Az elmúlt 20 évben a délvidéki magyar szavazókat a szerbiai,
tartományi, önkormányzati dinárokkal "bódították" felcserélve vele a
nemzeti autonómia eszméjét. Aprópénzre váltották. Tették ezt olyan
sikeresen, hogy alig maradt haza e vidéken. Természetesen a felelősség
vállalása és a bocsánatkérés (közéletből való távozás?) elmaradt.
Amióta az eddigi dináros ködárusítást forintosították, a
közmédiában megfigyelhetően nőtt azoknak a cikkeknek a száma ahol napi
szinten boldog-boldogtalan kormánypárti kukutyini szárkúp melletti
szervezet elnöke elmondja milyen fantasztikus a magyar adófizetők
pénzéből érkező csomag. Le a kalappal az anyaország előtt, köszönjük
neki, hogy törődik velünk.
Azonban, számomra az anyaországi pénzekkel való hivalkodás
egyszerre a politikai vereség beismerését is jelenti. Ugyanis,
nyilvánvalóvá lett a király meztelensége. Téves politika, megcsappant
befolyás. A nagy ígéreteket már senki sem hiszi el. Hát újakat kell
kitalálni. Csak az a baj, hogy megmaradtak a régi berögződések. Mert a
kisebbségi kormánypárt vezetői úgy nyilatkoznak mintha az a pénz az
övéké volna és mintha azt ők osztanák zsebből.
A mutyilistás botrány egyik főszereplője (különben a párt elnökségi
tagja, a szabadkai alapszervezet elnöke) azt találta mondani az
újságíróknak, ugyan ő nem fog pályázni, de azért a gyereke igen. Nehogy
már hátrány érje csak azért mert az ő fia! Aki mellékesen ott szerepel a
mutyilistán is, csekély 3 millió euróért kuncsorogva termőföld vásárlás
céljából. De jó volna ha minden fiatal földművesnek ennyi jutna! Még
akkor is ha az apja miatt hátrányos helyzetből indul! De vajon mi
történne ha más volna az apja?! Akkor mennyi jutna neki?
Minél többet beszélnek róla, annál jobban kerülnek ellentmondásba saját magukkal.
Míg anno elnök úr 200 szakemberről meg számtalan munkaóráról
beszélt, addig a most napvilágot látott cikkekben már csak 25 szakember,
meg 3 évről tesznek említést. A 25 szakembert felsorakoztató névsorban
olyan neves párttisztségviselőket és politikusokat is találunk akik
előtte a "stratégia" közelében sem voltak. A "mutyilistás" botrány
kirobbanásánál egyenesen tagadták, hogy bármit is tudnának róla, de most
meg a nevük a "stratégia" borítóján díszeleg.
Az eredetileg kiszivárogtatott "stratégiához" képest jelentős
momentumok hiányoznak a mostani "végleges" változatban. Ezek
tükröződnek nyilatkozataikban is. Töredelmesen bevallották:
1. nem ők, hanem a magyar kormány fogja "osztani" a pénzt
(eredetileg az általuk létrehozott vállalkozói központ végezte volna )
2. a magyar kormány fog ügyelni az "elosztásra" váró
pénzeszközök elbírálási rendszerének "átláthatóságára" és "tisztaságára"
(magyar érdekeltségű bankon keresztül, eredetileg a központ igazgató
bizottsága végezte volna)
3. a pályázati anyagok ismertetésére és lebonyolítására
létrehozott irodákat a magyar kormány fogja működtetni (eredetileg párt
közeli lett volna)
4. nem csak a magyar vállalkozóknak szól majd a
pályázatok kiírása, hanem szerb vállalkozók is részt vehetnek rajta és
támogatásban részesedhetnek (eredetileg a magyar gazdák megerősítése
volt a cél)
Hogy minek köszönhetjük ezt a pálfordulást, az nem tudjuk, de feltételezhetően nem önszántukból jutottak el eddig.
Lehet, hogy a "stratégia" kiszivárogtatása tette meg a hatását.
Bárki is volt az aki meglobogtatta, hálásak lehetünk neki/nekik érte.
Legalább is úgy tűnik.
Mivel minap elnök úr személyesen tartott bemutatót Szabadkán és ott
kiderült, hogy még ő sem tudja hogyan fog működni az egész rendszer, de
azért már beszélünk róla és áruljuk a ködöt, fontosnak tartanám
néhány egyszerű szempontnak az említését.
Hiszen az összes eddigi tapasztalatunk arról szól hogyan épültek
rá/be ezeknek az eszközöknek az "elcsatornázásába" . Sajnos ez most is
így van. A Bethlen Gábor Alap, MNT, önkormányzati, tartományi "civil"
pályázatok nagy mértékben ma is erről szólnak.
Ezért itt nem szabad megállni. Az ügy sikeressége miatt
szükségszerű a további nyomás fokozása. A honi közvéleménynek és a
kormánypárton kívüli politikumnak ragaszkodnia kell a tiszta viszonyok
kialakításához.
Ha a magyar kormánynak, de a kisebbségi kormánypártnak is valóban
az elsődleges célja az, hogy a délvidéki magyarság gazdaságilag
megkapaszkodjon és megerősödjön, akkor semmilyen körülmények között sem
szabad megengedni, hogy a pénzek elosztása körül bármilyen gyanú
támadjon. Még az árnyékát is kerülni kell.
Ezért elengedhetetlenül fontos a mutyisok távol tartása. Nem
szabad megengedni a beszivárgásukat szabályzatokba, előzetes szűrőkbe,
programok ismertetésébe, lebonyolításukba és hasonló jellegű
mechanizmusokba. A kádereiket nem szabad alkalmazni. Vannak már
gazdasági attasék egy-egy külképviseleten, tessék nekik ledelegálni ezt a
feladatot.
Ha meg a magyar kormány ezt mégis megteszi, akkor annak is
üzenetértéke lesz, és akkor is tiszta víz kerül a pohárba, csak annak
egy picit más lesz az íze.
Fontos szempontnak számítana az is ha a pénzeket elosztó bank,
illetve a területi irodákat, nem terhelné a kisebbségi kormánypárt
jelenléte.
A szerb vállalkozók bevonását meg egyenesen kifogásolom! Ha valódi,
erős magyar vállalkozói és polgári réteg kialakításában gondolkodunk,
akkor alkalmaznunk kell a "gazdasági nacionalizmus" elvét.
Magyar bank, magyar embernek adjon támogatást, az meg magyar embert alkalmazzon. Ez volna a lényeg.
Ha meg a magyar kormány politikusai félnek a diszkrimináció
vádjától, egy egyszerű megoldást tudnék javasolni. A magyar állam,
magyar bankon keresztül, magyar állampolgároknak biztosítson
kölcsönöket és vissza nem térítendő támogatásokat.
Tudom, egyesek erre egyből azt fogják mondani a Vajdaságban élő
magyar állampolgárok között vannak szerb vagy más nemzetiségűek is,
de ezzel a kikötéssel lényegesen csökkenne az esetleges nem magyar
kedvezményezettek köre, valamint nem szólhatna bele senki sem a
támogatások odaítélésébe.
Ellenkező esetben, tisztán a gazdasági erejük miatt, a friss tőke a
szerb újgazdagok zsebébe fog vándorolni. A magyar állam meg saját
állampolgárai közül azt támogat akit akar.
Ügyelni kell a tiszta és mindenki számára elfogadható pályázati
feltételekre, ellenőrzési módszerekre. Főleg a vissza nem térítendő
pénzeszközök esetében.
A közösségünk szempontjából az eszközök odaítélésénél nem szabadna a
nagy tőke logikáját alkalmazni. Az csak zselléreket és még erősebb
nábobokat teremtene. A hangsúlyt inkább a mikrohitelek és a
mikrovállalkozások felé kellene irányítani.
Hogy mindez miért volna fontos? Tényleg el kell magyaráznom?
Csonka Áron
Ada, 2015-12-18
Közzétette: Szerkesztő
2015. december 19. szombat, 19:10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése