Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
(95.)
December 26.
Szabadlábon Máriás (is)
Több mint 13 éves börtönbüntetése után szabadlábra helyezték az utolsó „temerini fiút”, Máriás Istvánt.[1]
Máriást, négy temerini társával –
Horváth Árpáddal, Illés Zsolttal, Szakáll Zoltánnal és Uracs
Józseffel – együtt, 2004. június 25-26-ára virradóra történt piactéri
incidens miatt fogták el a hatóságok.
A „temerini fiúk” néven
elhíresült bűnperben Máriást 15 év szabadságvesztésre ítélte az akkori újvidéki
Kerületi Bíróság. Horváth Árpádra 10 év, Illés Zsoltra 13 év, Szakáll Zoltánra
és Uracs Józsefre 11 és fél év börtönbüntetést róttak.
Horváth Árpádot és Szakáll
Zoltánt 2012. november 30-án feltételesen
szabadlábra helyezték. „A többieknek le kellett tölteniük a –
kiszabott idejük(nek az amnesztiatörvény alapján – B. A.) 10 százalékával csökkentett – büntetést.”[2]
Máriás István, az amnesztiatörvény alapján, egy év hat hónap
büntetés-enyhítésben részesült, így 13 év után utolsóként szabadult.
Tizenhárom évvel később
Több alkalommal is kértem a temerini fiúk
amnesztiában részesítését és a feltételes szabadságra bocsátásását. Máriás
nevében 2012-ben és 2013-ban kegyelemi kérvénnyel fordultam a köztársasági
elnökhöz és kérelmeztem a feltételes szabadlábra helyezését.[3]
A válasz mindig elutasító volt.
Legutóbb 2015-ben kérelmeztem
Máriás István feltételes szabadon bocsátását. Az újvidéki Fellebbviteli Bíróság
a 2015. október 15-i végzésével elutasította az első fokú bíróság végzése elleni
fellebbezést. Az elutasító döntést a fegyintézet véleményére is alapozta,
amelyben Máriás a büntetését töltötte, miszerint „a büntetés részének
feltételesre váltása ebben a pillanatban nem célszerű”.
A bírósági végzésből nem derül
ki, hogy Máriás szabadon bocsátása miért „nem (volt – B. A.) célszerű”? Ez a kérdés
különösen indokolt, mivel a börtönben befejezte az a fűtő- és hűtőtestek
javítására képező középiskolát és „az adaptációjával sem volt probléma”.
Az elutasítást azért is furcsának
találtam, mivel köztudott, hogy még a hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék is
szabadon bocsátotta a háborús bűnösöket a büntetésük kétharmadának letöltése
után.
Büntetésének leteltét a Szent
Demeter-i/Sremska Mitrovica-i Büntetés-végrehajtási Intézet (már akkor) 2017.
december 26-ára „tervezte”.
Máriás István a büntetésének
csak az utolsó napján szabadult.
A bűncselekmény
körülményei, ami miatt a „temerini fiúkat” összesen 61 év börtönbüntetésre
ítélték, a mai napig nem tisztázódtak teljesen. Az sem lehet vigasztaló, hogy –
a véleményem szerint – az eljárás során számos jogi és egyéb mulasztás is történt.
És a nacionalisták által fokozott közhangulat is ellenük volt.
Most már az a fontos,
hogy mindannyian megtanulják „a szabad életet”, ami ennyi év után „nem könnyű”.[4]
December 28.
Elutasított tiltakozó jegyzék
Karácsony éjszakáján, incidens
történt Szondon (Sontán). A horvát médián keresztül Tomislav Žigmanov,
a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnöke értesítette erről a
nyilvánosságot. Három horvát nemzetiségű fiatalt támadtak meg – Szerbia szerint
ugyancsak horvát nemzetiségűek, így a rendőrségi nyomozás eredményei alapján a
hivatalos álláspont szerint a történteket nem lehet etnikai alapú incidensnek
tekinteni. A támadókat már letartóztatták.
A horvátországi szervek azonban –
a szerbiai állítások ellenére – úgy vélekedtek, hogy mégiscsak etnikai alapja
volt a támadásnak Szondon. Andrej Plenković horvát kormányfő
elítélte a történteket, s bejelentette, hogy tiltakozó jegyzéket adnak át a
szerb nagykövetnek. Arra szólította fel Szerbiát, hogy tegyen meg mindent annak
érdekében, hogy a nemzeti közösségek biztonságban tudják magukat. A szerbiai
horvát nagykövetség által a hazai külügyminisztériumhoz eljuttatott üzenetben
arra szólították fel a szerbiai állami szerveket, hogy vizsgálják alaposan ki a
történteket, és tájékoztassák a vizsgálat eredményeiről a szomszédos államot.
A horvát kormányfő kijelentését
követően Mira Nikolićot be is hívatták a horvát
külügyminisztériumba, a horvátországi szerb nagykövet azonban úgy döntött: nem
hajlandó átvenni a tiltakozó jegyzéket, véleménye szerint ugyanis az teljesen
megalapozatlan. A külügyminisztérium épületében ismertette: minden eddigi
vizsgálat, minden szemtanúval folytatott beszélgetés arra utal, hogy egyáltalán
nem a nemzetiségi hovatartozásuk miatt támadták meg a horvát fiatalokat. Mint
mondta, teljesen érthetetlen számára, hogyan kaphatott Horvátországban ilyen
minősítést az eset, amikor kiderült, hogy maguk a támadók is horvátok voltak. Arra figyelmeztetett, hogy az effajta horvátországi magatartás más
körülmények között megbolygathatná a békés együttélést a nemzeti közösségek
között Szerbia területén, ahol az utóbbi időszakban nem voltak incidensek.
Aleksandar Vučić államfő lebanei
látogatása során újságírói kérdésre válaszolva reagált a szondi történésekre.
Úgy vélekedett, hogy vagy Horvátország, vagy maguk a horvát fiatalok találták
ki a nemzeti indíttatását a történteknek.
– Mit tehetünk? Amikor nem
tudják, mit csináljanak, akkor kitalálnak valamit a szerbek ellen – fogalmazott
röviden a köztársasági elnök.
A LebanTeks új üzemének
megnyitását követően az államfő megjegyezte, olyasmi miatt küldenek Szerbiába
tiltakozó jegyzéket, amit maguk találtak ki. Vučić megállapította, mindig az
igazat mondta, akkor is, amikor kijelentette, hogy több szerb tűnt el a háborúk
idején, mint horvát nemzetiségű. Hozzátette: elnézést kér, ha rosszul teszi,
amikor igazat mond. Szerbia igyekszik elkerülni a konfliktusos helyzeteket,
értékelte, de nem érdekli, ha az igazság egyeseknek nem tetszik, szerb oldalon
továbbra sem kívánnak hallgatni.[5]
Az incidens egyik részvevője az
N1 televíziónak nyilatkozva „tagadta, hogy a verekedés minden résztvevője
horvát nemzetiségű volt és állította, hogy – egyes szereplők eltűntek a
rendőrségi jelentésből”.[6]
A Horvát Nemzeti Tanácsban azt
állítják, „bizonyítékaik vannak, hogy (a részvevő – B. A.) igazat mondott, és
hogy ez az incidens a horvátellenes hangok erősödésének a következménye a szerb
társadalomban”.[7]
Az incidenssel kapcsolatban több kérdés is megválaszolatlan.
Elsősorban az, hogy akkor „három horvát nemzetiségű fiatalt támadtak meg”, vagy „horvát
nemzetiségűek” verekedtek egymás között. Ezt csak a vizsgálati anyag teljes
ismeretével lehet(ne) megállapítani. (Ha ugyan létezik ilyen.)
A másik kérdés, hogy a köztársasági
elnök nyilatkozata, miszerint „vagy Horvátország, vagy maguk a horvát fiatalok
találták ki a nemzeti indíttatását a történteknek”, mennyire járul hozzá a kért
ország egyébként sem „a történelmi csúcson” lévő viszonyainak javításához. Nem
lett volna helyesebb egyszerűen azt nyilatkozni, hogy ennek megállapítása a
nyomozó hatóságokra és az igazságügyi szervekre tartozik?
A harmadik kérdés abból adódik,
hogy „rendőrségi nyomozás eredményei alapján a hivatalos álláspont szerint a
történteket nem lehet etnikai alapú incidensnek tekinteni”. Ez az állítás –
legalábbis a sajtójelentések alapján – azonban vitatott.
Mira Nikolić horvátországi szerb nagykövet „véleménye
szerint” az eddigi vizsgálat „arra utal, hogy egyáltalán nem a nemzetiségi
hovatartozásuk miatt támadták meg a horvát fiatalokat”. Világos ugyan, hogy horvát fiatalokat támadtak
meg, de továbbra is kérdéses, hogy horvátok, vagy más nemzeti hovatartozásúak.
Az utóbbi esetben, függetlenül attól, hogy miért történt a támadás, nemzeti
vonatkozása lehet.
Nemzeti alapon történt az incidens
történt Szondon, vagy sem? Miért nem lehet ezt tisztázni? Ezzel csak önmagunknak
hazudunk.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. január 11.
[1] Hazajött az utolsó „temerini fiú” – Szabadlábon Máriás István! http://delhir.info/2017/12/28/hazajott-az-utolso-temerini-fiu-szabadlabon-marias-istvan/, 2017. december 28.
[2] Molnár
Richárd Adományokból tengődik a
börtönből utolsóként szabaduló temerini fiú c. írását. https://mno.hu/hatarontul/adomanyokbol-tengodik-a-bortonbol-utolsokent-szabadult-temerini-fiu-2438834,
2018. január 9. [12:12], [frissítve: 15:24]
[3] Bozóki Antal: Máriásnak nincsen szabadság! http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/mariasnak-nincsen-szabadsag.html, 2015. október 9. [12:31] és Máriást másodfokon is elutasították. http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/mariast-masodfokon-is-elutasitottak.html
[4] Lásd a 2-es alatti írást.
[5] v-ár Szerbia elutasította a horvát tiltakozó jegyzéket c. írása alapján.
Magyar Szó, 2017.
december 29. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3563/kozelet_politika/176467/Szerbia-elutas%C3%ADtotta-a-horv%C3%A1t-tiltakoz%C3%B3-jegyz%C3%A9ket.htm,
2017. december 29. [09:39] >>
2017. december 29. [19:55]
Lásd még A zágrábi szerb nagykövet elutasította a horvát tiltakozó
jegyzék átvételét c. írást. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25500/A-zagrabi-szerb-nagykovet-elutasitotta-a-horvat-tiltakozo-jegyzek-atvetelet.html,
2017. december 28. [20:46]
[6] Miodrag Sovilj. N1 u Sonti: Tuča ili etnički motivisan incident? [Az N1-es Szondon: Verekedés vagy etnikailag motivált incidens?] http://rs.n1info.com/a352796/Vesti/Vesti/Incident-u-Sonti-ponovo-uzburkao-odnose-Srbije-i-Hrvatske.html, 2017. december 28. [19:19>19:36
[7] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése