Mosakodás

Kisebbségjogi jegyzet

Újabb – ki tudja már hányadik – botrányba keveredet Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke. De lássuk sorjában az eseményeket.
– Hosszas előkészületek után megkötöttük az együttműködési szerződést a Vajdasági Magyar Tudományos Társasággal (VMTT), az újvidéki Jogi Karon folyó magyar nyelvű oktatás pénzügyi támogatásáról – írja Korhecz jegyzetében (Magyar Szó, 2012. február 18., 14. o.). Korhecz ugyanakkor bejelentette, hogy most az MNT támogatásával „lehetővé válik az oktatási tevékenység megerősítése, bizonyos intézményesítése”.
A jegyzet alapján az olvasó arra a megállapításra juthatott, hogy új lehetőségek nyílnak a magyar nyelvű oktatás előtt a Jogi Karon.
Az újvidéki egyetemisták szövetsége és az újvidéki Jogi Kar hallgatóinak szövetsége február 21-i összejövetelén valótlannak nevezték Korhecznek a jegyzetben közölt állítását, miszerint a kilencvenes évek elején a ,,nagyszerb ideológia” hatására „számos magyar egyetemi oktatót üldöztek el a Karról”. Együttes közleményükben Korhecz állításait „rágalomnak” minősítették, amelynek valótlanságáról mindenki meggyőződhet, aki megnézi az oktatók névsorát a Jogi Kar honlapján. Az egyetemista szervezetek tagadják Korhecz azon kijelentését is, hogy a Karon tanuló magyar hallgatók száma ,,megtizedelődött” volna.
Ez után következett az MNT (miért nem az elnök?) Félreértették a szöveget c. közleménye (február 23.), miszerint a testületet „igazán meglepte és felháborította bizonyos befolyásos médiumok írása Dr. Korhecz Tamás, a ’Tanács elnökének nyilatkozata’ kapcsán az újvidéki Jogi Karon állítólag megszervezendő magyar nyelvű oktatásról”.
A Jereváni Rádió és „a támadás a legjobb védekezés” stílusában írt közlemény a „befolyásos médiumok”-nak felrója, hogy „önkényesen kiválasztott részeket közöltek” az MNT elnökének „blogjából”, anélkül hogy „e kérdésekről helyes információért előzetesen megkérdezték volna a Tanácsot” (sic!). Miért kérdezték volna meg az újságírók a Tanácsot, és mit is kérdeztek volna a testülettől, amikor az elnök jegyzetéről van szó? Összetévesztené, illetve kiegyenlítené önmagát az elnök az MNT-vel? (A testületben egyébként is minden úgy történik, ahogy ő elképzeli!
A MNT közleményében még tovább is bonyolítja a helyzetet, és újabb (kellemetlen) kérdéseket vet fel, amikor arról szól, hogy az MNT „pénzeszközöket biztosít magyar nyelvű konzultációk (és nem gyakorlatok, előadások vagy vizsgák) megtartására a Tudományos Társaság (VMTT) tagjai által”. AZ MNT elnöke – aki tíz évig közigazgatási titkár volt – és a VMTT elnöke (aki az emlitett karon a kötelmi jog professzora) nem tudná, hogy nem köthetnek szerződést és a VMTT tagjai sem tarthatnak konzultációkat a Jogi Karon, a Kar előzetes belegyezése nélkül? Kérdés az is, hogy MNT tagjainak tudomásuk volt-e egyáltalán a VMTT-vel kötött szerződésről.
Az MNT aláírásával megjelent közlemény megállapítja, hogy „a napilapok bizonyos cikkei” nem csak „téves képet festettek a szándékról és a projektumról”, de „kárt okoztak az MNT tekintélyének” és a Jogi Kar „bizonyos előadóinak”. Végül – békülékenyebb hangnemben – tartalmazza a kijelentést, miszerint az MNT „kész párbeszédet folytatni az Újvidéki Egyetem és a Jogi Kar vezetőivel a magyar nyelvű oktatás különféle új, intézményesített formáinak előremozdításáról, a hatályos jogszabályokkal összhangban”.
A Magyar Szó ez után (ugyanebben a számban) a magyar jogi oktatás témájában megszólaltatta dr. Várady Tibor egyetemi tanárt. Várady (a Komoly érvágás volt a magyar oktatás megszüntetése c. írásban) elmondta, hogy a Jogi Karon „az órák egy része volt magyarul, annyi óra, ahány magyar oktató volt, de egy-két vendégelőadó is tartott magyarul előadásokat. Ez a helyzet a miloševići évekig, kilencvenes évek elejéig tartott, amikor is mindez megszűnt”.
Közben kiderült, hogy a Kar magyar tanárai már évek óta tartják a kötelmi jog, a római jog és a nemzetközi magánjog magyar nyelvű kurzusait, illetve konzultációit az érdeklődőknek, és ezt a jövőben is folytatnák, függetlenül attól, hogy ezt külön honorálja-e valaki vagy sem.
Dr. Szalma (a VMTT elnöke) az MNT elnökével szemben rámutatott: „a szerződés megkötését megelőzően kértem, hogy üljünk le, beszéljük meg a sorrendtartást és a teendőket. Korhecz titkárnője (sic!) azonban jelezte, hogy erre nincs szükség, mert ezt sürgősen el akarják intézni, támogatni kívánják az oktatást, és a VMTT-vel kívánnak szerződni. Én azt mondtam, hogy lépjenek a Jogi Kar felé is. Nem érzem magam kompetensnek, hogy én szaladgáljak ez ügyben a rektortól a dékánig. S hozzátette, hogy ha a szerződéskötést megelőzően leültek volna, elkerülhetőek lettek volna ezek a bonyodalmak (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 38. szám, 2011. február 23.).
Az NMT napilapjában, a testület számára fenntartott helyen, Berteka Katinka, az MNT hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa is (a február 25-i lapban) – törekvő hivatalnok módjára és fogadatlan prókátorként – mégis védelmébe vette főnökét. Szerinte „egy tévesen értelmezett, sok mindenben szubjektív jellegű jegyzet révén aláásták mind az MNT, mind bizonyos személyek tekintélyét. Az MNT azóta kiadott közleménye pedig felkeltette a magyar közvélemény nem mindenben pozitív töltetű érdeklődését is.” Mintha az MNT tekintélye nem attól függne, hogy milyet szerez magának.
Az olvasók most joggal várják a feleletet a kérdésre, hogy a Jogi Karon megszüntették a magyar szaknyelvű lektorátust, vagy nem? Megtizedelődött magyar jogi hallgatók száma vagy nem? Üldöztek-e el tanárokat a Jogi Karról vagy nem, illetve annak idején egyes tanárok a jobb fizetés és a nagyobb biztonság miatt hagyták ott a Jogi Kart?
A nyilvánosságra került a kérdéseket fontos lenne letisztázni, a tények, de Korhecz Tamás szavahihetősége miatt is. Lesz-e erre vállalkozó?

Újvidék, 2012. március 3.

Bozóki Antal