REHABILITÁLÁSI JOGOK

Rehabilitációs kártalanítás

A 2012. december 15-én hatályba lépett rehabilitálási törvény („Službeni glasnik RS” / Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye, 92/2011. szám) azon személyek rehabilitálását és rehabilitálásuk jogi következményeit szabályozza, akiket politikai, vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól a törvény hatálybalépésének napjáig (2012. december 15.) megfosztottak (1. szakasz).

Rehabilitálási jogok

A rehabilitált személynek (20/1 szakasz) joga van:
1. a kiemelt nyugdíjra jogosító idő elismeréséhez,
2. havi pénzbeli térítéshez (külön pótlék),
3. egészségvédelemhez és a betegbiztosításból eredő egyéb jogokhoz,
4. az elvett vagy elkobzott vagyon visszaszármaztatásához, illetve az ezzel a
vagyonnal kapcsolatos kártalanításhoz és
5. a rehabilitációs kártalanításhoz.

Miből áll a rehabilitációs kárpótlás? A rehabilitált személy jogosult a szabadságának és jogainak megsértése miatt keletkezett
1. anyagi károk kárpótlására (26/1 szakasz),
2. a befizetett pénzbüntetések és az eljárási költségek revalorizált összegű
visszatérítéséhez (26/2 szakasz), és
3. a szabadságvesztése miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti
kárpótlásra, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban (26/3
szakasz).

A rehabilitált személy halála miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti kárpótlásra jogosultak (a törvény 21/2 szakasza szerinti személyek): a rehabilitált személy házastársa, gyermeke és szülei, illetve testvérei és a házasságon kívüli partnere (élettársa), összhangban a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel. Ennek feltétele, hogy közöttük és az elhunyt rehabilitált személy között tartós életközösség állt fenn.

A rehabilitált személy (26/3 szakasz) és gyermekei (7/5 szakasz), akik a szülők jogainak és szabadságának megsértése idején a büntetés-végrehajtási intézetben születtek, illetve akik a szülőkkel együtt bizonyos időt ezekben az intézetekben töltöttek, vagy a büntetés végrehajtás ideje alatt az egyik vagy mindkét szülő gondoskodását nélkülözve nőttek fel, jogosultak a szabadságvesztése miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti kárpótlásra, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban. Jogosultak az egészségvédelemre és a betegbiztosításból eredő egyéb jogokra is.

Kötelmi szabályok

A rehabilitálási törvény a 26 szakasza kimondja, hogy „a rehabilitált személy jogosult a szabadságának és jogainak megsértése miatt keletkezett anyagi károk kárpótlására, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban”.

Az elszenvedett anyagi károkat minden esetben ténylegesen és tételesen bizonyítani kell. Ezek állhatnak pld. az elmaradt jövedelemből, a fizetéskiesésből vagy más anyagi természetű kárból, vesztességből. A kár összegének megállapítása mindenkor a bírósági pénzügyi szakértő feladata.

A rehabilitálási törvény 21. szakaszának 2. bekezdése szerinti személyek (a rehabilitált személy házastársa, gyermeke és szülei, illetve testvérei és a házasságon kívüli partnere, illetve élettársa) jogosultak a rehabilitált személy halála miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti kárpótlásra, melynek feltétele, hogy közöttük és az elhunyt rehabilitált személy között tartós életközösségi viszony volt, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban.

A nem anyagi kár megtérítését a kötelmi viszonyokról szóló törvény rendezi (A JSZSZK Hivatalos Lapja, 29/78., 39/85., 45/89. és 57/89. szám, illetve a JSZK Hivatalos Lapja, 31/93., 22/99., 23/99., 35/99. és 44/99. szám).

Az ún. kötelmi törvény 199. szakasza szerint, személyhez fűződő jog megsértése esetén a bíróság az ítéletnek, illetőleg a helyesbítésnek a károsult költségére történő közzétételét, vagy a sérelmet eredményező kijelentésnek a károkozó által való visszavonását, vagy valamely mást rendelhet el, amivel a térítés útján elérhető cél megvalósítható.

A pénzbeli térítésre (a törvény 200. szakasza) akkor kerül sor, ha a bíróság úgy tekinti, hogy az eset körülményei, de különösen a fájdalom és a félelem foka és tartama ezt indokolják, az elszenvedett fizikai fájdalmakért, az életaktivitás csökkenése, a meggyalázás, a tekintély, a becsület, a szabadság vagy a személyiségi jogok megsértése, közeli személy halála miatt elszenvedett lelki fájdalmakért, valamint a félelemért, a vagyoni kár megtérítésétől függetlenül, valamint annak hiánya esetén is, méltányos pénzbeli térítést ítél meg.

A bíróság a nem vagyoni kár megtérítése iránti követelésről, valamint a térítés
összegéről való döntéshozatal során figyelembe veszi a sértett javak jelentőségét és az illető térítés célját, de azt is, hogy ezzel ne támogassa a jellegével és társadalmi céljával összeférhetetlen törekvéseket.

A törvény 201. szakasza határozza meg a halál vagy súlyos rokkantság esetén pénzbeli térítésre jogosult személyek körét:
(1) Valamely személy halála esetén közeli hozzátartozóinak (házastárs, gyermekek és
szülők) lelki fájdalmaikért a bíróság méltányos pénzbeli térítést ítélhet meg.
(2) Az említett térítés testvéreknek is megítélhető, ha ők és az elhunyt huzamosabb
ideig életközösségben éltek.
(3) Valamely személy különösen súlyos rokkantsága esetén házastársának,
gyermekeinek és szüleinek lelki fájdalmaikért a bíróság méltányos pénzbeli
térítést ítélhet meg.
(4) Az e szakasz (1) és (3) bekezdésében említett térítés az élettársnak is
megítélhető, ha ő és az elhunyt, illetőleg sérült személy huzamosabb ideig
életközösségben élt.

A rehabilitálási és a kötelmi törvényben meghatározott pénzbeli térítésre jogosultak köre megegyezik.

„Méltányos pénzbeli térítés”

Sem a rehabilitálási sem a kötelmi törvény nem határozott meg konkrét összeget az elhalálozás, a súlyos rokkantság, az elszenvedett fizikai fájdalmakért, az életaktivitás csökkenése, a meggyalázás, a tekintély, a becsület, a szabadság vagy a személyiségi jogok megsértése, közeli személy halála miatt elszenvedett lelki fájdalmakért, valamint a félelemért.

A törvény az ilyen az esetekre csak „méltányos pénzbeli térítés” megítélését látja elő. Ennek irányadója az eddigi bírósági gyakorlat lehet. A kár összegének meghatározásakor az eljáró bíróság bírósági orvosi szakértő (elmegyógyász) véleményét is figyelembe veszi.

A 2006. évi rehabilitálási törvény meghozatala után mindössze két rehabilitálási kárpótlási per ismert.

Az első (P-5202/2008 számú) perben az újvidéki (akkor még) községi bíróság az időközben elhunyt M. L-nak az 1949. április 29-étől 1950. november 1-jéig a Goli-szigeten (Kopár/Kecske-szigeten) töltött idő alatt a tekintélye, a becsülete, a szabadsága és jogai megsértése miatt elszenvedett lelki fájdalmakért 700 000,00 (hétszázezer), az átélt félelemért pedig 500 000,00 dinár összeget, valamint a perköltségeket ítélte meg.
Az ítéletet ellen az alperes Szerbia Köztársaság fellebbezett. A másodfokú bíróság az ítéletet azzal az indoklással semmisítette meg, hogy „a rehabilitált személynek a kártérítésre való jogát külön törvény fogja rendezni” (amire csak 2011-ben került sor). Ennek a törvénynek a meghozatalát M. L. már nem érhette meg.

A másik (1. P-2231/10 számú) perben a zombori Alapfokú Bíróság Z. M. E-nek 400 000,00 (négyszázezer) dinárt ítélet meg a közeli hozzátartozója (édesapja) halála miatt, 100 000,00 dinárt az átélt félelem és 250 000,00 (kétszázötvenezer) dinár az átélt lelki fájdalmaik miatt. A bíróság az összeget végül 730 000,00 (hétszázharmincezer dinárban szabta meg, valamint megítélte a perköltségeket is. Az ítélet ellen a Köztársasági Vagyonjogi Ügyészség Szabadkai Ügyosztálya, az alperes Szerbiai Köztársaság nevében fellebbezett.
Az alperes nem vitatta sem az ítélet jogi alapját, sem a megítélt összeget. Kizárólag arra hivatkozott, hogy a rehabilitálási törvény 26. szakasza meghatározza a rehabilitálási kárpótlásra jogosultak körét (amibe a felperes Z. M. E., mint a kivégzett lánya kétségtelenül tartozik), és hogy a törvény 27. szakasza meghatározza a rehabilitációs kárpótlási eljárását. (Lényegében most meg arra utal, hogy időközben meghozták a törvényt, és hogy az ügyben az Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság az illetékes.) Most a fellebbezés az újvidéki Fellebbviteli Bíróság előtt van.

Újabb bírósági perek?

A rehabilitálás iránti kérelemnek helyt adó bírósági határozat alapján a rehabilitált személy és a törvény 21/2 és 7/5 szakaszában meghatározott személyek kérelmet nyújthatnak be a rehabilitációs kártalanítás iránt (27/1 szakasz).

A rehabilitációs kártalanítás iránti kérelmet a Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság bírálja el. A kérelmet az Igazságügyi Minisztérium címre kell elküldeni: Ministarstvo pravde Beograd, Nemanjina 22-26 sz. A Bizottság titkára Jasmina Stojanović (tel.: 011 361 2458).

Amennyiben a Bizottság kérelemnek nem ad helyt, vagy arról a kérelem benyújtásától számított 90 napos határidőn belül nem dönt, a kérelmező az Alapfokú Bíróságnál kártérítési keresetet nyújthat be. Ha a kérelem egy részére vonatkozóan született csak megegyezés, a keresetet a kérelem maradvány részére vonatkozóan lehet benyújtani.

A kártérítési kereset az elutasító határozat kézhezvételének vagy a megegyezés megkötésének napjától számított egyéves határidő letelte, illetve a 90 napos határidő(től számított egy év) letelte után nem nyújtható be.

Most már az a kérdés, hogy milyen összegeket hagy jóvá a jogsérelmet szenvedett személyeknek a Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság? Megfelel-e majd ez az összeg a jelenlegi joggyakorlatnak, vagy újabb bírósági perek előtt állunk? Meddig tart még a károsultak golgotája?

Újvidék, 2012. március 11.

Bozóki Antal