Bódis Gábor
Vučić már az első körben nyert, Janković 16 százalék körüli eredményével messze sikeresebb minden őt támogató politikai pártnál
Bármennyire is csalódást jelenthetnek a szerbiai elnökválasztások eredményei azok számára, akik jelentős fordulatról ábrándoztak, nincs ok csüggedésre. Saša Janković személyében egy teljesen új politikai személyiség szerepelt a reális várakozásokon felül. Kissé fellengzősen mondhatnánk azt is, hogy szinte a semmiből jött elő és kis híján forradalmat váltott ki. Talán ha a szerbiai ellenzék nem ennyire megosztott és nem indulnak tízen a miniszterelnök ellen, lehetett volna egységesebb a tábor. Örök titok marad.
Viszont a választásoknak vannak vajdasági magyar tanulságai is. Azt amit a VMSZ produkált a végtelen szervilizmusával a szerbiai többpártiság megjelenése óta a legsötétebb időszaka a vajdmagyar történelemnek. Szinte érthetetlen, hogyan lehetett ennyire elvtelenül lihegni és lesütött szemmel imádni egy politikai kalandort és bohócot. Még akkor is, ha májustól ez az ember Szerbia elnöke lesz. Ami egyébként semmit sem jelent, mert eddig is ő volt az uralkodó.
Lopni úgy is lehet, gondolom én, ha az ember nem alázkodik meg napi 24 órában. Elég lett volna élvezni az Orbán-Vučić érdek- és dacszövetség nyújtotta lehetőségeket és a szajrét hazavinni. Minek ehhez még térden állva...
Vagy ez egy magyar átok?
Most már mindegy is. A mi Ácónk nyert, tovább szórhatjuk a pénzt. Csak a Kossuth teret kerüljük. Ott ismernek bennünket.
2017. április 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése