2015. december 7., hétfő

Délvidéki „magyar egység”?



Széljegyzet a Máért XIV. üléséhez

A csütörtöki (december 3-i) „magyar-magyar csúcs”, a Máért budapesti ülése bizonyára az anyaország és külhoni magyarok kapcsolatának egyik meghatározója lesz a közeljövőben.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Máért december 3-i ülésén a vajdasági magyarsággal kapcsolatban hangsúlyozta: „Évek óta a Délvidéken úgy látom, hogy a Délvidéken egy jó irányba tartó építkezés halad. Dacára annak, hogy mind Magyarországról, mind talán Szerbiából, és a Vajdaságon belül is mindig vannak ellenerők, amik felütik a fejüket, és a nagyon nehéz munkával, és komoly áldozatokkal kialakított teljes együttműködés megbontására törekednek. Szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az a magyar egység, amely a Délvidéken létrejött, bármilyen formában sérülést szenvedjen az előttünk álló időszakban. Ilyen törekvéseket nem támogatunk, az ilyen törekvéseket károsnak tekintjük, és ezért nem is remélhetnek tőlünk semmilyen pártfogást sem.”[1]
Ezt a néhány mondatot a magyar miniszterelnöknek a vajdasági magyarokhoz intézett üzenetének is lehetne nevezni.  
Orbán szerint itt nálunk valamiféle „építkezés halad”, csak épen nem világos milyen „építkezésre” gondolt. A magyarság helyzetét illetően, a társadalmi élet csaknem minden területén, inkább valamiféle folyamatos leépítésről lehetne beszélni, aminek – úgy tűnik – a magyar miniszterelnök nincs tudatában.  
Az idézet második mondatából aztán kitűnik, hogy léteznek „ellenerők”, amik „a nagyon nehéz munkával, és komoly áldozatokkal kialakított teljes együttműködés megbontására törekednek”. Ebből bizony nem világos, hogy a magyar miniszterelnök szerint mik ezek az „ellenerők”, de az sem, hogy ki kivel alakította ki a „teljes együttműködést”, aminek a „megbontására” ezek a sötét erők „törekednek”. És az sem, hogy ki és mit áldozott fel a „teljes együttműködés” érdekében?
Ismereteim szerint, „teljes együttműködés” egyrészt a magyar kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), másrészt a VMSZ (amit Vučić Magyarjai Szövetségének is neveznek)[2] és a Szerb Haladó Párt (SHP) között létezik, a két párt közötti koalíciós szerződés[3] alapján. Ennek a „megbontására” törekednek most az „ellenerők”? A szerződés viszont – már a 2014. április 27-i aláírásakor – megosztotta az itteni magyarságot.  Vagy erről a magyar miniszterelnök nem értesült?
Az idézet következő mondatával Orbán tudomására hozta a Vajdasági magyaroknak, hogy „a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az a magyar egység, amely a Délvidéken létrejött, bármilyen formában sérülést szenvedjen”.
Kérdés azonban, hogy a Délvidéken létrejött-e egyáltalán a „magyar egység”, és ha igen, miből is áll az? Lehet-e „magyar egység”-ről beszélni, amikor a magyar kormány csak a „parlamenti képviselettel rendelkező” VMSZ-el működik együtt, a többi magyar párttal és civil szervezettel pedig úgyszólván szóba sem áll?  Lehet-e „magyar egység”-ről beszélni, amikor még VMSZ-en belül se nincsen egység?
A Vajdaságban „kevésbé rózsás a helyzet”-ről a Népszava online a következőket írja: „Itt most indult meg a VMSZ szétszakadása, egyesek szerint azért is, mert Pásztor István elnök egyre inkább orbáni stílusban kezdte vezetni a pártot. A VMSZ több meghatározó személyisége kivált és új mozgalmat alapított.”
Az idézet utolsó mondata egyben üzenet azoknak, akik nem támogatják a VMSZ politikáját, miszerint „az ilyen törekvések károsak, és ezért nem is remélhetnek tőlünk (mármint Orbántól – B. A.) semmilyen pártfogást sem”. Ehhez csak annyit lehet hozzá tenni, hogy eddig sem kaptak támogatást.
„Magyar egység” már pedig lesz, mivel a VMSZ-ből és máshonnan kizárnak mindenkit, aki más véleményt merészel megfogalmazni.[4]  Kérdés azonban, hogy meddig lehet a közösségre kényszeríteni egy rossz politikát?   
– Az elmondottaknak el kellene gondolkodtatniuk azokat a Vajdaságban működő politikai pártokat és civileket, akiknek más véleményük van, abba a helyzetbe jutnak ugyanis, mint a közlekedésben a forgalommal szembe haladó és csodálkozó személy – nyilatkozta Pásztor István, a VMSZ elnöke, a párt napilapjának kérésére, az értekezleten elhangzottakat értékelve.[5]
 Pásztor már csak tudja, hiszen neki korábban már volt közlekedési balesete.

Érdemes idézni az egyetlen bekezdést is, amit a Máért plenáris ülésének zárónyilatkozata Vajdaság vonatkozásában tartalmaz:
            – Vajdaság kapcsán reményüket fejezik ki (az ülés részvevői – B. A.), hogy Szerbia EU-csatlakozási folyamata a közeljövőben felgyorsulhat és még az idén sor kerülhet az első tárgyalási fejezetek megnyitására. Üdvözlik, hogy Szerbia EU-csatlakozása során a vajdasági magyarság jövője szempontjából kulcsfontosságú területek és kérdések kiemelt figyelmet kapnak. Fontosnak tartják, hogy a kisebbségi akcióterv mielőbb elkészüljön, és tartalmazza a vajdasági magyar nemzeti közösség részéről megfogalmazott elvárásokat. Történelmi jelentőségűnek tartják a kormány november 18-i döntését, miszerint 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési programot indít a Vajdaságban. Bíznak abban, hogy a szerb fél által szorgalmazott kétnyelvű oktatás bevezetésére a jövőben nem kerülhet sor, mivel az a magyar közösség identitásvesztését, hosszú távon pedig asszimilációját eredményezné – olvasható a zárónyilatkozatban.[6]

A citált szöveg elő mondata egy általános megfogalmazás, amit a magyar(országi) tisztségviselők más sok esetben elmondtak, vagyis semmi újat nem tartalmaz.

            A második mondatból nem világlik ki, hogy melyek azok „a vajdasági magyarság jövője szempontjából kulcsfontosságú területek és kérdések” amelyek „Szerbia EU-csatlakozása során kiemelt figyelmet kapnak”. Ezekben a kérdésekben a vajdasági magyar közösségben ugyanis nincsen egyetértés/„egység” és ez ügyben a Magyar Nemzeti Tanács a mai napig nem foglalt állást, sőt még a napirendjére se volt hajlandó tűzni. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (2015. november 18-i) közleményében viszont nyíltan kimondta: „nem tartja elfogadhatónak a jelenlegi kisebbségi akcióterv tervezetének  szövegét és elhatárolódik annak elfogadásától”.[7]

            A harmadik mondat szerint, a részt vevők „fontosnak tartják” hogy „a kisebbségi akcióterv mielőbb elkészüljön”. Ez egyébként Európai Uniós és (sajnos) nem magyar követelmény.
Ennek a mondatnak a második része szerint az akciótervnek tartalmazni kell „a vajdasági magyar nemzeti közösség részéről megfogalmazott elvárásokat”. Arról viszont már nem szól, hogy megvannak-e fogalmazva, és ha igen, hol, mikor, hogyan és ki fogalmazta meg ezeket az „elvárásokat”.
Emlékeztetőül: Négy magyar párt (a VMDK, a MPSZ, a VMDP és a MEP) és 11 civil szervezet még 2015. április 22-én megfogalmazta A vajdasági magyar közösség alapérdekei (Szerbia EU-s csatlakozási folyamata alatt) c. dokumentumot,[8] amely tételesen tartalmazza az itteni magyar közösség elvárásait. Most csak az kérdés, ezekre a kérdésekre gondoltak-e zárónyilatkozat megfogalmazói, vagy semmibe veszik azokat? Vannak más „megfogalmazott elvárások” is, és mik azok?
            A zárónyilatkozat e bekezdésének utolsó előtt mondata „történelmi jelentőségűnek tartja a kormány november 18-i döntését, miszerint 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési programot indít a Vajdaságban”.
Ebből a megfogalmazásból nem látszik, hogy az említett összegből „30 milliárd hitel, 20 meg ajándék, pardon támogatás”, és hogy „a pénzt jövő év elejétől kezdik csorgatni, három éven át”, és az sem, hogy „pontosan milyen intézményes keretek között, és milyen céllal, milyen eljárásrend szerint kerülnek majd ezek a pénzek szétosztásra”. Na, milyen? – teszi fel a kérést Bódis Gábor a Naplóban.[9] A válasz pedig a következő: „Ez egy nagyon összetett program, amit a Vajdasági Magyar Szövetség dolgozott ki, Pásztor István elnök úr vezényletével.”[10]
– Ez azonban mellékzörej, mert ha jön a zsozsó, akkor már csak arra kell ügyelni, nehogy valaki kimaradjon belőle, mert korrupciót fog kiabálni. Remélhetőleg, a VMSZ vezetősége a tőle már rég megszokott nyíltsággal, toleranciával és átláthatósággal (úgy is, mint mutyi) fogja kezelni Dollárpapa Viktor ajándékát. És a pártatlan Magyar Szóban naponta jelennek meg kimutatások, pontos számadatokkal, hogy ki mennyit vett ki a közös bukszából. Persze, eszünkbe sem jut, hogy esetleg a pénzmozgás kétirányú is lehet, ha értik mire gondolok – írja Bódis.[11]
Az idézet egyetlen mondata, amivel maradéktalanul egyet lehet érteni csupán az utolsó, miszerint „bíznak abban, hogy a szerb fél által szorgalmazott kétnyelvű oktatás bevezetésére a jövőben nem kerülhet sor, mivel az a magyar közösség identitásvesztését, hosszú távon pedig asszimilációját eredményezné”.

A Máérten elhangzottakkal szoros összefüggésben van  Szijjártó Péter (1978) magyar külgazdasági és külügyminiszter nyilatkozata a belgrádi Politikának, aki a kérdésre, „örül-e Szerbia csatlakozásának az EU-hoz”, a következő választ adta:
– Mi nem szeretjük a lassú procedúrákat. Kívánjuk és támogatjuk, hogy Szerbia mielőbb csatlakozzon az Európai Unióhoz. Mi barátok vagyunk és kitűnően együttműködünk, Orbán miniszterelnök és Vučić miniszterelnök közeli barátok és ez odahatott, hogy a viszonyaink sohasem voltak jobbak. A jövőben is teljes szívből támogatjuk Szerbiát, mert ezt barátok között így kell tenni. A szívünk mellett az érdekünkben van a stabil és erős Szerbia.[12]
            Jellemző, hogy Szijjártó (ebben a csaknem egész oldalas interjúban sem) egy szóval meg nem említette a szerbiai magyar közösséget, ami egy magyar minisztertől mégiscsak furcsa. (Függetlenül attól, hogy ilyen újságírói kérdés sem hangzott el.)
            Gondolkozzanak el ezen (is)!

Újvidék, 2015. december 7.
                                                                                                                          BOZÓKI Antal



[1] Ülésezett a Máért. Magyar Szó, 2015. december 4. 1. és 3., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2908/kulfold_magyarsag/136840/%C3%9Cl%C3%A9sezett-a-M%C3%A1%C3%A9rt.htm, 2015. december 4. [12:32] Orbán nyilatkozatát a lap december 5-i száma megismételte (4. o.).
[2] Stephen Bozhen: A „nemzet” diadala. http://hu.autonomija.info/stephen-bozhen-a-nemzet-diadala, 2015. december 4.
[4] Legutóbb platformot alakító kilenc városi képviselőt zártak ki Szabadkán a VMSZ-ből. bajk: Első fokon: kizárás. Magyar Szó, 2015. december 3. A „magyar egység”-et példázza az óbecsei helyi közösségi választás is. „A SZHP által támogatott jelöltek (a magyar pártok egységes fellépése híján – B. A.) minden többi párt jelöltjénél több szavazatot kaptak”. N.Z.: A jó munka jó eredményeket hoz. Magyar Szó, 2015. december 5. 7.    
[5] v.ár: Nagy feladatok előtt állunk. Magyar Szó, 2015. december 5. 4.
[6] InfoRádió / MTI: Máért zárónyilatkozat: cél a gazdasági megerősítés. http://inforadio.hu/hir/kulfold/maert-zaronyilatkozat-cel-a-gazdasagi-megerosites-780202, 2015. december 3. [22:59]  A tudósításokból – az eddigi gyakorlattól eltérően – nem tűnik ki, hogy a Máérten ki képviselte a Vajdaságot, illetve írta alá a zárónyilatkozatot.   
[7] VMDK nem tartja elfogadhatónak a tervezet jelenlegi szövegét. http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/VMDK, 2015. november 18. [7:25]
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Mađarska ne sledi zastarele dogme liberalizma [Magyarország nem követi a liberalizmus elévült dogmáit]. Politika 2015. december 6. 1. és 7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése