Gondolatok a szabadkai tömeges szerződéskötés
kapcsán
A szabadkai
Sportcsarnokban, a
Prosperitati Alapítvány harmadik pályázati körének a lezárásaként, 3734 pályázó
írta alá a támogatásról szóló szerződéseket, összesen 2,3 milliárd dinár
összértékben.[1]
A magyar kormány összességében 65 milliárd forintot szánt a vajdasági
fejlesztésekre. Ebből 5 milliárdot a Prosperitati Alapítvány működési
költségeire. Ebből az összegből pénzelték a szerződések aláírásának szabadkai
költségeit is.[2]
A magyarországi támogatás összege tehát 60 milliárd forint. A
támogatások után 20%, vagyis 12 milliárd forint forgalmi adó „egyenesen a
szerbiai költségvetésben landol”.[3]
Forgalmi adó címén, eszköz- és ingatlan vásárlásnál, Szerbia „további 20%-hoz
jut”.[4]
Mivel a vásárolt eszközök és ingatlanok – a legtöbb esetben termőföld – értéke
meghaladja a támogatási összeget, természetesen a különbözet után is forgalmi
adót kell fizetni.
A szerbiai költségvetésbe a magyarországi támogatásból legalább 24
milliárd (!) forint kerül befizetésre.
Ehhez hozzá kell adni az 5 milliárd forintot is, amit a Prosperitati Alapítvány
költ el. Mindent összevetve, a magyarországi támogatás csaknem fele „a szerb
államot (és nem a vajdasági magyarokat – B. A.) gazdagítja”.[5]
A szerződések alapján kifizetésre kerülő összegből „413 permetezőt, 560
traktort, 470 vetőgépet, 267 pótkocsit, 18 kombájnt, 109 bálázót, 340 tárcsát,
124 másfajta pótkocsit, 233 boronát és 275 ekét vásároltak önök, többek között”
– mondta el Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán.[6]
Lássuk azonban, lehet-e a támogatásból például traktort, vagy pótkocsit
vásárolni?
A használt Belarus MTZ 820-as traktort 1 363 500,00 dinárért
árulják a kereskedők. Ebből 272 700,00 dinár a forgalmi adó. (Az eladó a
saját bevallása szerint minden traktoron 1000 eurót keres, mivel ennyivel
megnövelte az árat.) Ez azt jelenti, hogy a támogatottnak – amennyiben
800 000,00 dinár támogatást kapott –
további 563 500,00 dinárt a saját zsebéből kell kifizetnie. Feltéve, ha
van neki miből. Az sem mellékes, hogy a használt traktorral nem jár szavatosság
és javítási szolgáltatásokat sem vállal az eladó. Magyarán: zsákbamacskát
vásárol. De – egy kis rosszmájúsággal – azt is lehetne mondani, hogy egy halom
ócskavasat.
Ha viszont a gazda új traktort szeretne vásárolni, a legolcsóbb, alap-felszerelésű
Mahindra márkájú traktor is (450 DI, 30,90 kw), a forgalmi adóval együtt
10 490 euró.
A már említett (legegyszerűbb felszerelésű) új MTZ 82.1 (81ks/60kw) kiskereskedelmi
ára 17 075 euró. Ennek a forgalmi adója 3 415 euró. A traktor ára tehát
20 990 euró, amiből 500 euró „engedményt” ad a forgalmazó. Az új traktorért
tehát 20 490 eurót kell legombolni. Ez azt jelenti, hogy a (mintegy
6 500 euró támogatásban részesült) vásárlónak még 14 ezer eurót kell
hozzátenni a támogatás összegéhez, ha új traktort szándékozik vásárolni.
Kedvező körülmény, hogy a kereskedelmi vállalat 36 hónapos kamatmentes
kölcsönt kínál a vásárlónak. Nagy kérdés
azonban, a vásárló három év alatt képes lesz-e visszafizetni a 14 ezer eurós
kölcsönt?
Az egyik „nyertes” – ahogyan Pásztor István nevezte a támogatásban
részesülteket –, aki egyébként pótkocsit vásárolna, azt nyilatkozta a sajtónak,
hogy „most is alig tudta összekaparni a szükséges húsz százalékos önrészt”.[7]
– Sokat segítene, ha az önrészt később kellene kifizetni, amikor a
megvásárolt eszközből vagy a földből már haszon is származik. A pótkocsi
egyébként 750 ezer dinárba kerül. Ez, mellékesen, túlságosan magas ár. Azt
vettem észre, hogy többen is megemelték az árakat, amióta van a Prosperitati.
Egy ilyen pótkocsi korábban 500 ezer dinárba került. Olyan eladónál is jártam,
ahol most 950 ezer dinárt kérnek ugyanezért a pótkocsiért – mondta az egyik
pályázó.[8]
Az anyaország támogatására a délvidéki/vajdasági magyaroknak szükségük
van, hogy a szülőföldjükön tudjanak maradni. Az eddig tapasztalatok azonban azt
mutatják, hogy a támogatás módja nem lett se jól átgondolva, se megszervezve.
Miért nem lehetett például létrehozni egy anyaországi alapítású vállalatot,
amelyen keresztül a támogatottak – áremelés nélkül –vásárolták volna meg a
szükséges eszközöket? Azt is lehetővé
kellett volna tenni az érdekeltek számára, hogy a hiányzó összegre hosszabb
távú kamatmentes kölcsönt, vagy éppen mezőgazdasági gépet kapjanak
Olyan benyomás alakult ki, hogy a támogatottak teljesen magukra vannak
hagyva a támogatási összeg felhasználásakor. Mi lesz azokkal, akik végül nem
tudják biztosítani a szükséges önrészt, esetleg ez miatt még jobban
elszegényednek?
A szerződések aláírása sem volt „hivatásosan megszervezve”. Vannak
olyan vélemények is, hogy rendezvény „teljes káoszba fulladt”[9] –
a „vendégek” másfél órás késése, ami már önmagában is megalázó, a szerződések
aláírásának rossz megszervezése, stb. miatt.
Egyáltalán mennyibe került, hogy Szijjártó Péter, Magyarország
külgazdasági és külügyminisztere, Jadranka Joksimović, a szerb kormány tárca
nélküli minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondhassák a (többnyire
érdekelten) „dumát” – ahogyan az egyik részvevő fogalmazott. (Joksimović, aki korábban
a szélsőséges „Velika Srbija”, vagyis „Nagy Szerbia” című lapot
szerkesztette, még a Szerb Radikális Párt tagjaként, „ígéretet tett arra
is, hogy Szerbia fejleszteni fogja az észak-bácskai és az észak-bánáti régiót”.[10]
Ha addigra marad még valaki az ott élők közül.)
Nem lehetett volna a szerződések aláírását ésszerűbben, egyszerűbben és
olcsóbban a Prosperitati irodákban megoldani? Mennyi felesleges költséget
okoztak a szervezők a 139 településről[11] odarendelt
pályázónak a Szabadkára utazás által? A szervezőknek – úgy látszik – mindegy:
nem a saját pénzüket költik.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. április
17.
[1] S. P.: Nagyszabású szerződéskötés Szabadkán. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/63277-2017-04-13-21-00-30, 2017. április 13. [22:51]
http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/63297-2017-04-14-13-06-05,
2017. április 14. [14:42]
[4] Uo.
[5] Uo. Lásd még Basiyt Gréte: Ki jár jól az 50
milliárdból? Családi Kör, 2017. március 30 16-17.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] P. E.: „A bizalom és a boldogulás
fordulópontja”. Magyar Szó, 2017. április 14. 4.
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti írásban.
[11] Lásd az 7-es alatti írásban, 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése