar pedagógusok, diákok?, Magyar Szó, 2010. szeptember 11, 10. o.; m. k.: Mit is mérnek?, Magyar Szó, 2010. szeptember 11., 10. o. és Pressburger Csaba: Pedagógusi szakvizsgáztatás Vajdaságban, anyanyelven, Magyar Szó, 2012. december 31., 8. o.
13. t.r.: Magyar pszichológusok készítik az interjút, Magyar Szó, 2011. január 5., 1. és 5. o.; t.r.: Cinikusan reagáltak az MNT egyéves munkájára, Magyar Szó, 2011. november 10., 9. o.; Beretka Katinka: A különc magyarok, Új Esély, 2011. december 15., 34. o. ás Tápai Renáta: Még nem zárult le a magyar nyelven való tesztelés ügye, Magyar Szó, 2011. december 29., 8. o.
14. Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu, http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2011/Izvestaj_PO_2010%20_Final.pdf, 15. o.
15. N-a: Méltó rangra emelni az anyanyelvápolást, Magyar Szó, 2011. január 15., 11. o., és Ká: Anyanyelv a szamárfülön, Magyar Szó, 2011. április 11., 4. o.
16. m. k.: Választható tantárgy a magyar, mint környezetnyelv, Magyar Szó, 2012. március 28., 9. o.
17. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
18. Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti tanács elnöke a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken elnevezésű tanácskozáson egyebek között a vajdasági magyarságnak az egyetemi végzettségűek, a tudományos fokozattal rendelkezők száma tekintetében tapasztalható lemaradásról szólt (m.k.: Kisebbségvédelem, 1944/45-ös atrocitások, magyar Szó, 2010. november 15., 1. és 4. o.). Reményei szerint a 2011/2012-es tanévtől kezdve a MNT „legalább 500, de esetleg 600-700 stúdiumát kezdő fiatalt tudnak majd támogatni” (Pesevszki Evelin: Páratlan esély az elsőéveseknek, Magyar Szó, 2010. december 2., 1. és 15. o.)
19. Máriás Endre: Örök kérdés: Menni vagy maradni, Magyar Szó (Kilátó), 2010. július 24., 21. és 23. o.
20. Oktatásfejlesztési Stratégia 2010-2016:
http://www.mnt.org.rs/1-Aktualis/9-Oktatasfejlesztesi-Strategia-2010-2016
21. Bővebben lásd: Pesevszki Evelyn, Megszületett az oktatásfejlesztési stratégia, Magyar Szó, 2010. október 19., 1. és 5. o.; Elfogadták az oktatásfejlesztési stratégiát, http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3685, 2010. október 18. [23:48] és Megszületett a vajdasági magyar oktatási stratégia,
http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/. Lásd még a 35-ös jegyzetet is.
22. Pesevszki Evelyn: Újabb kiemelt jelentőségű oktatási intézmények, Magyar Szó, 2011. április 6., 1. és 4. o.
23. Pesevszki Evelyn: Többlet a legnagyobb magyar iskoláknak, Magyar Szó, 2011. április 7., 1. és 9. o. és Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok, Magyar Szó, 2011. december 24., 9. o.
24. http://mntosztondij.org.rs/
25. Tápai Renáta: Pályakezdők útját egyengetnék, Magyar Szó, 2011. december 31., 8. o.
26. m. k., t.r.: A hatékonyabb, színvonalasabb, versenyképesebb oktatásért, Magyar Szó, 2012. március 30., 1. és 9. o.