Hogyan szavaznak a vajdasági magyarok?

A négy évvel ezelőtti választásokon nagyjából minden nyolcadik, kilencedik vajdasági magyar vett részt. Hogy elsöprő többségük a Fideszre szavazott, az nem kétséges. Mégsem célszerű a teljes közösségre ellenségként tekinteni: ez csak tovább szítja a feszültséget az amúgy sem békés magyar politikai csatározások közepette.

Mégis, mielőtt elítélnénk egy egész közösséget, amiért feltételezésünk szerint a Fideszt támogatják, érdemes lehet megismerni azt a társadalmi-politikai környezetet, amelyben élnek, gondolkodnak és döntéseket hoznak.

A rohamosan csökkenő vajdasági magyarság folyamatosan vívja a maga harcát a fennmaradásért. Határon túli magyarnak nehéz lenni, mert a kisebbségi sors mindig plusz terheket ró a közösségre és az egyénre is. A valahová tartozás mindegyikünk alapvető pszichológiai igénye, a nemzeti hovatartozást talán kissé túl komolyan is vevő Kelet-Közép-Európában pedig alapvető probléma, hogy a kisebbségek több visszautasítással találkoznak, mint el- és befogadással. Itt az a baj, hogy magyar vagyok, ott meg az, hogy szerb – ez a legtöbb vajdasági magyar számára ismerős probléma. Hiába igyekszik az ember beilleszkedni, valamennyire mindig kívülálló marad.

(Fotó: MTI / Molnár Edvárd)

Ilyen körülmények között nem csoda, ha a „közénk tartozol” hívószóra felkapja a fejét.
Márpedig a Fidesz retorikája pontosan ezt üzeni a határon túli – köztük a vajdasági – magyaroknak. Kár lenne tagadni, hogy amit a vajdasági magyarok az elmúlt harminc évben Magyarországtól kaptak, azt a Fidesztől kapták. Hozzájuk kötődik például a státustörvény létrehozása és a magyar állampolgárság kiterjesztése, ezek az intézkedések pedig nemcsak gyakorlati előnyökkel járnak a vajdasági magyarok számára, hanem a nemzeti összetartozás érzését is erősítették.
A választójog kiterjesztése a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők számára ezzel szemben már úgy is értelmezhető, hogy a magyar kormány ezzel kéri az ellenszolgáltatást a korábbi törődésért.

A hálaszavazat pedig olyan, mint a hálapénz: senki sem adja szívesen, de ha ez kell a boldoguláshoz, hát legyen.

Figyelembe véve, hogy a könnyített honosítással gyakorlatilag megnyílt a magyar és az európai uniós határ a vajdasági magyarok előtt, könnyen megérthető, hogy sokan ezt kihasználva az anyaországba menekülnek a sok tekintetben katasztrofális szerbiai állapotok elől. Összehasonlításul: a szerbiai minimálbér szűk hatvanezer forintnak felel meg, az átlagbér pedig ennek nagyjából kétszerese. Eközben a megélhetési költségek csak 10-20 százalékkal maradnak el a magyarországitól.
Az itthon 4 százalék körüli munkanélküliségi ráta Szerbiában a 12 százalékot is meghaladja. A fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedését tovább nehezíti, hogy Szerbiában még legalább év végéig megmarad az az évek óta érvényben lévő létszámstop, amelynek értelmében nem alakíthatók ki új munkahelyek a közszférában.
Nem csoda hát, hogy egy tavalyi felmérés szerint a vajdasági fiataloknak mindössze egyharmada tervezi, hogy nem hagyja el Szerbiát.
Azok pedig, akik a Nyugat helyett Magyarországot választják, itt tanulva, dolgozva elkerülhetetlenül szembesülnek a Fidesz másik oldalával is: azzal, amelyik nem ad, hanem elvesz. A tolerancia és a társadalmi igazságosság elvét pártoló, a Fideszből és a miniszterelnökből kiábrándult határon túli magyarok pedig igencsak nehéz helyzetbe kerülnek, ha élni akarnak a szavazati jogukkal, hiszen az ellenzék (a Jobbikot leszámítva) sosem tudta, és nem is igazán akarta megszólítani őket.

Erről mesélt az a három vajdasági magyar fiatal is, akiket arra kértem, hogy osszák meg gondolataikat a témával kapcsolatban.

Ami közös bennük, hogy mindhárman fontosnak tartják, hogy ismerjék a magyar közéleti viszonyokat, a politikai színteret. H. azért, mert itt dolgozik, K. azért, mert itt tanul, D. pedig azért, mert megítélése szerint a Magyarországon hozott politikai döntések hatással vannak az ő mindennapjaira is, függetlenül attól, hogy a határon túl él.
Egyikük sem illik bele abba a képbe, ami az ellenzék fejében él a határon túli magyarokról, hiszen nem elégedettek a Fidesz politikájával, nem akarják őket mindenáron hatalmon tartani.
Itt érdemes megjegyezni, hogy mindhármuk esetében ez volt az az ok, amiért nevük elhallgatását kérték: talán ebből is látszik, hogy mit várhat otthonában az a vajdasági magyar, aki nyíltan vállalja, hogy nem követi vakon a számára felsőbb politikai szinteken kijelölt utat.
H. akkor döntött a Magyarországra költözés mellett, amikor egy, a közigazgatásban dolgozó rokona állást talált a számára – de csak úgy vették volna föl, ha belép a Fidesz helyi testvérpártjaként is emlegetett Vajdasági Magyar Szövetségbe.
Nem egy olyan esetről hallani, hogy a pártot vagy annak intézkedéseit nyilvánosan bíráló személyeket hátrány érte a nézeteik miatt. Erre csak egy példa, hogy a Mosolytenger Gyermekfesztivál támogatása múlt évben hirtelen majdnem harmadára csökkent, aminek sokak szerint az az oka, hogy a rendezvény főszervezője a VMSZ-szel szemben álló Magyar Mozgalom elnöke.
D. 29 éves közgazdász. Magyarországon fejezte be a középiskolát és az egyetemet is, később mégsem maradt itt. Ő elsősorban a korrupciót és az állami propagandagépezetet bírálja:

„Ami nem tetszik, az a források irracionális elosztása, vagyis a tűzközelben lévők nyílt támogatása, és az uszítás bizonyos személyek és intézmények ellen.”

Ő, ha szavaz, mégis a Fideszre fogja leadni a voksát. Elmondása szerint ennek egyik oka az, hogy az olyan alapelvekkel, mint a család és a nemzet fontossága teljes mértékben azonosulni tud (bár a kivitelezést igencsak problémásnak ítéli meg).
A másik ok pedig az, hogy nincs ma olyan párt Magyarországon, amely valódi alternatívát jelentene a számára. A határon túli magyaroknak nyújtott pályázati, kulturális és szociális támogatások az ő életszínvonalán jelentős mértékben javítanak, ezt pedig meglátása szerint más párt nem tenné lehetővé a számára.
L. 28 éves, a férje vállalkozásában dolgozik, adminisztrációs és kapcsolattartási feladatokat lát el. Sokáig Vajdaságban képzelte el az életét, végül a munkalehetőségek hiánya miatt a család Szegedre költözött. Ő D.-nél sokkal kritikusabb hangot üt meg: a kettős állampolgárság és az egyéb kedvezmények őt nem győzték meg semmiről.

„Nem érzem úgy, hogy szolidaritásból egyet kell értenem a nézeteikkel” – mondja.

Szerinte a Fidesz a gyűlöletkampány és az emberek megfélemlítésének segítségével akar hatalmon maradni.

„Tisztában vannak vele, hogy az ember az alapszükségleteinek a kielégítésén túl a biztonságra törekszik elsősorban, és ez a legegyszerűbb módja a nép kollektív befolyásolásának.”

A többi pártról D.-hez hasonlóan vélekedik: senki nem nyújt számára valós alternatívát, így nem is tud választani közülük. Ha elmegy szavazni, ő a Jobbikot fogja támogatni. Nem azért, mert egyetért a párt kirekesztő elveivel, hanem azért, mert egyedül bennük – és az ő szavazóikban – lát lehetőséget a kormányváltásra.
K. 24 éves, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem társadalomtudományi karán tanul. Civil szervezetek munkájában, különböző önkéntes és egyetemi programokban is tevékenyen részt vett és vesz, világlátott, tájékozott és közéleti ügyekben jártas nő.
Ő is sokra tartja a magyar állampolgárságát, amit az egyszerűsített honosítási eljárás során szerzett meg, de hozzáteszi, hogy az össznemzeti egység illúziója darabokra hullott a határkerítés felhúzásával, hiszen ez csak még inkább kijelöli a határt vajdasági és magyarországi magyarok között.
Ő úgy látja, hogy a Fidesz rossz irányba halad, ezért a nézeteivel egy sokkal inkább összhangban álló pártra, az LMP-re fog szavazni. Ha fog.

Őt ugyanis visszatartja ettől az a megjegyzés, amit még évekkel ezelőtt, a magyar állampolgársága megszerzésekor kapott: „mit akarsz te itt, hiszen nem is vagy igazi magyar”.

Mindebből nemcsak az látszik, hogy a vajdasági magyarok nem egységesen kormánypártiak, hanem az is, hogy nincsenek őket megszólító baloldali vagy liberális pártok. Miközben a Fidesz a nemzeti egység szépen szóló retorikája mellett anyagi javakkal is segíti a határon túli magyarokat, a magyar baloldal nem foglalkozik velük érdemben. Ha pedig ezen pártok szavazói tovább rontják a helyzetet a határon túli magyarok magyarságának megkérdőjelezésével, akkor egyre kevésbé valószerű, hogy azok az áprilisi országgyűlési választásokon a kormányváltásra készülő pártokat támogassák.

Csonka Julianna

2018. január 22. [7:30]

https://merce.hu/2018/01/22/hogyan-szavaznak-a-vajdasagi-magyarok/