Rózsa története:
Macska típus vagyok. Mindig négy lábbal
érkezem a földre, bár vannak helyzetek, amikor nem tudok megfelelően
válaszolni. Mert meglepődök, mert nem
értem a nyelvet, és nem találom a szavakat…
Fodrász vagyok. Nem közgazdász, nem
jogász. Nem értek a könyveléshez, a jogi ügyekhez. Tudom, ez nem ment fel semmi
alól.
A történetem egy felügyelőről szól. A
viselkedéséről, a fölényeskedéséről, a hozzáállásáról, ahogy beszél az
emberrel, ahogy nem mond igazat, ahogy megmásítja a tényeket. 12 éve működtettem
a MI-MI fodrász szalont Topolyán, amikor 3 évvel ezelőtt hölgy vendégeim
részére kialakítottam egy konditermet is. Miután volt egy ilyen szerbiai
törvény, hogy adókönnyítésben részesülnek azok a munkaadók, akik új dolgozókat
alkalmaznak, én is aláírtam egy szerződést, hogy két évig foglalkoztatok
munkást. Jöttek a lányok, mentek a lányok. Fél év alatt, sajnos hárman is
megfordult nálam. A jobb élet reményében külföldre mentek
Volt egy lány, M.P., aki körömépítéssel
foglalkozott, de ő is elment 2016. január 28-án. Neki január 31-én szűnt meg a
munkaviszonya, ekkor jelentettem ki.
Február 22-én 15 órakor elmentem a
bankba. Ekkor a konditerembe belépett egy férfi, akinek az ott jelen lévő K.F. mondta,
hogy a tulajdonos nincs jelen, mindjárt érkezik. A férfi nem mutatkozott be,
semmiféle igazolványt nem mutatott fel. Valamit irkált, majd mondta F.-nek,
hogy írja alá az olvashatatlan szöveget, amit ő meg is tett.
Másnap reggel első utam a felügyelőség
irodájába vezetett. Egy szakállas férfit kerestem, akinek a nevét nem tudtam,
aláírását elolvasni nem lehetett. Nem tartózkodott az irodájában. 24-én ismét kerestem.
Minden papírt elvittem, amit kért, de erről semmiféle bizonylatot nem kaptam. 25-én
a felügyelőnek próbáltam elmagyarázni, hogy köt a szerződés, szeretném F.-et
bejelenteni. A felügyelő rám förmedt, ćuti, puno pričaš (Hallgass, sokat
beszélsz!)… Nem köthetek F.-fel szerződést, még tőle meg nem kapom a végzést.
Hiába kértem, hogy akkor nem teljesítem a szerződési feltételeket, elveszítem a
programot. Flegmán, rosszmájúan válaszolt, hogy no, és akkor mi van, ha
elveszíted, akkor elveszíted… Neka, ako izgubiš, izgubiš...
29-én újból hívatott. Ekkor kaptam
először leírást az esetről. Hogy K.F. feketén dolgozott. Nem jelentettem be. Reggel
8-kor kezdődik a munkaidejük a felügyelőknek, de engem többször is 7-re kéretett,
amikor senki sincs az épületben. Egy lélek sem, hogy ne legyenek tanúk. Szerettem
volna fordítót, mert nem értettem a szakszöveget, ami a papíron szerepelt. Már
amit ki tudtam olvasni belőle. Azt válaszolta, hogy neki nincs arra ideje, hogy
várja a munkatársát, hogy nekem fordítgasson. Pedig jogom lett volna rá.
Papíron. Csak az életben ezek a jogok nem működnek. Azt is mondta, hogy a
munkásomnak nem adtam fizetést. Amikor javasoltam, hogy hívja ide, akire
gondolt, felemelte a hangját, és azt mondta, šta hoćeš, nisam ja advokat... (Mit
akarsz, nem vagyok én ügyvéd…)
A végzés március 3-án készült el. A
felügyelő kérte, hogy F.-et február 13-tól jelentsem be.
Március 7-én a felügyelő meglátta M.P.
munkakönyvét, hogy január 31-i dátummal kijelentettem. Emelt hangon kérdezte,
hogy šta je ovo (mi ez?)… Azt
mondta, hogy lényegtelen, hogy a körmöslány, M.P. január 28-án elhagyta a
munkahelyét, egészen március 8-ig jelentsem vissza, mert eddig szólt az eredeti
szerződése. Mondjam azt, hogy tévedés történt. Ezt másnap meg is tettem.
Kifizettem 41 napra a járulékot, 16.000,00 dinárt. A valóságban a lányt még
képen sem láttam. Ilyen sehol a világon nincs…
Panaszlevelet írtam Szabadkára, amit a
felügyelő is megtudott. Másnap bejött a szalonba, kérdezte, hogy miért tettem.
Mert jogomban áll, válaszoltam. Most már 8-ra hívatott az irodájába, nem 7-re. Azt
kérte tőlem, hogy vonjam vissza panaszom, írásban, cserébe lezárja az ügyet, és
nem leszek megbüntetve. Kértem, hogy gépelje le, hogy olvasható legyen.
Megígérte. Hiszékeny vagyok. Nem kellett volna megbíznom benne. Írásban
visszavontam a feljelentést. Nem írtam alá, úgy adtam oda neki, hogy olvassa
el. Vártam a gépelt szövegét. Azt válaszolta, majd megkapom. Én nem akartam addig
aláírni a visszavonást. Hátradőlt a székben, imamo vremena (ráérünk), mondta.
Kimentem az irodából, majd kis idő múlva visszatértem. Aláírtam. Nagy hiba volt.
A pecsétem kikapta a kezemből, ő ütötte rá. Ha nem írom alá, lehet, hogy még
most is ott lennénk… Pár napra rá kaptam a kihágási bíróságtól a szerelmes
levelet. Ott a gépírónő mondta, hogy ne beszéljek magyarul, mert sokáig tart
lefordítani. A bűnöm, hogy F. február 13-tól feketén dolgozott, nem jelentettem
be. 13-a szombat volt, 15-16-a állami
ünnep. 150.000,00 dinár büntetést kaptam.
Írtam panaszlevelet Újvidékre.
Megismételték a tárgyalást magyar nyelven. Azután volt még kettő. A felügyelő
is ott volt, nem mondott igazat. Azt állította, hogy én egy hétig feléje sem
néztem, nem vittem be a papírokat. Egy felügyelőnek szabad ilyet tennie? Nem
tudom leírni, mit éreztem, hogy hazudik. Szóltam is, hogy ez nem igaz. A bírónő
rám szólt, hogy nem Hágában vagyunk… A tárgyalásról szóló szöveget igényeltem
magyar nyelven is. Újból írtam Újvidékre. A bíróság ugyanis 2400,00 dinárt kért
azért, hogy volt hivatalos fordító is a tárgyaláson, és 3000,00 dinárt azért,
mert megismételték a tárgyalást. Panaszt tettem azért is, mert a bírósági
végzést nem kaptam meg magyar nyelven.
2016. december 22-én bezártam a szalont.
Hónapokkal később erre a címre érkezett meg a végzés.
Vannak hibáim, nem állítom, hogy
nincsenek. Tévedtem, de nem ekkorát. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy
senkire sem számíthatunk. Ellehetetlenítik a magánvállalkozók munkáját a
különböző felügyelők. Csak hallgatunk. Nem tudjuk a jogainkat. Ő büntetlenül él
tovább. Vannak kapcsolatai. Nekem elvették a munkám. Engem még férfi így nem
alázott meg. Nem beszélt velem. Kértem a Magyar Nemzeti Tanácstól is
segítséget. Hogy panaszt tegyek a bíróság munkájára, a felügyelőre. Egy hölgy a
telefonba azt mondta, hogy majd visszahív a jogászuk. Azóta sem tette meg.
Azok, akiknek védeniük kellene a
magyarság érdekeit, nem teszik. Hiába van papíron jogunk magyarul beszélni a
bíróságokon, nehézkesen működik a dolog.
Milyen országban élünk, ha egy felügyelő
simán nem mond igazat a bíróságon, és ennek nincs semmi következménye? Sokat
tudnék még mesélni a gorombaságairól, a hangnemről, ahogy beszélt velem, ahogy
minden alkalommal megalázott több hónapon keresztül…
Valószínű, én is elhagyom az országot. Nehéz döntés itt hagyni mindent. Én is egy leszek a sok közül…
Egri Emma
http://egriemma.blogspot.rs/, 2018. január 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése