Hősként kezelik Szerbiában a háborús bűnösként elítélt Vladimir Lazarević tábornokot, aki börtönbüntetése letöltése után visszatért hazájába
Vladimir Lazarević tábornok hazatért Szerbiába
A hazaérkezése alkalmából megszervezett alkalmi sajtótájékoztatón a szerb kormány három minisztere is erkölcsi támogatásáról biztosította a börtönviselt tábornokot, aki egyik irányítója volt az 1998-99-es koszovói szerb hadműveleteknek, melyek során több mint hétszázezer albánt űztek el otthonából. A települések ágyúzása, a gránátesők és a tisztogatások során a Szerbiai Emberi-jogi Alap nevű civil szervezet adatai szerint 13 és fél ezer ember halt meg, vagy tűnt el Koszovóban. Óriási többségük (10.812 személy) albán nemzetiségű volt. A szerb hadműveleteknek 1999 tavaszán a NATO légicsapások vetettek véget Koszovóban, aminek eredményeként kiszorult onnan a szabadcsapatok által segített katonaság és rendőrség, az albánok viszont lassan visszatértek otthonaikba. A történtek következtében több mint kétszázezer szerb menekült el Szerbia egykori déli tartományából, amely aztán 2008-ban kikiáltotta függetlenségét.
A niši sajtótájékoztatón Nikola Selaković igazságügyi miniszter Lazarević tábornokot méltatva hangsúlyozta: „meggyőződésem, hogy az ő cselekedetei, személyisége és az egész karrierje megmutatja a felnövekvő generációknak Szerbiában, hogy mit jelent az élet minden pillanatában, mindenütt, a végsőkig harcolni a szülőföldünkért. Ő az az ember, akinek köszönhetően ma szabad város Szerbiában Niš, Vranje, Leszkovác, Belgrád és Újvidék, valamint Szabadka, Kikinda és a többi város…”. Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter azt mondta, hogy „nagy nap ez a mai, mert visszatérnek Szerbia legnagyobb fiai és nagy nap azért is, mert Szerbia megmutatja, hogy nem felejt és kiáll azok mellett, akik védték és megvédték. Lazarević tábornok példát mutatott, hogy miként kell magasra emelnünk a fejünket. Ha nem lennének hozzá hasonló emberek, akkor az általunk szeretett Szerbia sem léteznie“.
Bratislav Gašić honvédelmi miniszter nem leplezve meghatódottságát arról beszélt, hogy „Szerbia gondot visel a tisztjeiről. Szerbia népe szereti Lazarević tábornokot. Kevesen tudják, hogy a tábornok hadi taktikai megoldásait ma az Egyesült Államok katonai akadémiáin is tanulmányozzák, tanítják és alkalmazzák. Ma azért vagyunk itt, hogy támogatást nyújtsunk neki és családjának és hogy kifejezzük megbecsülésünket azon mély nyom iránt, amelyet ő és katonái hagytak a korszerű szerb hadseregben“, nyomatékosította a szerb honvédelmi miniszter.
A koszovói harctereket megjárt szerb veteránok egyesülete azóta kezdeményezte: nyilvánítsák néphőssé Vladimir Lazarević tábornokot.
Ez a mai Szerbia arcának egyik, ma talán jobban látható fele, amely mosolyog, mert örül annak, hogy hős fia visszatért. Szerbia arcának másik, árnyékban maradó fele e közben azért szomorkodik, mert azt látja, hogy visszatérőben van az az értékrend, ami a kilencvenes években elvezetett a délszláv térségben dúlt fegyveres konfliktusokhoz. Ahelyett, hogy a nemzetközileg (és Szerbia részéről is) elismert Hágai bíróság jogerős ítéletét elfogadva a miniszterek hagynák, hogy a háborús bűnök elkövetésében vétkesnek talált katonatiszt tükröt tegyen maga elé és megbánja bűneit, inkább abbéli hitében erősítik, hogy nemzeti hős volt.
Dragan Popadić szociálpszichológus szerint a miniszterek Nišből elfogadhatatlan üzenetet intéztek a nyilvánossághoz, amely olyan abszurd klímát teremt, mintha az egész nyilvánosság szolidaritást vállalna a háborús bűnösökkel:
„Ez az üzenet azt jelenti, hogy léteznek jó és rossz bűnözők. A rossz bűnelkövetők a másik oldalon vannak. De nem minden bűncselekmény minősül annak, ami. Ha ugyanis valaki az állítólagos patriotizmusra hivatkozva követ el bűncselekményt, akkor az jó, sőt hősi cselekedetnek számít, amit csodálnunk kell. Közben az áldozatokról egy szót sem ejtenek. Azt viszont rendre hallani lehet, amikor valaki visszajön tíz, vagy többéves börtönbüntetése letöltése után, hogy magát a Hágai bíróság áldozataként mutatja be. De egyikük sem teszi fel a kérdést: és mi van az áldozatokkal?“
A történtekkel kapcsolatban érdemes végiggondolni, hogy a szerb kormány három minisztere komolyan gondolja-e, és nem csupán propaganda céllal nyilatkozta-e azt, amit Lazarević tábornok hazatérésekor mondott. Abból a józan paraszti ész szerint ugyanis az következik, hogy nem fogadják el a hágai bíróság ítéletét, mely háborús bűnök elkövetésében vétkesnek találta a főtisztet. Jó volna tudni, hogy a három miniszter Nišben a kormány álláspontját képviselte-e? A három miniszter szolidaritás vállalása mindenesetre kellő nyomatékkal bír. Másrészt, senki nem tiltakozott a kormány részéről (még a kormánykoalíció részét képező Vajdasági Magyar Szövetség sem) a történtek miatt. De miért is tiltakozott volna azután, hogy a szerb kormány repülőgépével vitték el „hősünket” Hágába és hozták is vissza onnan. Hogy fogunk így megbékélni koszovói albán testvéreinkkel?
Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/6630/A-34hagai-vesztohely34-arnyekaban.html, 2015. december 6. [9:51]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése